szo 09/24/16
Mezei István
Már hajlott a vállad, gyengül a kar,
Néha megáll a toll öreg kezedben,
De belül egy erő, mely ismeretlen
Segít, és a nyugalom lágyan betakar.
|
Őszillatú szélben
didergő falevelek
hullnak a földre.
Gesztenyefa ágán
a fény halványul.
|
szo 09/24/16
Dáma Lovag Erdő...
Botjára támaszkodva
Betekint a múltba
Hátán, mint, ha zsákot hozna
Zsákjába hosszú évek sora
Nehéz emlékeit cipelni
Aki megélte az tudja
|
Az a verpeléti ház, közel a meghittséghez,
utca végén (mint sorvégi gyerek az iskolai
menetoszlopban: megbújtan, csak félig a
tömbhöz tartozva), az a térbe pöttyintett
|
Meseszerű ködfátyolban
Tekintek a távolba
Reggelenként felébredve,
Szinte éber álmomban.
|
Miközben múlnak az évek
(érzitek, mily temérdek
év van már mögöttünk,
bár nekem néha úgy tűnt,
dupla ennyit éltem,
|
Nem úgy az ember, aki már egy ideje követte a ménest, keresve a lehetőséget. Red, mert ő volt az, - pár emberrel - elszántan eredt a ménes nyomába.
|
Őszi szelek fújdogálnak,
Hidegek a reggelek,
Hegyek felől közelednek
A sötét, komor fellegek.
|
sze 09/21/16
Juhászné Bérces...
Alkonyóra, pihen a Nap,
csend oson a kertek alatt.
Kísérője öreg este,
sötét fátyolt vonszol teste.
|
Meg akarom ismerni a fákat:
alkatukról, illendő távolból
néven szólítani bármelyiket;
lombjukat, törzsüket, tudni
|
sze 09/21/16
Mezei István
Kegyelmezz szeptember, komor gondolatok
Ne lopódzatok szívembe, belém,
Bármilyen voltam, és bármilyen is vagyok,
Legyek önmagam ez ősz elején.
Nyugalmad gyümölcsét bátran ízlelgetve
Omló zamatod lopd az ajkamra,
Járjon át tört fényed bágyadt, szép kegyelme,
Mintha az élet mindig akarna.
Évszakok dobolják a létem ritmusát,
|
Megszólsz, mert Down-kór, miben szenvedek,
pedig tudod, erről nem tehetek,
szemem, ha rám mosolyogsz, lásd, ragyog,
mert hidd el, s tudd, én is ember vagyok!
|
k 09/20/16
Dáma Lovag Erdő...
Vén akácfa isten veled!
Utoljára megölellek
Ágad törik, lombod hullik
Kiálltad már évek sokaságait
|
Red, kitartóan nyomozott a ló után. Időnként hallott egy-egy nyerítést a hegyek felől, és azt hitte a kanca az. De, már csak reménykedett, hátha meglátja, hallja egyszer. A környéken, minden farmer rosszallóan nézett rá, mert igen kemény, rosszindulatú ember volt. Rosszul bánt a lovaival is, és egy jóérzésű gazda, ezt nem nézte jó szemmel.
|
575575
Sajnáló kezek messziről integetnek.
Nem tudom, menjek?. Búcsúzás súlya
földbe tipor, belém mar. Idézem arcod.
|
Meg akarom ismerni a fákat:
a bölcső ringásán muzsikálót,
a szemfedelek faragásai jaj-át;
|
Mifelénk a pritamin paprika mostanság nagyon olcsó. 100 -200 forintért kilóját dobálják utánunk.
1 kg paprikát megmosol, megdarálod (vagy aprítóval finomra aprítod.)
|
Délután beszélgettem Szigivel, és különböző befőzések , ételek kerültek szóba. Gondoltam, egy igen finom, laktató ételt ajánlok a recept-gyűjteménybe. Ez egy jellegzetes orosz étel, ami téyleg nagyon finom. Ez a pielmieni (pilmini).
|
Csak egy percig élj, ha igazán tudsz élni!
Mit ér a holnap, a végtelen?
Ne élj tovább, ha már nem tudsz csak remélni!
Mit ér, döcögni bús életen?
|
Meg akarom ismerni a fákat,
ha már így végleg kifordultam
az emberismerésből, összezavartan:
nincs az az emberhatározó kézikönyv,
ami segítene most már – nekem mind
kusza televény, indaszövedék,
|