Mikor a három királyok elindultak
Felragyogott a jászol fölött egy csillag
Égi csillag, fényes csillag
Hol a Messiás megszületett, mutatva az utat

Zárt palackot ha kinyitod
vad szelek feszítik a fákat,
versekből szőtt üzenetek
leveleitől kopaszok az ágak.

Csendül az ének,
gyúlnak a fények,
büszke fenyőfán
gyertya köszönt.

- Na, milyen gyorsan hajtott?
- "c"-vel...
- Neve?
- Fo Ton.

Lillácska egy aranyos, de nagyon kíváncsi kislány volt. Minden nagyon érdekelte. Egész nap szüleit, sőt még a nagymamáját és nagypapáját is nyaggatta, hogy, mi ez, hogy mi az?

( Kép forrása internet)

Démonokkal teli est –
fekete fátylát felvette,
kiült a parki padra úgy
hogy, Csillagokat Holdat nézte.

   A kis városszéli fogadóban már kora hajnalban nagy volt a jövés-menés. Ki-ki végezte a maga megszokott, mindennapos dolgát.

Harsan a versem,
friss ez a verseny
túl a keserven.

Csendes a ház!
Nem volt maradás!
Eljött a szent est
Szívekben mi van odabent?
Szól a csengő, száll a hangja

Meggyújtjuk a gyertyát,
Az adventi gyertyát
Lássuk a világunk,
Gyújtsuk fel a lámpát

Bérceken, síkon
ünnepi stóla,
mindnyájan vágyunk
isteni jóra.

Látom ostobák
mekkora a dühötök,
szavaimat tépitek
hátamba döftök.

Rád hajolok, meg ne ázzál,
csókolgatlak, meg ne fázzál.
Szívkamrámban rejtegetlek,
pitvarából nézegetlek.

Odakinn most sötétség van, de nekünk a Karácsony akkor is ünnep, akár csak a Húsvét és a Pünkösd. Mi már csak ilyen maradiak, konzervatívok vagyunk. Életünk vasárnapjain és a Szent Estén ünneplőbe öltöztetjük a testünk és lelkünk, és gyertyát gyújtunk. Várjuk már estét, mikor majd fenyőfa illata, szaloncukor zizegése tölti be szobáink és termeink, és naivan angyalszárnyak susogását akarjuk, véljük hallani, csillagszóró fényében fürdik arcunk, halat és foszlós kalácsot eszünk vacsorára, ajándékokat adunk és kapunk, és gyermekeinkkel együtt örülünk, nevetünk.

   Az egyik legrégebbi Magyarerős barátunk. Ő egy kedves, végtelenül szerény, „bohókás” öregúr.

Elcsendesedett lelkülettel lépsz-e be?
Ó mondd, s tekints magadba; érzed-e?
Érzed-e hiányát a lelki csendnek?
Érzed-e hiányát a békességnek?

Mikor a nyárfák –
egyforma magasra nőnek,
mi nem vagyunk egyformák!
Így adj helyet a verselőnek.

Lelkemben készülök
Kisded fogadásra
S mindig gyarlóságba ütközök!
Irigységbe, kapzsiságba
Emberi gonoszságba!
Mi végre ez a sok gonosz?