sze 11/11/26
Kovácsné Lívia
Elvadult ez a mai világ,
nincs szeretet már, csak durvaság.
Őszülő fejemmel gyermek lettem újra,
szeretetre éhes, drága Édesanyám,
merre vitt a lépted?
Tudom, nem lehetsz itt a földi létben,
fentről vigyázod minden léptem.
Csillagok közt jársz, odafönt az égen,
Te ragyogsz rám a legszebben,
ha leszállt az éjjel.
|
Sokáig azt hittem, hogy az ember csak akkor indul el igazán, ha tudja, hová érkezik. Aztán egyszer megjelent előttem egy folyó, és én minden térkép, minden biztos kapaszkodó nélkül vízre tettem a lelkemet.
|
Van egy ajtó, mit senki sem lát,
mögötte őrzöd lelked titkát.
Ezer érzés, megannyi álom,
hozzád vezet minden kívánságom.
A szemed mélyén csillagok égnek,
s a csendes percek rólad mesélnek.
Nem kérek mást, csak egyetlen esélyt,
hogy megismerjem szívedben a reményt.
|
k 11/10/26
Kovácsné Lívia
Érted kiált a nappal
s az éj,
a vadul lángoló, izzó szenvedély.
Érted kél fel a nap,
s jő az éjszaka,
vágyunk összeforr, ha szól a
tücskök szerenádja,
libben az enyhe szellő, arcunkat
símogatja,
oly jó a karodba bújni,
ha hív a vágy szava.
Öledbe rejtőzök, mint reszkető őzike,
s Te féltőn két karoddal védsz,
|
k 11/10/26
Dáma Lovag Erdő...
Köszöntelek fiam születésnapod reggelén,
Veled köszöntött rám az öröm és a fény.
Boldogság is eljött hozzám,
Mely velem maradt életem során.
Köszöntelek, drága, jó gyermekem,
Idős napjaim is melletted tengetem.
A Te jó szíved rám vigyáz,
|
h 11/09/26
Kovácsné Lívia
Egy csodálatos dal zsong a fülemben,
szabadulni tőle nem tudok sehogysem.
Egy kedves dal a szerelemről,
mely szívemben él,
lelkem még sok szépet remél.
Egy halk futam a zongorán,
egy csendes dallam a gitár húrján
szívemnek oly kedves emlék,
bár remélem, hallhatom még e csodás zenét.
Egy fülbemászó dallam a hárfa húrjain
|
Levi és Léna békésen játszanak a szőnyegen. Legalábbis én még abban a hitben vagyok, hogy békésen, amikor egyszer csak megtörténik a katasztrófa. Levi véletlenül hozzáér Léna lábához. Nem rúgta meg, nem lökte fel, még csak meg sem mozdította különösebben. Egyszerűen hozzáért.
|
Van egy különös fájdalom abban, amikor az ember nem valaki mást veszít el, hanem saját magát. Amikor egyszer csak ráébred, hogy már nem tudja, mikor nevetett utoljára igazán, mikor tett valamit pusztán azért, mert jólesett, mikor engedte meg magának, hogy ne legyen tekintettel senkire, csak a saját lelkére. Nem egyik napról a másikra tűntem el.
|
h 11/09/26
Dáma Lovag Erdő...
Száz sugárból ragyog a napsugár,
De ez csak csalóka fény, meleget nem ád.
Fény, mely üzeni, elmúlt a nyár.
Csendben hideg szél fújdogál.
A napsugár is oly csalóka, mint az emberek,
Akik csak szép jövőt ígérnek.
De lelkükben tudják, ez csalfa remény,
Mely ott ül az ég peremén.
|
h 11/09/26
Pitter Györgyné
Nem engedem,
hogy a gyűlölet karmai cibáljanak le a fákról minden aranyló falevelet,
nem engedem,
hogy gyilkos szikrát szóró drónok lepjék el felettem a csillagos eget,
nem engedem,
hogy a fű harmatára, rózsák illatára, katonacsizmák rálépjenek,
nem engedem,
hogy unokáim álmai lázálommá váljanak, őrült felnőttektől rettegjenek!
|
h 11/09/26
Pitter Györgyné
Még egy kicsit, ha maradhatok,
szívek ajtaján halkan kopogtatok,
néhány jó szót kéregetek,
ha van fölöslegetek,
kedves emberek.
Még egy kicsit, ha maradhatok,
lenyelem könnyeim, nem panaszkodok,
|
v 11/08/26
Kovácsné Lívia
Kanyargós út az élet,
mikor elindultunk, oly sok szépet reméltünk,
hittünk a csodákban,
s nem tudtuk akkor még, mennyi buktató vár ránk,
s volt, hogy keresztúthoz érvén oly nehéz volt
nekünk a választás!
|
v 11/08/26
Dáma Lovag Erdő...
Mikor hull a fáról a levél,
Mikor vad viharával zúg a szél,
Mikor hó szállingózik a tájon,
Mikor befed mindent a téli álom...
Gondolsz-e néha rám?
Mikor koromsötét az éjszaka,
Mikor az égnek kihuny minden csillaga,
|
v 11/08/26
Bíróné Marton V...
Hogy mit is akarok fiatalon még,
Pozitív érzelmet, szeretetet.
Innen eredő minden, ami jó, szép,
Ezernyi színes gondolatmenet.
Mikor karomat kitárva mosolygok,
Millió apró színes magocska.
A levegőben körülöttem mozog,
Sugárzó fény mind bearanyozza.
A földet körülölelve elszállnak,
Beülnek minden ember szívébe.
|
Mennyi az idő? Lejárt már a mosógép? Mikor kell menni dolgozni? Holnapra van főznivaló, vagy kell valami a boltból? Más nem kell, ami esetleg kifogyott? Az mikor van nyitva, most hogy ünnepnapok vannak? Egyáltalán tart még az ünnep? Kezdjük ott, hogy milyen nap van ma?
Ahhh, annyi kell, kell, kell, és mennyi minden van, amiről még el sem kezdtem gondolkodni.
|
Mikor az Ördögöt látod a templom oldalán,
Tudod, hogy a világ a feje tetejére állt.
Jó és rossz együtt táncolva alkotnak spirált,
|
szo 11/07/26
Bíróné Marton V...
Földi életednek vége,
harminc éve nem vagy velem,
fájón felnézek az égre,
tudom, ott vagy a mennyekben.
Ülök a kerti kispadon,
magam ősztündérnek érzem,
testemen a varázslatom,
a sok évi őszi képpel.
A milliónyi falevél
rőt-vörösen is azt jelzi,
múló időben is kell még
szívvel, lélekkel szeretni.
|
Lehullt az utolsó levél,
csontvázként állnak a fák,
fagyott ágaikra mielőbb
várják a téli ruhát.
Harkály kopog hangosan,
eleséget keres,
varjú nézi ferde szemmel,
mert neki elérhetetlenek.
Majd károgva elrepül,
nincs itt semmi érdekes,
rekedt hangja betölti
a kissé fagyott légteret.
|
szo 11/07/26
Bíróné Marton V...
Érett búzakalászt ringat már a nyár,
fölötte játszik a délibáb fátyla.
Lenyűgöz, olyan szép a látóhatár,
virít a pipacs, búzavirág, mályva.
Kukoricacső zöld ruhában várja,
a selyme növekedjék jó hosszúra.
A napraforgónak virága sárga,
maggal telt fejét a nap felé nyújtja.
Dinnye gömbölyödik, fut szára kúszva,
|
p 11/06/26
Kovácsné Lívia
Meghasadt szívek sokasága
tolong boldogságot remélve,
Isten kegyelmében bízva,
a remény csillagában lelt
hit erejével!
Cikázva jő az esti fény,
ontja messzi csillagok
fénylő erejét
a sötét szobákban kuporgó,
szorongó, depressziós,
egyedül, társ nélkül maradt
emberek fájdalmas,
szebb életet remélt
lelkeire!
|