a tengerből egy csepp, véletlen, 
ahogy e világra érkezel
a mindenséggel, mint a porszem
egybeolvadsz, az ég őrizzen...

Esténként sokat beszélgettek, tervezgettek, közösen gondolkodtak. Az első napokban csak úgy a semmiről a ház szépítéséről, vagy akár a focicsapatról.

Csak egy mosolyt látok,
ha tükörbe nézek,
sikerek, bukások
rám mind visszanéznek

Nem is tudom, hogyan kezdjem a történetemet. Nem mindennapi dologról szeretnék nektek írni.
Ez egy igaz történet. Pár évvel ezelőtt esett meg egy kisvárosban, távol mindentől a világ végén, ahol tán még a madár sem jár.

(Kép forrása internet)

Olvasom a Gulág-ot –
gyűlölöm a világot!

Mintha egy faág, rejtett bimbó bomlana
rajta s a meleg. mely még nem tavasz,
csak csalja, úgy vagyok én is csalfa, csalva!.

Fájdalmainknak vermet ásunk,
kétségeinkről elvitázunk..
félelmeinkből vetünk ágyat,
délibábokból szövünk vágyat.

                            (Csenge diplomaosztójára)

Szeresd az Embert, mert árva minden lélek:
vacogva kucorog benne röpke élet,
s akkor fogad el, ha simogatva kéred.

Romló szemmel is mélyebbre, messzebb látok,
bár halált illatoznak most a virágok.
Edzenek sejtjeim a váltófutásra,
a teljesítményüknek nincsen határa.

Volt egy álmom, messze jártam,
tündérkertben rád találtam,
lágyan omló falevelek
úgy öleltek, hogy lebegek
 

Álmodtam sok ódon egyetemi emléket,
mint ahogy az elme rázza fel a nem-létet.
Kavarogtak arcok, mosolyok és szemrések –
bekopogtak hozzám hajnali szép vendégek.

Vigyázzatok mind, ki Csíksomlyóra mentek,
még ha óvnának is rég-mogorva szentek –
már gyülekeznek a gyilkos eszementek.

    Élt egyszer egy kis cica az anyukájával, úgy hívták, hogy Cili cica.  Szép hófehér volt a bundácskája. Ez a kiscica egyszer elkóborolt, gondolta, hogy megismerkedik a különböző állatokkal, növényekkel. Nem messze ment ugyan, csak a kert végébe, de egy kiscicának, az is nagy távolság.
Alighogy elindult ott virított egy pipacs. Meg is kérdezte tőle:

Néma a dal, és néma a szó
hallgat a gitár, nincs zeneszó
néma a dal, őrzi hangodat
elvitt messze a Zenevonat.

Mese Nárciszkának Julika nénitől

                               (Somló Tamásnak)

Hasztalan hívott Amszterdam, London,
Itthon hordozom sorsomat, gondom,ű
Itt tartott e szív-alakú ország,

"Elveszítjük... a halál beállt",
még hallottam: "a szíve leállt"
aztán megszűnt minden fájdalom,
békesség szállt meg és nyugalom.