Hajnali fényben ragyog a nap,
szétszórva tüzes sugarakat,
gyémántként csillogó fényeit,
csodaszép aranyló színeit.
Víz, mi kiolthatná erejét,
tartja neki híven tenyerét,
mert vele együtt lesz oly csodás
a szikrázó, bűvös csacsogás.
|
A martoni játszótéren
nyári napon pont mint régen
hallatszik a hangos zsivaj
gyereksereg nagy a ricsaj.
Röppen a hinta
libben a szoknya
piros és cifra
itt járt egy cica.
Csúszda alján homokozó
jó lenne még egy pancsoló
itt nem rúg meg a kis csikó
|
Ó, sajnos sok a megfáradt ember,
ki a szemedbe nézni már nem mer!
Mögötted feni, élezi a kést,
alkalmat lesve keresi a rést!
Fordulj csak hátat, s már lendül a kar,
s tőrének éles vége beléd mar,
s vigyorog továbbra is, ha rád néz,
de te tudod, eme arany csak réz.
|
Vándorlunk a sorsunk elől,
csak kergetjük önmagunkat,
vajon hol találhatjuk meg
az igazi otthonunkat?
A ház, amiben most élünk,
a táj, ahol megszülettünk,
talán az lesz a legjobb hely,
hol ősöket eltemettünk?
Tanuljunk meg teremteni
álmainkban csillagokat,
ha felragyog csodás fényük,
megkapjuk a válaszokat.
|
Szívem faragtam sziklába,
hatalmas hegy oldalába,
az esthajnalcsillag vezet,
kövesd a jelet, a kezet.
Magányos cédrusként állok,
egymagamban itt e tájon,
szellőt kértem hozzon felém,
hatalmas tenger nyílt terén.
Könyörögtem fényes naphoz,
|
A nyári este holdfénye
belenéz a tó tükrébe
bámészkodva, álmélkodva
kerek arca mosolyodva
Végig simítja a tájat
hegyeket és apró házat
elszenderedett a világ
szép álmot sző minden virág.
Mesét suttogott a szellő
elcsendesedett az erdő
|
|
|
p 08/05/22
Kovácsné Lívia
Meghasadt szívek sokasága tolong,
boldogságot remélve,
Isten kegyelmében bízva,
a remény csillagában lelt hit erejével!
Cikázva jő az esti fény,
ontja messzi csillagok fénylő erejét
a sötét szobákban kuporgó,
szorongó, depressziós,
egyedül társ nélkül maradt emberek fájdalmas,
szebb életet remélt lelkeire!
|
p 08/05/22
Kovácsné Lívia
Esik az eső, az áztató eső,
fejem fölött az esernyő,
lábam alatt csúszik a kockakő,
szembe jön velem a nagy Ő.
Bizony, nincs egymaga,
keze egy csodás hölgy derekát karolja.
Szívem a helyéről majd kiugrik,
ő biz rám se tekint.
|
cs 08/04/22
Juhászné Bérces...
Szabadságra ment az ihlet...
Kis pihenést tán megillet...
Éveken át űzött, hajtott,
cserben engem sosem hagyott.
Lehet, hogy már elege lett,
bánatában világgá ment?
Bármerre jár, megkeresem,
visszahozom tenyeremen.
|
Porfelhő és zakatolás jelzi merre jár,
kombájn kaszálja a beérett termést,
megtelik az üressé fogyott magtár,
folyik az aratás az utak mentén.
A levágott búzamezőt szalmagurigák őrzik,
vidám szöcskék járják pattogva táncukat,
egy vércse felettük keringőzik,
egerek bújnak, látván végzetük, s a sorsukat.
|
Egy
forró
nyári nap
szerelmet vall
a tücsökzene.
Szép
nyári
éjjelen
kéz a kézben
sétálok veled.
|
Még
ezer
szikrát szór
kócos haja
a forró nyárnak.
|
h 08/01/22
Bíróné Marton V...
Nyári napsugár már
izzik a kék égen,
áttör felhők fátylán,
csodás az ég kékje.
A tűző napfényben
elszáll minden pára,
útján tüneményes
délibábot játszva.
Mi marad utána?
Repedezett talaj,
a fák hűvös árnya,
de jön majd zivatar.
Megérett a búza,
a fejét lehajtja,
érett mag lehúzza,
ő a táj aranya.
|
h 08/01/22
Bíróné Marton V...
Érkezik egy levél,
Erika kibontja,
lelkével, festménnyel
köszönti anyósa.
Lágy dallamot dalol
a szép virágcsokor,
zöld levele hajlong,
ütemet varázsol.
Magyar nóta hangzik
mindegyik virágból,.
kertekben sarjadzik
a népünk ajkáról.
|
Kövek közt csordogáló kis patak,
arra elég, hogy őzek igyanak,
enyhet ad nékik a forró nyárban,
lágyan csobog az erdei tájban.
Amikor összeér két kis víz,
csobogása frissül rázendít,
már görget köveket, faágakat,
és bodorít nagyobb hullámokat.
|
Mint köztudott, a kövirózsa gyógyító ereje vetekszik az aloé veráéval. Szinte minden kertben megtalálható ez a szerény, igénytelen növény, amelyet manapság elsősorban a sziklakertek díszítéséhez használunk. Pedig a kövirózsa sokkal inkább gyógynövény, mint kerti dísz.
Lássuk, mire használhatjuk, a teljesség igénye nélkül.
|
szo 07/30/22
Bíróné Marton V...
A tükörbe néztem,
gyermekarcom láttam,
sok évet megértem,
arcom tele ránccal.
Múló időn merengtem,
mely arcomra tapadt,
de lelkem még gyerek,
éreztem, fiatal.
Gyerekek közt éltem,
azok generálták,
sok ártatlan lélek,
az enyémben vájkált.
2022. június 23.
|
szo 07/30/22
Bíróné Marton V...
Öreg hársfa törzse,
több száz éves lehet,
koronája körbe'
virággal van tele.
Mézédes illattal
magához csalogat,
megállok alatta,
szedek sok csokorral.
Amíg hazaérek
bódító illatban,
vágyaim mesések,
kedvem határtalan.
Süssünk palacsintát,
javasolja lányom,
meg is sütöm mindjárt,
belesül virágom.
|
p 07/29/22
Bíróné Marton V...
Az én kaktuszomnak
dús csipkés az ága,
mind lehajladoznak
kinyílott virággal.
Rózsaszín szirmai
napfénnyel telített,
szívemnek titkai
fényükkel vegyített.
2022. június 21.
|