Simon Ottó fonyódi költő-tanár emlékére

 Csordából kiverten

" Az ébrenlét s álom között"
Mond az eszünk csütörtököt.
Hölgy az ágyán csak ücsörög,
Bambul, míg az óra csörög.

Odakinn már hajnal hasad,
Bíborszínű a pirkadat.
Fényében ragyog az ablak,
És a csodás női alak.

Fényben ülni üde érzés,
Kürtszó hozna megbékélést.
Azért bánatos e szépség,
Várja a jel érkezését.

Ha egyszer elmegyek,
itt hagyom majd nektek
a nap sugarát,
a tenger moraját,
suttogását a szélnek,
kékjét az égnek.
Ami csak az enyém volt,
azt is itt hagyom,
minden gondolatom,
szívem szeretetét,
minden reménységét,
két karom ölelését.
Bár nem volt az enyém
értékes gyűjtemény,
se a szépséges világ,

/1956.nov.4./

Én láttam elbukásod
Ó, szent FORRADALOM!
Még fiatal voltam, de elmondhatom
Értettem minden jajszavát
Láttam a menekülők áradatát
S láttam a szenvedő anyát, apát
Ki siratta távozó hős lányát, fiát

Anyácskád könnye öntözi tüskés ágam...

"Legyetek támasza a reménykedőnek!"
Vigasza minden éhségtől szenvedőnek!
Legyetek mellettük, és nyújtsatok támaszt,
ha látjátok, ahogy utcasarkon gubbaszt.

Karoljátok fel, ne hagyjátok elveszni,
ha segítségre szorul, kell védelmezni,
egy tál meleg leves, egy pár szelet kenyér,
higgyétek el, neki mindennél többet ér.

Békegalamb, békegalamb!
Mondd, hova akarsz repülni?
Szárnyad törték a gazok,
Nem adnak neked se vizet, se magot!

Szárnytörött békegalamb!
Maradj velünk, ne repülj messze!
Jobb itt velünk, a mi hazánkban,
Mint másutt szárnyad törötten!

HALOTTAK NAPJA 2019

Feladtad a leckét egykor jó anyám,
holtadban is csüngök minden egy szaván
szeretetednek, nem hagyom a porban
kedves képed emléktől jóllakottan,

A békésen haldokló levelek
a cipőmre tapadva
szorosan ölelnek.
Most nem törődöm velük.
Már csak pár lépés…
Lassan közeledem.

Látod, itt állok megint.
Elképzelem, ahogy csillogó szemed
vidáman rám tekint,
ahogy egykor régen,
mikor még nem számoltuk
eltűnő perceink.

Ködös hajnalon
te is elhagytál engem
imádott nyaram.

A
tüskés
burokból
megszületett
gesztenye herceg.

Szonett a megbocsátásról és a meg nem bocsátásról

Aranyködben úszó őszi alkonyon
vétkeim könnyeznek vésett kövekben
miket elkövettem amelyeket nem
ha nem bocsátod is meg megbocsátom

neked hattyú vitorlája a tavon
sosem tagadom meg kiket szerettem
nehéz napokon az érdem színtelen
sötét koromfolt az égő fájdalom

Rád gondolok most
Lelkem kertjében ülök
Időtlen szél száll

Időtlen szél száll
Nevet a viruló táj
Mert te itt vagy már

Vállkendőm takar
Tekinteted melenget
Öleli szívemet

Képzelt valóság
Nem engedem el soha
Éltető varázs

2022. október 2.