Ugye, már vártad régen,
tartogattad, babusgattad vágyaid,
lám a tavasz --színes köntösében
zöldben oldja már az élet színeit.

Ez, újév reggelén, édes Székely népem,
Féltő aggodalom hatja át a szívem.
Felnyitom a jövendő évnek kapuját,
Mely az elmúltból, a jövőbe vezet át.

Öröm,boldogság,szeretet
Ezt sugározza szívetek
Új év hajnalán,ragyogó szempár
S kiürült pohár

Hacsek: (dúdolgat, majd fel-alá járkál)
Sajó: (be) Szép jó napot Hacsek! Hallom, hogy dúdolgat. Van szövege is ennek a nótának, vagy már egy kicsit kezd bedilizni?!

Uram ne adj több éjt!

Egyszer felnövünk az éghez,
megértünk minden csodát,
és úgy érünk majd a fényhez,
hogy látjuk minden csillagát.

Azon a régi Szilveszter esten
Hirtelen meghalt az Édesanyám,
Az „ígéretes új év„ hajnalán
Már hiába kutattam, kerestem.

Búcsúzik az Ó Év
Szedi sátorfáját
Perceit számlálom
Nem is sajnálom

Ha megérintem kezedet, mosoly-ajkad 
vágy-szeretetét sugározza szét.
Összegyűjtöm mindig, hogy együtt, fény legyen.

(Hacsek az aszalnál ül és az orrát lógatja)
Sajó: Alászolgája Hacsek! Miért vág ilyen savanyú képet, mintha citromba harapott volna?
Hacsek: Alászolgája! Drága mulatság lenne, ha abba haraptam volna!
Sajó: Akkor harapjon valami olcsóbba! (nevet)

Minket ezek a hegyek neveltek--
palóc életünk felett az ég kékje.
Változás volt, ha láttuk, ahogy
kapaszkodik városunk szegény népe.

Nem vártalak, mégis itt vagy,
érkezésed kétséget hagy
a szívemben. Jó szándékú
jöveteled? Vagy végzetünk

B.Ú.É.K.

Itt leltem már honomra a tavak mentén,
most elérkezett a telünknek ideje,
nyugalmamat másutt hasztalan keresném,
reményemmel együtt itt lesz eltemetve.

Forrás,
kis patak,
csobogó, 
csobogó

Sajó: (várja Hacseket)
Hacsek: (kifulladva a rohanástól) Háj! Jaj de elfáradtam, egy kicsit szusszanok!
Sajó: Mi az, hogy „háj”? Hacsek, elkapta a tinédzser láz?

Úgy indulunk, mint 
​minden évben,
sóvárgó hittel
vitatkozunk megint 
emberrel, éggel.