A múlt idők Karácsonyát idézem
A kandallóban lobogott a láng
Volt tüzelőnk, szép ruhánk
Nővéreink köré ültünk
Ők vigyáztak ránk

Csengők szavát hallom, de csak a szívemben,
Amúgy csönd van, hideg, végtelen téli csönd.
Csillagszórók meleg fénye ül szememben:
Percnyi boldogság… ’melyről – kérdem én – ki dönt?

  Megint egy nappal közelebb a karácsonyhoz, a szeretet ünnepe lenne, de közel sincs hozzá, sem itt sem a világban. Valahogy a világ is kisiklott mint az életem, és egyre kevesebb benne minden ami emberi.

Boldog Karácsonyt és Új Évet Minden EMBERNEK

Egy ihlet vagyok csak, egy szolgáló szolga.
Sokszor az öröm a várakozás.
Teljesületlenül új érzéskeresés.

Fehér hótakaróval köszönt az ünnep
Lelkem csendesen ünnepelt
Téli nyugalom szállt a tájra
Nehéz hó pihent a fákra

Erdei út a forrás felett
mely úgy körbe vezet,
beépített zeg-zúg kunyhók
itt-ott azért van épület.

Csillog a fagyban a Tél palotája,
zúzmara hullik, s hópihe rája.
Jégüveg ablaka, hűs a szobája,
köd fala rejti szürke homályba.
Jár-kel a tájon a szél csoda szánja –
csendes a birtok, dér foga rágja. 

 Figyeljünk Rájuk! 

Vén koldus ül az
aluljáró mélyén,
alatta rongyok,
arcán redők a gondok.

Képzeljétek nálunk
pöttyös Mikulás járt

    Az orvos reggel, már egész korán ért Annáék házához. Sietett megnézni kis betegét, akit éjfél körül hagyott ott, miután sikerült csillapítani láztól égő testének gyötrelmeit. Mikor belépett a kis, állott szagú házba, mindenütt sötét volt, csupán a kislány szobájából szűrődött ki pislákolón a fény.

Sírtál-e már ma Kedves,
vagy hagyod:
csak mérgezzen a bánat?

Szerelmemnek vágyó tűzét
csak csókod tudja oltani,
érintésedtől mind kinyílnak
szívem s lelkem zárt kapui.

Ez elég jó tervnek látszott, de először arra volt szükség, hogy valahogy bejussanak Pestre. Együtt semmi esetre sem mehettek, hiszen már az gyanút keltene, ha a drótostót három cigánylegénnyel érkezik. Így Béla egyedül ballagott Pest szűk mellékutcáin, és sokszor még arra is kényszerült, hogy szennyes, ürülékes pocsolyákat kerülgessen, mert akkor még a mellékutcákon bizony nem volt semmilyen csatornázás. 

Áldott szép lesz a Szenteste,
állj meg Barátom egy percre,
hunyd be kérlek a szemed,
s hipp-hopp, ott leszek Veled.

 Értelmezési kísérlet   

Nem született Ő istállóban,
párát lehelő barmok közé,
nem aludt szalmán se jászolban,

Azt mondta, nyugalomra vágyik, elege van a családból, és úgy mindenből, nem nőtt még fel ehhez ehhez a feladathoz.