Éjjel, ha a csillagokat számolom
Gondolatom csak feléd jár, angyalom
Bánatomat majd a párnámba sírom
Olykor-olykor az égi Urat hívom

Veronika egy kedves írónő,
kinek a foglalkozása volt óvónő.
Sok gyermeket nevelt szeretettel a jóra, a szépre,
meg is lett az eredménye.
Felnőttek már azok a gyerekek,
és őrá szívesen emlékeznek,
hozzá most is sokan visszamennek.
Tanácsait megfogadják,
a nevét mindig áldják.

Mondjátok el gyönyörű petúniák,
lelkem oly nagyon miért fáj.
A teraszon állok s nézek a semmibe,
várom vissza azt, ki szó nélkül elment messzire.
A virágok illata
s a fák ágacskái között trillázó madarak
hozzanak szívemnek vigaszt.
Egy pohár bor, bordó színe,
a bódító illata, finom íze
adjon a szenvedésemre választ.

Az őszi napsütés még melengeti a fák vörös,
sárga leveleit, melyek szép csendben
az őszi szél ölelésében avarszőnyeggé válnak,
s puha paplanként betakarják a tájat.
Már a nap sugarai is vesztettek erejükből,
s inkább langyos az őszi napsugár simogatása,
de oly jó élvezni az indián nyár szépségeit.
Lassan, de biztosan jönnek a hűvösebb napok,

Versek, prózák az oldalon,
szívesen látogatom, olvasom,
életek, öröm, remények,
mind egy dallam, mind egy ének.

Nevek, fényképek és arcok,
írásokban életek, harcok,
elmondanak gondolatokat,
a sírós és boldog napokat.

Olvasom a verseit,
megérint a tartalom,
sorain szemem szalad
a gyönyörű dallamon.

Szépnek lát világokat,
kedvesek a szavai,
benne van törekvése,
és az elért útjai.

Néha lágyan elringat,
máskor viharos, éget,
érzem, ki írta őket,
egy boldog, öreg lélek.

Az idő kerekében "Rabszolga" az ember
"Magányos cédrus"-ként tengeti bús életét
De a "Nyári holdfény"-ben éled végtelenszer
S "Elmerengve" keresi holnap ígéretét.

"A dal ereje" segíti életre kelni
"Úttalan utakon" végül majd célhoz érni
"Szárnynélküli angyalok" csábos bűvkörében
Mint "Elhajított kő" remélni öröklétben

Személyesen sajnos nem ismerem,
de műveit régóta kedvelem,
évek óta szívesen olvasom,
hisz ő maga a szépirodalom.

Mindenkihez van egy kedves szava,
míg verseinek színe és java
az életről szól, kendőzetlenül,
hű tagunk már rég, rendületlenül.

Élednek lassanként az éji manók
Gondűző, álomhozó égi lakók
Bekapcsolják ezer lámpásuk fényét
Onnan kívánnak nyugodalmas jó éjt

Éjjel beosont az ősz kertembe, s reggelre
villámgyorsan ecsetjével átfestette
gyönyörű varázslatos őszi színekre.
A sárga, a vörös, a barna,
itt-ott kevés zölddel tarkítva.
Csodálatos színorgia,
a természet varázsolta.
"Itt van az ősz, itt van újra,
s szép, mint mindig énnekem..."
Én az őszi színeket is nagyon szeretem.

Hegyek ormán, erdő szélén
tölgyfa ruhám őszi színben pompázik,
megcsodálja nyuszi, mókus, sünike, 
dicsérik is, milyen szép
őszi ruhát vettem fel.

Sárga, piros, rozsdabarna
díszítik a ruhámat,
a megérett makkjaimat
mókuska viszi az odujába.

"A nagy diófa alatt kicsi ház,
lombját rázza a nagy szüreti láz"
Kell a sok finom dió,
az íze most csuda jó.

"Itt az ősz! Itt az ősz!
Szőlőhegyen jár a csősz,"
Megérett a finom szőlő, mézédes az íze,
itt van már a szüret ideje.

Teli puttonyos legénnyel a szőlőhegy,
száll a vidám ének,
leányok gyorsan szedik
az érett, édes szőlőfürtöket.

Szeretem a könyvek illatát,
az újat, ha nyomdából jött,
a régit, sokszor forgatottat,
aminek borítója megtörött.

Kinyitnak sok száz ajtót, kaput,
új világot hoznak, regélnek,
szórakoztatnak, megsiratnak,
és annyi mindenről mesélnek.

Itt a nagy köveket, amott az árnyékokat
kerülgetik a bogarak. Futrinkák bújócskáznak, 
s közben azt keresik, hol lakjanak.
Az ősz jele van itt. A szellő már susog,
a fák mocorognak, rázogatják a lombot.
A Tettyei romokon átsuhan a fényben
a délutáni szél, virágterítéken lépdel
s itt-ott kutat. Még látom a kopott padokat.