v 01/10/16
Dáma Lovag Erdő...
Ebben a hideg januári éjben
Feltekintek a csillagos égre
Száll,repít a gondolat
Keresem,kutatom csillagodat
|
 Ha már itthon leszel, akkor fogod megtudni, hogy milyen is az itthonlét.
|
Alig, hogy megszülettem, édesanyám máris csecsre akart fogni...
(Kép forrása internet)
|
Az alábbi írás nem saját (forrás alul), de mindenképpen szerettem volna "Olvasásra ajánlani". Tanúlságos és megdöbbentett, hogy mennyire hihetetlenül igaz minden szava. Érdemes elolvasni! Különösen a hölgyek figyelmébe ajánlom!
|
Sajó: (ül a kávéházban, várja Hacseket, és eltűnődve mondja) Bizony bevallanom, hogy hiányzik ez a
Hacsek, kíváncsi vagyok, mit talál ki, miért nem jelentkezett eddig?
|
p 01/08/16
Dáma Lovag Erdő...

Hajnal hasad,virág nyílik
Jégvirágba font üzenet
Jégcsapok az eresz alján
Tél festi a tájképeket
|

Hatalmas dörgés villámlás rázta meg a Földet. Az ég találkozott a földdel, rengett minden, dőltek a falak, szétmorzsolódtak a hegyek, megindultak a tengerek, hogy legyőzzék a kontinenseket. Örjöngve tomboltak az elemek, elsodortak, széttéptek mindent ami útjukba került.
|
Eldobálom járdámról a havat,
Ami az éjjel nyakunkba szakadt,
Megfőztem napi kávémat közben,
Magam, macskám, kutyám megetettem,
|

Falunkban élt egy apró ember. Mindenki csak Csiga bácsinak hívta.
(Kép forrása internet)
|

Nekem a fény kell,
Neked az árnyék.
Neked a tény,
nekem a szándék.
|
Múló idő peremén, sebezhető életük
útján ballag a nép karácsony felé.
Öreg-idős utcák lábához
simul a hű járda teste, ahol a régi
utcák, szíveket vezetnek a vágyhoz.
|
Mindezt valakivel megérni s hallgatni hozzá ezt a gyönyörű zenét.
|
Boldog névnapot Attila!
|
sze 01/06/16
Mezei István
Rideg szerelem
Arcod hamuszürke, hajad hófehér,
díszleted fagyott tó, borostás hegyek,
rideg vagy hozzám, én mégis szeretlek,
bár az ölelésedtől, mindenki fél,
|
sze 01/06/16
Dáma Lovag Erdő...
Megálltam a Székely kapunál
Csodáltam faragott díszeit
Fejem felett fehér galamb szállt
Kapuba rakta fészkeit
|
Hacsek: (az asztalnál ül és az orrát lógatja)
Sajó: Adjonisten Hacsek! Miért olyan szomorú, mint akinek nem jutott dinnyeföld?
Hacsek: Adjonisten magának is Sajókám, de jó sokat!
|
Hideg van, pillámon csillan a jég
Fagyott ujjaim közt lobban az ég
Fázom, a szívem is csöndben remeg,
Míg a kismadár a fán didereg.
|
Az első napoktól nagyon félt. Igaz, hogy mindég is korán kelő gyerek volt, de tudta azt, hogy a gazdasszonyok a libákat már akkor az utcára engedik, mikor még csak a mennek az istállóba a teheneket megfejni.
|
Irgalmatlan jelent rejt a változás--
az utcai élet árulja kétes titkait.
Vértől zavaros térben élők élik
az élet megfeszített kínjait.
|
 Korábban egy cikkemben megemlékeztem körorvosunkról. Akkor merült fel, hogy gyűjtsem össze a róla szóló anekdotákat, és örökítsem meg írásos formában is az utókornak.
|