Lacinak annyira jól ment a válalkozása, hogy kénytelen volt könyvelő és titkárnőt alkalmazni, mivel egyedül nem győzte ezeket a munkákat.

Nincs formája, se színe, se illata,
benne él az elfogadás utáni vágy,
égető az éhe, kell mint a víz, lágy
kenyér, a lét méltóságát adja.

Eljön az este,
Nem jön az álom,
Várom a csendben
Égi varázsom.

Keserves idők köszöntenek a világra!
Egyik holló a másik szemét vájja
Uralkodik már a pénz ember millióin

Századokkal nézek szembe:
Ablakából, látom, kinéz,
Ágotáért epedezve,
Bús szemekkel Zádor vitéz.

/Bem apó,Petőfi Sándor és a többiek/
Ott harcoltak legjobbjaink
Akkor még hazánk földje volt!
Ott haltak meg hős fiaink

Hol Kárpátok bérce
öleli hazánkat,
sziklák közé szorult
szívszorító bánat,

                            Feleségemnek

Karon fogva, de mindketten gondolataikba merülve sétáltak. Marika először az ételt tette Laci elé, és mikor a férje megvacsorázott, ő is mellé ült.

Földön futó aszfaltcsíkok –
vágott sebek rácsa:
búzaföldek, szőnyegrétek
fulladnak fohászba.

Álltam a hegy tetején
Ragyogott a nap az ég közepén
Balaton kék vize terült elém
Vitorlások fodrozták a habokat büszkén
Ó mily nyugalom szállt a tájra

Lábuk nőtt a bútoroknak,
repülnek tarka szőnyegek.
Táncol az asztal, forognak
a székek: házi körmenet.
Mállott múlt folyik falakról,
pókhálót ejt a mennyezet,
megfakultak nyers szavaktól
a színek. Hajszálereket

Nyissatok ki minden ajtót –
nyomomban a bitang hajtók:
rám vadásznak, engem űznek,
vízbe löknek, vetnek tűznek.

Még fiatal lelkesedéssel
Bejártam szép országaid
Láttam mit alkotott az ember
Szép templomaid,milyen volt a hit

Mielőtt..

Folytonos metamorfózis

Mielőtt ítélkeznék, rosszat mondanék
Másokról, magam kell előbb lelepleznem,
Úgy is látja az Istenem és az nagy ég,
Mily terhek nyomják a szíven és a lelkem.

Önzésem, közönyöm és a hiúságom
Szándékom ellenére utamat állják,
Terüljön minden jóval az én asztalom,
Közben hallom a lelkiismeret vádját.

    Ez a történet akkor kezdődött, ( a hetvenes évek vége felé) amikor már tudtuk, hogy látássérült maradok, és fehér bottal kell járnom. Úgy engedtek ki a kórházból, hogy örüljek amíg látom a fényt és az alakokat.

Barátom Vagy Te…

Lustán nyújtózkodott, vánkosán a nap,
Szelíden ringott, vízpartján a dús hab.
Talán csak arra sétáltunk, Te meg én,
Nincs más Barátom, Rajtad kívül e földtekén.

Különös délután találtunk egymásra,
S betakart az égbolt, bíbor palástja.
Vihar készülődött éppen, villámok cikáztak,
Futottunk szanaszét, e fejvesztett világba.