575575
Ő sírt, és bosszút esküdött. Megpróbálta
becserkészni az új következőt.
Az öngyilkos űrt hagyott. Volt erényei
|
Sziasztok Fiúk, Lányok!
Én Fannika vagyok, Nagyinak (mi Mamucikának hívjuk) a szeme fénye, a boldogsága és a szíve közepe. Meg a gyógyszere is, ha beteg.
|
Szerelmedre úgy vigyázok,
akár égbolt a földre,
illata vagy minden fának,
ráfestelek a csöndre.
|
Csorba Tibornak, Árvácskának és Zetényi Cs. Ferencnek írom e sorokat, mert tudom, sok mindent megértenek a barátságról, a szeretetről, ami igenis létezik, és ami alapja egy csodás összefogásnak. Csak nem akarjuk észrevenni, meglátni. Pedig – különösen a szeretet – világot válthat meg. Biztosan tudom!
|
Még sok mindent nem mondtam el néked.
A reggelek örömét, az együtt töltött
percek lázításáról sem mondtam még sokat.
Amikor, csak órákra választ el a rohanás,
távolságod fájdalmát érzem -
|
...életem diadala...
|
Éjszaka volt, a címre pontosan érkeztem,
Kerestem a csengőt, hiába, nem találtam.
Még talán morogtam is, és hinni sem hittem,
Megint átvertek? Pedig igen, konstatáltam.
|
Mi az, miért igen gyakran megmarkoltak tollat?
Elmélázó ábrázattal versszakokká róttak.
Illatos fuvallatában fürdetve szellemét,
kitárja az égbolt felé, tág csillagrendszerét.
|
Vagyok két lábon járó
jószándék
(törékeny ajándék)
|
Álmodtam sok ódon egyetemi emléket,
mint ahogy az elme rázza fel a nem-létet.
Kavarogtak arcok, mosolyok és szemrések –
bekopogtak hozzám hajnali szép vendégek.
|
szo 06/13/15
Dáma Lovag Erdő...
Gyásznapok sokasodnak
Fájdalmak soha el nem múlnak
Emlékeid TRIANON nem fakulnak
Csattan az ostor,levegőt hasítja
|
Csorba Tibornak, Árvácskának és Zetényi Cs. Ferencnek írom e sorokat, mert tudom, sok mindent megértenek a barátságról, a szeretetről, ami igenis létezik, és ami alapja egy csodás összefogásnak. Csak nem akarjuk észrevenni, meglátni. Pedig – különösen a szeretet – világot válthat meg. Biztosan tudom!
|
Emlékek... azok a gyönyörű emlékek...
Drága, jó feleségem, hol vagy már?
Kereslek mindenben, mindenhol kereslek...
Vajon volt még egy ilyen álompár?
|
szo 06/13/15
Mezei István
A rossz erők most felszínre törtek,
szúrását érzem egy gyilkos törnek
belül, tette helyrehozhatatlan,
mióta elment, fekete Nap van.
|
szo 06/13/15
Lénárd József
Pécsi Szenior Akadémia II. félév oklevél átadási ünnepségre
Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják,
úgy lép, ahogy mozgatják a karok
Nevet a tánc, csak a lélek zokog.
Valaki parancsol, s lettek új golgotá
|
...Hová is tegyelek?... /Pályázat/
|
Tegnap éjjel /Pályázat 2. db/
Jártam Nálad tegnap éjjel Kedves:
álmod voltam, méze édese.
Körbe lengtem nyugodalmad várát
nagy csodákkal, mint egy szép mese.
|
p 06/12/15
Dáma Lovag Erdő...
Ez is szerelem? /Pályázat/
Szívem nem perzseli már
Szerelem lángja
Szép szavakat belepte
Már a tavalyi hó
|
Eperízű ajkad (Pályázat)
Hívnak az édes, eper-ízű csókok,
télen is tavaszi tósztokat mondok,
vár egy örökre terített majális,
befogja fülét sunyin a halál is.
|
Szonett: 30. /Pályázat/
Eszembe jutnak a régvolt májusok,
mikor a szerelmed és forró tested
a tavasszal karöltve fűtött, hevített,
ha elhagysz, tudtam, megfagyok, meghalok.
|