Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cikkek

Kovácsné Lívia

Örökké várlak

Rovatok: 
Vers

Múlnak a hónapok, az évek,
de a testem nem felejt téged,
téged hív, téged szeret.
Lehet reggel, dél,
est vagy éjjel,
minden porcikám téged hív kéjjel.
Téged óhajt, téged vár,
nem múlhat el a perc nélküled már.
Eggyé váltunk egy éjjelen,
neked adtam mindenem.
Azóta nincs nyugtom,
ha rád gondolok, vérem forr,

Kovácsné Lívia

Porszemek vagyunk

Rovatok: 
Vers

Arcomat simogatja az esti csend,
mellém ül, érzem,
s én némán kérdezem, 
mivé lesz porszem életem
ebben az eldurvult világegyetemben.
Nincs szó, nincs hang,
és nincs felelet,
csak a templomi csend van,
mi egy pillanatra megszorítja
a kezemet!
A sóhaj, mi keblemből előtör,
könnyíti lelkemet,

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Téli csendben

Rovatok: 
Vers
Sötét hófelhő tornyosult az égen,
Nap gyengén visszaköszön lemenőben.
Mintha narancssárgák lennének a hófödte fák,
Némán állnak, nézik a nap búcsúját.
 
S csend van, a város zaja sem hallatszik,
Összehúzza magát kicsire az ember, fázik.
Ebben a hideg téli estben én is hallgatok,
Cirka
Cirka képe

Rémálom

Rovatok: 
Vers

Álmomban harcoltam,
de nem karddal, fegyverrel,
csak a rútul rám hömpölygő
éjfekete rémekkel.

Kergettek, én futottam,
de ólom lett a lábam,
ránéztem, mi oka van,
hát leragadt a sárban.

Kezemmel nem találtam
életmentő kötelet,
rám zártak egy rettenetes
kőből rakott fedelet.

Rovatok: 
Vers
Holnaptól minden más lesz,
talán nem fog fájni a tegnap
úgy, ahogyan ma.
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Még egy utolsó nap

Rovatok: 
Vers

Még egy utolsó nap
(UNIÓS csatlakozás 2004. május 1.)

Még egy utolsó nap, olvadunk!
Mindegy akarunk, vagy nem akarunk!
GYŐZELEM! UNIÓ! Kivel, mivel?

A földünk még a mienk,
Alólunk tűnik el!
Versenyben leszünk a semmivel!
Ha bírjuk, igen, ha nem, ELVESZÜNK!
Keserű lesz életünk!!

Cirka
Cirka képe

Kastély

Rovatok: 
Vers

Öreg kastély, ami szép volt,
még falai állnak,
köztük talán senki más,
csak holt lelkek járnak.

Hova lett a szépsége,
hangulatos bája,
parkjának vigyázott kertje
és sokszínű fája?

Elhagyták a gazdái,
talán meg is haltak,
nem maradtak itt mások,
csak fekete varjak.

Kovácsné Lívia

Neked kitől a szerelmet kaptam

Rovatok: 
Vers

Szerelmed vonz, magadhoz húz,
el nem enged,
de ez jó, olyan jó!
Húzz még és még magadhoz,
ó, magasztos, áldott szerelemmel
felhevült test a testemre,
ne nézz hátra,
csak ide a szemembe,
s meglátod, mennyire szeretlek.
Áldott test a testben,
lángolva, égve,
lüktetve szenvedélyes szerelemben.
Mindegy nappal vagy éjjel,

Kovácsné Lívia

Január derekán

Rovatok: 
Vers

Szél fúj, esik az eső,
tél van még, didergő.
Havat kérünk,
az kell nékünk.
Eső esik könyörtelen,
reggelre jeges lesz minden,
aztán jön egy melegfront,
nem akartuk,
de ránk ront.
Tocsogunk a sárban,
pedig szánkózni kéne januárban.
Jön még a február,
téli hónap ő is már,
talán ő hoz havat és hideget,

Cirka
Cirka képe

Sárban

Rovatok: 
Vers

Tolom a szekerem,
ha elakad a sárban,
letörött, nem lelem,
elhagytam a szárnyam.
Mindenhol keresem,
udvaron és házban,
mezőkön, hegyeken,
vizeken és nádban.
Addig míg nem lelem,
birkózok a sárral,
magamat nevetem,
hátamon a zsákkal.
Egyszer majd leveszem,
az lesz, mire vágytam,
völgyeken, hegyeken

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Most kell megmutatni

Rovatok: 
Vers

Most kell megmutatni!
Most kell összefogni!
BÉKÉT akarunk, s nem háborút!
Nem idegen betolakodót, ki ránk nyitja a kaput!

Most kell hazánkat megvédeni!
Minden ellenséget elkergetni!
Vezetőink is megmutatják,
Országunkat senkinek nem adják!

Cirka
Cirka képe

Tavaszváró

Rovatok: 
Vers

A sarkon befordult a tavasz,
de télanyó útját állta,
mit akarsz te kis ravasz,
még én vigyázok a tájra.

Menj vissza a házacskádba,
kell ide még egy kis hó,
a sok gyerek várva várja,
mert szánkózni oly jó.

A tündér nagy bánatosan
így visszaballagott,
számolgatta a napokat,
és addig álmodott.

Leslie2016
Leslie2016 képe

Kisértés

Rovatok: 
Vers

Az ördög a minap megkísértett,
és kérte, adjam neki a lelkemet.
Kérdeztem, mit kapnék cserébe,
megdolgoztam keményen érte.

Vigyorgó pofája akkor felderült,
vörös szeme izzott, lüktetett, hevült.
Az öröklétet adhatom csak teneked,
világi vagyont, temérdek kincseket.

Ariamta
Ariamta képe

naplemente

Rovatok: 
Vers

nézd, lassan megfürdik a nap
az esti ég tengerében
s mint a csillogó tükörlap
fényét veszti lementében

a horizont nyújtja csendben
pihe-puha takaróját
s milliónyi csillagfényben
hold dúdolja altatóját

2024. január 16.

Cirka
Cirka képe

Kikötő

Rovatok: 
Vers

Nem harcolok a sorssal,
leteszem a kardot,
békét kötök magammal,
elértem a partot.
Ringatózott a hajóm,
néha vihar tépte,
szélcsendben meg vágytam
vadul fújó szélre.

Kedvesmárta
Kedvesmárta képe

S szól a lélek

Rovatok: 
Vers

Voltam, vagyok, s majd leszek nevemért,
E név miatt szívetekben felgyullad a fény.
Oly erő ez, mit szabadon enged:
A szellem és az értelem.

Oly erő ez, mit nem birtokolhatsz,
Elfogadni csak alázattal, szelíden teheted,
Mert ha gőg, s önnön érdek vezérli utadat,
Elsüllyedsz a megáradt vizeken.

Kedvesmárta
Kedvesmárta képe

Légy tiszta

Rovatok: 
Vers

Meg kell halnunk naponta...
Meg kell újra és újra!
Hogy újjá szülessünk, ha új napra ér az óra!
Minden éjjel el kell a bűnt ásni,
hadd lehessünk a virradat
napfényes tisztái.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Havas

Rovatok: 
Vers

Emlékeimbe visszajárok,
Visszavisznek fagyos álmok.
Tél volt akkor, igazi tél,
Hóhegyeket hordott a szél.
 
Fagyott lábbal, kézzel értem,
Tanulni vágyó lélekkel.
Messze volt a gimnázium,
A hideg tél sem tántorított utamon.
Nyugati szél csak kacagott,
Havat hegynek összehordott.
Jöttek a hóekék,

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Álmaimban is szeretlek hazám

Rovatok: 
Vers

Álmaimban is szeretlek
Drága, édes hazám!
Álmaimban is letérdelek
S imádkozom érted:

Te a béke galambját féltve őrizgetted,
Karjaidba rakott fészket,
A rászorulót mindig befogadtad.
Szeretettel ölelted, mint barátodat.
Jaj, mi lett őszinte lelkedből,
Kufárok hada támad rád,
Kifoszt fészkedből!
Idegen tömeg villáma zúdul.

Lénárd József
Lénárd József képe

Nekem a vers

Rovatok: 
Vers
Versemet, néha finom rezdülésekben,
mint hajnal előtt táncoló zord fényt,

Oldalak