Van egy ország, Meseország
Hol van? Sajnos, nem tudom.
Kisgyermekként sokat jártam
Ott, a csodás tájakon.

Ezernyi kis harang 
csilingel lelkemben, 
hiszek egy Istenben 
és a szeretetben.

- Neve?
- Tél.
- Anyja neve?
- Zúz Mara.
- Apja neve?
- Zí Mankó.

  Gergő nagyszülei az erdőszélen laktak, egy kis fehérre meszelt házikóban.

Nem kapaszkodom a födi álkegyekért,
Minden mulandó, és magába visszatér,
Az egész élet egy urnában is elfér,
Isten közelsége mindennél többet ér,

    Vége lett a jó világomnak, amikor elmentél a PIÁR-ba tanulni.

Eljött az éj, hó takarót
Terítve földre, fára
Csillagok ragyognak az égen
Tükörképük fénylik a folyó vízében

 Szólegó

Vajban
sajt?
Baj van!

   Emlékszem… Kicsike voltam, Te ültél az ágyam sarkába kuporodva, és meséltél nekem arról, hogyan építesz várat a fából készült építő kockákból.

Szeretem, ahogy az ér kidagad 
megfáradt dolgos kezeden. 
Szeretem és néha feledem

Vadász százados már pár napja elment Ceglédről, de Béla állandóan a szavain rágódott. Nem volt tanult ember, még írni-olvasni sem tudott, ezért neki igen keveset jelentett az a szó hogy „trónfosztás”.

Felhőkbe szorult sok szenvedés 
felordított majd eleredt a könnye,
hangja morajlásba csapott át
így záporként hullt a földre.

Drága Jucika! 

A Jó Isten adjon Neked minden szépet, amit szíved-lelked kíván!
Ne csak névnapodon, hanem az év minden napján legyen részed örömben, szeretetben, boldogságban!
 

Lehetséges,
hogy nem vagyok
tehetséges?

   Hű, de régen is volt... Sok-sok évvel ezelőtt egy barátom kitalálta, hogy hozzuk létre a Magyarerő honlapot.