Csend simul az ablakomra
Szó sem kint, sem bent nem hallható
Elnémult a madár ének
Levél sem rebben, a nap ragyogó

Mikulásnak levelet
Írtatok már, gyerekek?
Hogyha nem, hát sürgősen
Küldjétek el mind többen.

Csak ez a tél ne jött volna,
ezernyi változás a tájon,
elbújt a Nap a hegyek mögé, 
néma a dallam hazámon.

Szállongó hópihék, és csillogó remények!
Adjatok örökhírt, s utat a reménynek.
Egy égi jel, egy pislogó sugár, egy emlék…
Derüljön föl bennünk a régi-régi kép.

Meseország áruháza 
Kapuit szélesre tárta, 
Polcokon vár a sok játék, 
Csupa csodás szép ajándék. 

Mindketten csurom vizesek voltak, és a lány csak azért nem reszketett, és azért nem vacogtak a fogai, mert aléltan, magatehetetlenül feküdt Béla karjaiban. Vadász százados maga is sebet kapott a koponyáján. Egy osztrák dragonyos úgy akkurátusan fejbe kólintotta, de szerencsére az ütést a csákó, és az abba tömött zsebkendő, amit azért tett bele valamikor Vadász Józsi, hogy a csákó tartsa a formáját, megvédte a fejét.

   Néha mi felnőttek is szívesen visszamegyünk az időben, hogy újra gyermekké váljunk néhány percre.

  Unokatestvérem halálára

Elhervadt már a gyönyörű virágom
Nem virul már, üres az ablakom
Hideg szél furulyán játssza a dalom
A ködbe úszó száraz ágakon

Ütött-kopott kisház, hámló, öreg falak,
Ócska tetején már kíváncsi sugarak
Tekintenek belül, de a semmit látják…
Hamar eltűnnek, s hogy betértek már bánják.

 Marcinak, Sárinak

Télapónak hab szakálla –
alig bírja el az álla.
Orra alatt nagy bajusz,
ha meghúzod, bajba jutsz.

A föld aludni készül
Lombruhájából levetkezett
Ködpára borul a tájra
Csend és némaság mindent befed

„Emeld fel a követ, megtalálsz,
Vágj ketté a fát, ott leszek. „   Holt- tengeri tekercsek

Álmot vennék jutányos áron,
olyat, mit boldog ember álmodott
- átragyogva éji homályon –
reményt egy jobb világból áthozott.

 Eszembe jutott, hogy írok Rólatok. Ahogy telik az idő, úgy jutnak eszembe az emlékek, első benyomások.

Kórházban hagytalak ma, Kedvesem.
Bizakodva kellett mégis hazamennem.
Ajkadat sem hagyja el  most panasz.
Tudom, megérezném, ha itt maradsz.

/Gyermek vers/

Kedves öreg Mikulás bácsi
Megírom hozzád levelem
Borítékra ráírom nevemet
S pontos címemet