Mikor a három királyok elindultak
Felragyogott a jászol fölött egy csillag
Égi csillag,fényes csillag
Hol a Messiás megszületett,mutatva az utat
 

Hacsek: (fel-alá járkál)
Sajó: Mondja Hacsek, mit mászkál állandóan? Már elszédülök, ha magára kell néznem. 
Hacsek: Senki sem mondta magának Sajókám, hogy engem nézegessen. Nem vagyok én egy „Mondja Liza”! Ha nem tudná, az egy festmény.

Mindenki ismétli a versekben magát,
Van, ki siratja e megcsonkított hazát,
Más meg elmerül a vágyban, szerelemben,
Hogy aztán csalódjon benne menthetetlen,

Csitulj világ, csendesedj,
Várd az égi kisdedet,
Ma éjszaka érkezik,
Pontban éjfélkor lesz itt.

Csend az est homályában
Szívemre települ
Fáj valami ott legbelül
Ünnepre készülünk

Szereplők: Férj: Laci
Feleség: Manci
l. Barátnő: Joli
2. Barátnő: Márti

1.rész.

Szín: (szerényen berendezett szoba, két fotel, asztal, négy szék, tv, a falon képek, az asztalon újságok egymás hegyén-hátán).

Lassan kigyúl minden gyertya, 
karácsony közeleg,
fehérbe öltözik a táj

A 
fán 
díszek 
ragyognak 
csillagszóróink 
pompás fénye ad 
bájos varázst e napnak 
gyertya ég, csilingel csengő 
nézd csak a gyerekek feszengő 
s várakozástól kipirult arcocskáját 
Angyal szállt le közénk, itt van végre 
s szeretet költözik az emberek szívébe 

Odakinn most a köd és a szürkeség,
Felette csillagos a fekete ég,
Benn a kis karácsonyfán a gyertya ég.

"A kürtőskalács egy szép nagy lyuk,
Tésztával jól körültekerve"
Érdekes e név, ezt mondhatjuk,
Vajon mért lett így elnevezve?

Lelkemben készülök
Kisded fogadásra
S mindig gyarlóságba ütközök
Irigységbe,kapzsiságba
Emberi gonoszságba

(Sajó: Várja Hacseket, járkál fel és alá): Hol van már ez a Hacsek, csak nem érte valami baj? Már fél órát késik.
Hacsek: Alászolgája Sajókám! Csak nem engem vár? (kuncog)
Sajó: Hol járt maga szerencsétlen? Nem megbeszéltük, hogy 10 órakor itt találkozunk? Tudja, hogy már féltizenegy is elmúlt?

Ennek a napnak jó, hogy vége,
Mert egy kissé elfáradtam már
De mesze van még a hétvége,
Vajon a héten rám még mi vár?

A mai napom iszonyat volt,
Betegben bizony nem volt hiány,
Az idő szájból-szájba hajszolt,
Kísérte félelem és sirám.

Sajó: Alászolgája Hacsek! Mizujs, mizujs?
Hacsek: Alászolgája Sajókám! olyan hideg volt az éjszaka, hogy majd    megfagytam!
Sajó: Még a foga is vacogott? Mert akkor van ám igazán hideg!

   Ismét egy kérdéssel fordulnék hozzád. Van az a bizonyos fiú. Zsijó a neve. Talán mondtam, hogy hetedik elején tetszett meg nekem, szóval most van másfél éve. Tudom, hogy ő is így érez, mert nap-mint-nap kapom tőle a "visszajelzéseket", amik nagyon jól esnek, de egyébként voltak már az apróságokon kívül sokkal egyértelműbb jelek is.

     Érdekes az emberi természet, gyerekkorban mindég arról álmodozunk, hogy felnőttek leszünk, mikor meg öregszünk, mindég a gyerekkori emlékek jutnak eszünkbe, vagy olyan fiatal kori emlékek, mikor a mi gyerekeink még „kicsinye