Mivel az utolsó autóbusszal érkezett Segesvárról, Zsóka néni a buszmegállónál várta. Tényleg nem csak édesanyja, de bizalmas barátnője is volt lányának. Látta, hogy Budapesten valami furcsa dolog történhetett.

Leszállt az alkony,csend honol
Távoli parton nimfa dalol
Majd halk fuvola szól

Utálattal szeretni

Ígértem egy valóságot arról a helyzetről, miként tudok utálattal szeretni.

  Hol volt, hol nem volt, túl a kéklő üveghegyen, de még az Óperenciás – tengeren is, ahol a kurta farkú kismalac túr, volt egy gyönyörű ország. Ennek az országnak minden útja arannyal és drágakővel volt kirakva.

   Úgy kimerültem, azt hittem aludni fogok. Tévedtem. Csakúgy tolúltak agyamba a gondolatok. Istenem de jó volt veled gondolataimban visszamenni az időben. Forgott a kerék, mint a ringispil.

Az ész és a szív, a két zsarnok,
Mert ha úgy érzed, hogy fáj a szív,
Az ész tudja, csak ő a bajnok,
Míg a szíved szerelemre hív.

 Sodródva úszok, karomban rejtett csapások, még mindig távlatokra nyílt vizekre vágyok, a köd mögött tán rejtett fövenyek, fények, feléjük úszok, sodródok, míg lélegzek, élek.

Tudod-e, milyen érzés, ha szeretsz valakit?
Tudod-e, milyen érzés, ha elküldesz valakit?
Tudod-e, mit jelent az, hogy szeretem?
Tudod-e, mit jelent, ha azt mondod, feledem?

 --Aztán, ha erre jársz, ugorjál bé hozzánk, mindég lesz egy tányér leves, vagy egy pohár víz, a barátságot nem mérjük, az ajándék.

Álmaimban még visszajárok
Hű szerelemre még mindig vágyok
Nyári este emlék képe
Régi idill hangulatot csal szívembe

    A kis  Juditka éppen csak öt éves, és mint tudjuk, ebben a korban a legérdeklődőbbek, és nagyon fogékonyak a gyermekek. Szívesen hallgatják apukájuk meséit tücskökről, bogarakról, és persze a gólyáról!
   A gólya ismént kezdi fészkét rakni, a házuk előtti villanypóznára. A felnőttek szeretik ezt a madarat, és szivesen mesélnek gyermekeiknek történeteket róluk.

Ha a RÓZSA a kedvenc

Agyunkban hibbant-kék távlatok mámora,
szemeteskocsink még tengelyig a múltban,
hazugságok karcolnak most lankadatlan,
azt kell hallgatnunk, hogy nekünk milyen jó ma.

    Lajcsi legszívesebben nem is feküdt volna le aludni, mert minden áron el akart búcsúzni Zsókától. De a fáradtság mégis győzött, és elég mély álomba merült. Igaz, hogy pár percel hajnali öt óra után talpon volt, de már csak azt a hírt kapta a portástól, hogy a Székelyek talán öt percel ezelött hagyták el a szállodát.

Út,mely elindul
Út,mely valahova vezet
Ki érti mi történik?
Mi üldöz Tégedet?

Családunk legkisebb szülöttje.  Mivel mindnyájunknak ő volt a kicsi, örökre Jancsi maradt. A forradalom évében született,a Zirci kórházban. A mama ekkor már negyvenöt éves volt, apánk ötvennégy. Boriska után, úgy tünt, már több gyermek nem lesz.

Mindig társam volt az óvatos remény,
nem voltam jós, vagy mindentudó látnok,
és elmentek barátok, korosztályok,
magam vagyok, mint az élet elején.