cs 03/07/24
Bíróné Marton V...
Születésnap van ma,
ugye nem baj az, ha
felhő kerekedik,
fúj a szél és esik.
Az a jó igazán,
ha ragyog napsugár,
nem várjuk a napot,
sem már a holnapot.
Ma született gyermek
időben érkezett.
Nem számít, hány éves,
itt most velünk érez.
Mind ahányan vagytok,
Boldog születésnapot!
A dugók durrannak,
|
Legyen szíved mindig tiszta,
ne hagyja el hazug szó a szádat,
de soha ne hajts fejet akkor,
ha szidnak, vagy ha bántnak.
Tegyél jót, ha tudsz, mindenkivel,
ne nézd, hogy érdemes-e rá,
ne bánkódj, ha hálát nem kapsz,
miatta ne válj szomorúvá.
|
cs 03/07/24
Dáma Lovag Erdő...
Tarisznyámban madárlátta kenyeret hoztam,
Utam száz ösvényen vezet.
Gyermekkorom kincse szívemben,
Nem múlik az emlékezet.
Apám is hazahozta nekünk
Maradék madárlátta kenyerét,
Morzsákra osztotta szét
Köztünk szíve szeretetét.
|
k 03/05/24
Dáma Lovag Erdő...
Kertem virágára,
Mintha téged siratna
Nagy bánatában.
Napsugár kacsintott,
Táncot lejtette,
Tavaszt köszöntő gerlének
Nótás volt a kedve.
Csak a szíved volt szomorú,
Lelked marta keserű bú.
|
kiszáradt föld résein álmosan
egy eltévedt, hűs esőcsepp éled
hogy fény felé törjön magányosan
egy új, és még reménykedő élet
2024. március 4.
|
h 03/04/24
Kovácsné Lívia
Szeretem,
ha lágyan, puhán magadhoz húzol
és átölelsz.
Szeretem,
ha csókoddal halmozod el a
szomjas szám.
Szeretem,
amikor simogatod vágytól izzó testemet,
s érzem lüktető szerelmed.
Szeretem szemedben a csillogó fényt,
mely reményt ad nekem.
Szeretem a huncut mosolyod,
melytől szinte elolvadok.
Szeretem,
|
Március a rügyet hozó,
tavaszt ígérő,
galambokkal turbékoló,
napfény dicsérő.
Nagyon várt szép kikelet,
a megújulás,
megtelnek a ligetek,
jöhet a kirándulás.
Ködruhás reggelek helyett
fényes napkelte,
hegyek, völgyek felett
bárányfelhők serege.
Ibolya illatú mezők,
hangos madárdal,
lombot növesztő erdők,
|
Kemény a föld, nehéz a lapát,
próbáljuk meg inkább a kapát,
sok a gyökér, de ásni kell,
izzad a hát, feszül a mell.
Két méter mély, de messze van,
itt vagyok már talpig sárosan,
erre senki, még egy árny sem jár,
készen kell lenni, Pali bácsi vár.
|
p 03/01/24
Dáma Lovag Erdő...
Ragyogó napsugárra ébredt a város,
A tó vizén megcsillant a fény,
Egy suhintásra olvad a jég.
Mátyás megtörte jegét.
Fákon, bokrokon rügy éled,
Csip-csirip, hangol a fészek,
Rigó füttyent, figyeljetek!
Végre vége lesz a télnek,
|
p 03/01/24
Dáma Lovag Erdő...
Itt a farsang vége, tél ideje lejár,
Szeretnénk, ha csend helyett dalolna a madár.
Rőzsét gyújtunk, magasan lobogjon,
Hogy a tél tőlünk messze szaladjon.
Más monda is járja,
Törököt űzték ki, aki betolakodott Mohácsra.
Bárányok bundáját magukra aggatták,
Török fusson ijedten, ameddig csak lát!
|
cs 02/29/24
Kovácsné Lívia
Lángokban elégett szívem hamvait
viszi a szél, kedvesem, feléd,
nem tudom, érzed-e a fájdalom bús dallamát,
amely neked rólam mond mesét.
Vágyakozó szívem érted
a szerelem lángjában ég hamuvá nap mint nap,
hiába a vágy, ha a gonosz élet minket cserben hagy,
és a test semmit nem kap!
Reszketve várom a holnapot, kedvesem,
|
cs 02/29/24
Dáma Lovag Erdő...
Dereng már a hajnal,
nap ébredőben.
Nap sugarait szórja
erdőre, földre.
Megszólal a rigó,
pacsirta is zengi:
Kikeleti tavasz, jöjj,
vár mindenki!
Ragyogj napsugár,
a határ téged vár.
Elvetett magvak
mozdulatra készek.
Örülünk a hóvirág
tengerének.
|
Jártál már erdőben,
csillagfényes éjjel,
hallgattad, hogy suttognak
dús lombok a széllel?
Ültél a patak partján,
szép tavaszi délután,
szaladtál egy szikrázó
szitakötő után?
Hallgattad egy kis tónál
a békák kórusát,
láttál már legelésző,
békés őzsutát?
|
sze 02/28/24
Dáma Lovag Erdő...
Beteg szárnyait billegeti,
Hangja az egekig száll,
Hálaimát énekli,
Jön a tavasz nem soká.
Hol felrepül a magasba,
Hol ágról-ágra száll,
Köszöntő énekét énekli,
Mert megjött a napsugár,
|
sze 02/28/24
Pitter Györgyné
Gyermekarcod reggelente
a kéklőn fénylő eget leste,
valami furcsa, vonzó vágy keringett
ártatlan gyermekszívedben,
repülni szerettél volna a madarakkal,
messze-messze,
hegyek fölé, vizek fölé szállni,
- a nagyvilágot onnan, a magasból látni.
|
sze 02/28/24
Pitter Györgyné
Mondd a Napnak, hogy ne ragyogjon,
mondd a szélnek, hogy ne táncoljon,
mondd a Holdnak, ne sétáljon veled,
mondd a csillagoknak, hogy hagyják el az eget,
mondd a cinkének, hogy felejtse el a tavaszt,
mondd a fecskének, alkonyatkor,
felhők alatt ne cikázzon,
mondd a rózsának, hogy ne nyíljon,
mondd, hogy a tenger ne hullámozzon,
|
sze 02/28/24
Bíróné Marton V...
Véletlen, vagy genetika? Isten ajándéka.
Úgy történt, hogy kisebbik lányomat a születésnapomon hoztam a világra harminc éves koromban. Férjemmel együtt örültünk az egészséges kisbabánknak, de a dupla születésnap még boldogabbá tett bennünket.
|
Vágytam rád és édes mámort akartam,
Elveszni ringó, bársony, meleg karodban.
Inni gyöngyöző, búgó sóhajtásodat,
Füledbe súgni, hogy mindig akartalak.
Amint ott feküdtél az elveszett vágy ölén,
A szerelmes csatákról immár lemondtam én.
A párnámba temettem könnyező arcomat,
És ő kapta helyetted ott millió csókomat.
|
k 02/27/24
Dáma Lovag Erdő...
(Vincze Viktória és Míra unokáimhoz)
Előttem az utódom, mosolygós kis arca,
Meséit, verseit most épp kigondolja.
Mesél nekem természetről, történetekről,
Állatkákról, abba nem is hagyja!
Én hallgatom nagy bölcsen,
Rám ragyog kedves kis arca.
Mesét ő mond nekem,
Boldog tőle a szívem.
|
Légy felhő, mely ölel,
cirógató szellő,
tó, mely lágyan ringat,
langymeleg eső.
Akár puha párna,
olyan legyen karod,
a világ legszebb hangján
szóljon esti dalod.
Légy a meleg fészek,
mi megóvja, védi,
rejti, ha gonosz a világ,
vagy rút vihar éri.
|