v 03/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Mondd, kedvesem!
Ó, március, te kikeleti varázs,
Ragyog a fény, csábítva int felém.
Érzi-e a szíved, amit én,
Új életre kelt március reggelén.
Ó, mondd, kedvesem,
Érzed már, jön a tavasz csendesen.
Virág nyílik, rügy pattan, ébred az erdő,
Simogatja szívedet a szellő.
|
v 03/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Tüzes napkoronggal ébred a hajnal
(Valentin napra)
Tüzes napkoronggal ébredt a hajnal,
Paripaként száguldott a nap az égre,
Pirosan ragyogott a fény a szívek közepébe',
Mintha tudná, ma Valentin napja,
Melegét a szerető szíveknek adta.
|
v 03/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Emlékvirágok
Ültünk a teraszon
Te meg én,
Egy mezei virágcsokrot
Nyújtottál felém.
Ragyogott ránk a nap,
Mikor szerető szíveddel
A csokrot nekem adtad.
Mezei csokor
Pipacs, szarkaláb, margaréta,
Búzavirág, kéknefelejcs virított benne,
Mint a szeretet az én szívemben,
Mikor átadtad a csokrot kezembe.
|
Vágytam rád és édes mámort akartam,
Elveszni ringó, bársony, meleg karodban.
Inni gyöngyöző, búgó sóhajtásodat,
Füledbe súgni, hogy mindig akartalak.
Amint ott feküdtél az elveszett vágy ölén,
A szerelmes csatákról immár lemondtam én.
A párnámba temettem könnyező arcomat,
És ő kapta helyetted ott millió csókomat.
|
szo 03/09/24
Pitter Györgyné
Horváth Balázs fotóművész alkotása ihlette ezt a pillanatversemet:
fájó sötétben
beszökött hozzám a Fény
többé nem hagy el
|
szo 03/09/24
Pitter Györgyné
Ha fagy vesz körül,
mert hálót sző köréd
csúf ármány, irigység,
ne feledd, kiben él a szeretet,
nem feled, mindig ott lesz veled,
nem látványosan, csak mint a lélegzet,
átjárja testedet, lelkedet,
óvja életed.
2024. január 8.
|
A tegnap így szólt: "Fuss tova!
Ne légy rabságod koldusa!
Légy szabad, mint az akarat,
Mit nem áztat el a zivatar."
Légy te könnyed nyári fény,
Mi ont erőt, életet,
S beléd lehel boldogságot
Az új tavasz kezdete.
Mert a tegnap elmúlik,
De a ma még nem veszett.
Ezért remélj, most szeress,
Tégy ma jót - mindenkivel!
|
Állok a semmi közepén,
s messzire mereng a lelkem.
- "Hová siettem úgy?"
- "Miért lett nehéz a szívem?"
Állok a semmi közepén,
köröttem lebegő Angyalok,
érzem szárnyuk suhogását...
értem jöttek ők - tudom.
Nem látom őket én,
mert én még vakon láthatok,
de az ő szemük tiszta,
ők láthatják, hogy én itt vagyok.
|
szo 03/09/24
Kovácsné Lívia
Gyere, bújj kedvesem mellém,
ölelj át lágyan, puhán,
és forró csókoddal
csókold a szám.
Gyere, bújj kedvesem hozzám,
húzz magadhoz szorosan,
hogy érezd, ölemben izzik a vágy,
és reszketve téged vár.
Gyere, bújj kedvesem hozzám,
szíved a szívemen megpihenve
érezze hevesen lángoló szerelmemet!
Gyere, bújj kedvesem hozzám,
|
szo 03/09/24
Kovácsné Lívia
Kopogtat az este jó éjszakát kívánva,
csillagos köpenyét terítve a világra.
Aludjon mindenki szépeket álmodva,
feledje el baját, járjon egy szebb világba'.
Éjjeli vándor a hold az égen,
sok mindent látott már életében,
csillagok százai veszik őt körbe,
nyugalmat, békességet hintve az öreg földre.
Csendesen szunnyad a világ,
|
cs 03/07/24
Bíróné Marton V...
Azért jó a kedvünk,
névnapot ünneplünk.
Ugye nem baj az, ha
felhő kerekedik,
fúj a szél és esik.
Az a jó igazán,
ha ragyog napsugár.
Nem várjuk a napot,
sem már a holnapot,
kívánok mindenkinek
Boldog Névnapot!
Jellemünk nevünkben,
szívünk szeretetben.
Ünnepi asztalon
minden jó és finom!
|
cs 03/07/24
Bíróné Marton V...
Születésnap van ma,
ugye nem baj az, ha
felhő kerekedik,
fúj a szél és esik.
Az a jó igazán,
ha ragyog napsugár,
nem várjuk a napot,
sem már a holnapot.
Ma született gyermek
időben érkezett.
Nem számít, hány éves,
itt most velünk érez.
Mind ahányan vagytok,
Boldog születésnapot!
A dugók durrannak,
|
Legyen szíved mindig tiszta,
ne hagyja el hazug szó a szádat,
de soha ne hajts fejet akkor,
ha szidnak, vagy ha bántnak.
Tegyél jót, ha tudsz, mindenkivel,
ne nézd, hogy érdemes-e rá,
ne bánkódj, ha hálát nem kapsz,
miatta ne válj szomorúvá.
|
cs 03/07/24
Dáma Lovag Erdő...
Tarisznyámban madárlátta kenyeret hoztam,
Utam száz ösvényen vezet.
Gyermekkorom kincse szívemben,
Nem múlik az emlékezet.
Apám is hazahozta nekünk
Maradék madárlátta kenyerét,
Morzsákra osztotta szét
Köztünk szíve szeretetét.
|
k 03/05/24
Dáma Lovag Erdő...
Kertem virágára,
Mintha téged siratna
Nagy bánatában.
Napsugár kacsintott,
Táncot lejtette,
Tavaszt köszöntő gerlének
Nótás volt a kedve.
Csak a szíved volt szomorú,
Lelked marta keserű bú.
|
kiszáradt föld résein álmosan
egy eltévedt, hűs esőcsepp éled
hogy fény felé törjön magányosan
egy új, és még reménykedő élet
2024. március 4.
|
h 03/04/24
Kovácsné Lívia
Szeretem,
ha lágyan, puhán magadhoz húzol
és átölelsz.
Szeretem,
ha csókoddal halmozod el a
szomjas szám.
Szeretem,
amikor simogatod vágytól izzó testemet,
s érzem lüktető szerelmed.
Szeretem szemedben a csillogó fényt,
mely reményt ad nekem.
Szeretem a huncut mosolyod,
melytől szinte elolvadok.
Szeretem,
|
Március a rügyet hozó,
tavaszt ígérő,
galambokkal turbékoló,
napfény dicsérő.
Nagyon várt szép kikelet,
a megújulás,
megtelnek a ligetek,
jöhet a kirándulás.
Ködruhás reggelek helyett
fényes napkelte,
hegyek, völgyek felett
bárányfelhők serege.
Ibolya illatú mezők,
hangos madárdal,
lombot növesztő erdők,
|
Kemény a föld, nehéz a lapát,
próbáljuk meg inkább a kapát,
sok a gyökér, de ásni kell,
izzad a hát, feszül a mell.
Két méter mély, de messze van,
itt vagyok már talpig sárosan,
erre senki, még egy árny sem jár,
készen kell lenni, Pali bácsi vár.
|
p 03/01/24
Dáma Lovag Erdő...
Ragyogó napsugárra ébredt a város,
A tó vizén megcsillant a fény,
Egy suhintásra olvad a jég.
Mátyás megtörte jegét.
Fákon, bokrokon rügy éled,
Csip-csirip, hangol a fészek,
Rigó füttyent, figyeljetek!
Végre vége lesz a télnek,
|