Száraz könnyekkel a szememben
egy párás ablak előtt állok.
A gyűrű, mit adtál, kezemben
már éget... feledni próbálok.
Nézem a párán át a tájat,
lassan kihal az esti város.
Köd borítja a csupasz fákat,
a szél sem fúj, már ő is álmos.
|
megszületett...
milyen régóta vártuk már jöttét
megérkezett...
éreztem szíve lágy lüktetését
átöleltem...
magamba szívtam babaillatát
megköszöntem...
életem legszebbik ajándékát
boldog voltam...
hisz egy szép álmom így beteljesült
nem gondoltam...
de az ég hirtelen elfeketült
|
k 03/12/24
Kovácsné Lívia
Úgy szeretlek,
mint eddig senki mást,
minden este érted mondok imát!
Szeretlek,
mint méhecskék a mézet,
mint a napsugár a virágzó rétet.
Mint a fűszál a hajnali harmatcsepp üdítő ízét!
Szeretlek,
mint senki mást,
mint a szélben táncoló lepke a szerelme csillámporát!
Szeretem
a hozzám szóló szavaid
minden sorát,
|
k 03/05/24
Dáma Lovag Erdő...
Kertem virágára,
Mintha téged siratna
Nagy bánatában.
Napsugár kacsintott,
Táncot lejtette,
Tavaszt köszöntő gerlének
Nótás volt a kedve.
Csak a szíved volt szomorú,
Lelked marta keserű bú.
|
cs 03/07/24
Dáma Lovag Erdő...
Tarisznyámban madárlátta kenyeret hoztam,
Utam száz ösvényen vezet.
Gyermekkorom kincse szívemben,
Nem múlik az emlékezet.
Apám is hazahozta nekünk
Maradék madárlátta kenyerét,
Morzsákra osztotta szét
Köztünk szíve szeretetét.
|
kiszáradt föld résein álmosan
egy eltévedt, hűs esőcsepp éled
hogy fény felé törjön magányosan
egy új, és még reménykedő élet
2024. március 4.
|
v 03/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Megtartalak
Megtartalak, mint fa a falevelet,
S akkor engedi el, ha itt az idő.
Mint égbolt a gomolygó felhőt,
S akkor hull le, ha esik az eső.
Megtartalak, mint holdat az éjszaka,
Akkor búcsúznak, ha jő a pirkadat hajnala.
Mint virág a hajnali harmatcseppet,
Az élteti, az ad neki életet.
|
v 03/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Mondd, kedvesem!
Ó, március, te kikeleti varázs,
Ragyog a fény, csábítva int felém.
Érzi-e a szíved, amit én,
Új életre kelt március reggelén.
Ó, mondd, kedvesem,
Érzed már, jön a tavasz csendesen.
Virág nyílik, rügy pattan, ébred az erdő,
Simogatja szívedet a szellő.
|
v 03/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Tüzes napkoronggal ébred a hajnal
(Valentin napra)
Tüzes napkoronggal ébredt a hajnal,
Paripaként száguldott a nap az égre,
Pirosan ragyogott a fény a szívek közepébe',
Mintha tudná, ma Valentin napja,
Melegét a szerető szíveknek adta.
|
v 03/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Emlékvirágok
Ültünk a teraszon
Te meg én,
Egy mezei virágcsokrot
Nyújtottál felém.
Ragyogott ránk a nap,
Mikor szerető szíveddel
A csokrot nekem adtad.
Mezei csokor
Pipacs, szarkaláb, margaréta,
Búzavirág, kéknefelejcs virított benne,
Mint a szeretet az én szívemben,
Mikor átadtad a csokrot kezembe.
|
Legyen szíved mindig tiszta,
ne hagyja el hazug szó a szádat,
de soha ne hajts fejet akkor,
ha szidnak, vagy ha bántnak.
Tegyél jót, ha tudsz, mindenkivel,
ne nézd, hogy érdemes-e rá,
ne bánkódj, ha hálát nem kapsz,
miatta ne válj szomorúvá.
|
szo 03/09/24
Kovácsné Lívia
Gyere, bújj kedvesem mellém,
ölelj át lágyan, puhán,
és forró csókoddal
csókold a szám.
Gyere, bújj kedvesem hozzám,
húzz magadhoz szorosan,
hogy érezd, ölemben izzik a vágy,
és reszketve téged vár.
Gyere, bújj kedvesem hozzám,
szíved a szívemen megpihenve
érezze hevesen lángoló szerelmemet!
Gyere, bújj kedvesem hozzám,
|
Vágytam rád és édes mámort akartam,
Elveszni ringó, bársony, meleg karodban.
Inni gyöngyöző, búgó sóhajtásodat,
Füledbe súgni, hogy mindig akartalak.
Amint ott feküdtél az elveszett vágy ölén,
A szerelmes csatákról immár lemondtam én.
A párnámba temettem könnyező arcomat,
És ő kapta helyetted ott millió csókomat.
|
szo 03/09/24
Pitter Györgyné
Ha fagy vesz körül,
mert hálót sző köréd
csúf ármány, irigység,
ne feledd, kiben él a szeretet,
nem feled, mindig ott lesz veled,
nem látványosan, csak mint a lélegzet,
átjárja testedet, lelkedet,
óvja életed.
2024. január 8.
|
Midőn halk csobbanását hallgatom szemednek,
melyben a csillogás fénye megvakít,
és lázas, mámoros ajkaidtól várom a nedűt,
a lét, millió percek telnek el...röpke évek.
A szenvedély tüze éget, s legbelül a vágy kínja öl meg léted után.
Halk, morajló zúgását hallom, rezdülését szomjas testedben áramló vérednek.
|
Hahaha! Milyen mókás vagyok én!
Ahogy az élet fütyül, úgy táncolok rég.
De úgy táncolok, csak úgy ropog a járásom,
Egy-egy füttyentésre földön kúszok-mászok.
S mint ahogy az élet vígan fütyörész,
Megkeserítvén engem neki táncolék.
Ez a tánc már szétszaggatja szívem s
Lelkemet, mint tépett ruhát, magam előtt nézem.
|
Állok a semmi közepén,
s messzire mereng a lelkem.
- "Hová siettem úgy?"
- "Miért lett nehéz a szívem?"
Állok a semmi közepén,
köröttem lebegő Angyalok,
érzem szárnyuk suhogását...
értem jöttek ők - tudom.
Nem látom őket én,
mert én még vakon láthatok,
de az ő szemük tiszta,
ők láthatják, hogy én itt vagyok.
|
szo 03/09/24
Kovácsné Lívia
Kopogtat az este jó éjszakát kívánva,
csillagos köpenyét terítve a világra.
Aludjon mindenki szépeket álmodva,
feledje el baját, járjon egy szebb világba'.
Éjjeli vándor a hold az égen,
sok mindent látott már életében,
csillagok százai veszik őt körbe,
nyugalmat, békességet hintve az öreg földre.
Csendesen szunnyad a világ,
|
v 02/11/24
Pitter Györgyné
Csokival szemezgetek,
édes boldogságot eszegetek,
jó pár kilót így fölszedek,
de én ezen csak nevetek.
Jöjjön, aminek jönni kell,
a súlyom nem érdekel,
a kedvességemet szereted,
pillangószárnyat növesztek,
derekamat átöleled,
szívem szívedben alszik el.
2024. február
|
sze 02/28/24
Pitter Györgyné
Gyermekarcod reggelente
a kéklőn fénylő eget leste,
valami furcsa, vonzó vágy keringett
ártatlan gyermekszívedben,
repülni szerettél volna a madarakkal,
messze-messze,
hegyek fölé, vizek fölé szállni,
- a nagyvilágot onnan, a magasból látni.
|