Keserves idők köszöntenek a világra!
Egyik holló a másik szemét vájja
Uralkodik már a pénz ember millióin
Fegyver pusztít, s jön a halál ,s akin!

Egy videó emlékére

Van egy kosaram,
soha nem üres,
mindig belerakom,
mi nekem lényeges.

Bánatot, sértést, bút,
emlékeket, szomorút,
csalódást és vádakat,
becsmérlést és átkokat.

Ha úgy érzem, tele van,
több nem fér már bele,
karomra akasztom
s elsétálok vele.

Mi lelkemből fakad, papírra vetem,
kötöttséget útmutatást nem szeretem,
amit én szeretek és nekem tetszik,
arról hogy beszélhet le, valaki másik.

Ám az sem baj ha néha fúj a szél,
parti kövekkel legalább így beszél,
hallgatom, de bosszantanak oktalan szavak,
olyanok mint sokszor, értéktelen salak.

Udvaromnak ékessége,
Szárnyasaim népessége.
Fehér kakas tyúkjaival,
Gőgös gúnár libáival.

Nagy az udvar jól elférnek,
Fűszálakat legelésznek.
Szerteszéjjel szórok magot,
Mindegyik csőr gyorsan kapkod.

Pedig bőven jut ám nekik,
Üres begyük jól megtelik.
Gémeskút vize vályúban,
Eloltják vele szomjukat.

A hold halvány fényénél egy ember gyalogolt az úton. Hazafelé tartott, már csak két kilométer és meglátja a családját. Tíz éve, hogy katonaként a hazáját szolgálta, ezalatt az idő alatt csak kétszer volt otthon.

Hopp te zsiga!

Meghívtunk és arra kértünk,
Családoddal légy vendégünk.
Kötelékünk a génjeink,
A sok közös emlékeink.

Eleve már úgy születtél,
Drága húgom fia lettél.
Szokásoknak ős talaján,
Lehettem a keresztanyád.

Kerek arcod oly mosolygós,
Kedvességed sem változott.
Nyugodt bátor a jellemed,
Hű baráti szereteted.

Több hónapja itt a vírus,
Volt hó de most tavasz virul.
Koronás és láthatatlan,
Itthon vagyunk karanténban.

Jegesmedve, hód sincs képben,
Húsvétunk volt ünneplésben.
Ismerősöm azon ágált,
Szó érte a házuk táját.

Náluk hál a vírus lehet, 
Magas láz az egyik jele.
Izgalommal telve a ház, 
Betartanak minden szabályt.

   Hétfőn mennem kellett kemo utáni vérvételre, meg a kardiológiára, mert néha nem működik normálisan a szívem. Legalábbis a leletek szerint. Vejecském vitt el Debrecenbe, félretéve minden fontos munkáját. Rohadt rossz érzés, hogy miattam annyit fáradoznak, még akkor is, ha tudom, hogy ezt Ők szívesen teszik.

Emlékszem a dohány szagú vállra,
ölében a békés biztonságra,
szúrós puszit kaptam, de soha nem bántam,
ölelő karokkal este haza vártam.

Felkapott szeretett, vidáman kergetett,
valami játékkal de sokszor meglepett,
iskola tanulás, segített magyarázott,
tanította a rám váró felnőtt világot.

Hol van már a zöld rét,
hol emléked még kísért,
még tudom a helyét,
hol kezed kezemhez ért.

elfeledtek

(Viktória unokámhoz)

Ragyog okos két szeme,
Mint, aki ismét csatát nyert,
Nézd apa! - mutatja, mit csináltam,
Ez ám egy nagy alkotás!

szomorú ez a nap, de látod, mégis szép
nagyon boldog vagyok, hiszen velem vagy még
nyolcvanhét év súlya nyomja gyenge vállad
úgy bújnék hozzád... de félve vagyok nálad

Zeneszóval ébreszt a május,
Cintányér és dobszó szólal,
Viszi a hangokat a tó vize,
Ébresztő van furulya szóval.

Gyerekként fogtad a kezem,
velem sírtál, ha elestem,
lázas voltam, Te ápoltál,
öleléssel gyógyítottál.