Chopin, Prelude, Op. #4.

...vén koldus...

Zokogva, rügyeznek bennem az ünnepek,
és a beteg televény már bolondgombát
hasztalan terem, többé már nem lehetek
rossz álom túsza, hiába gonosz spórák.
Örökre húsvétnak gyermeke maradok

Közel negyven év telt el azóta,
Hogy megismerkedtünk egy téli napon,
Parádfürdői gyönyörű emlékek
Szívünk melengeti, érezzük: hogy nagyon!

Élettelen életképek

Vasárnap délelőtt az ember igyekszik,
mert már délben bezár a nemzeti trafik.

Ahol Te most vagy...

A verbuválás elég kusza eredménnyel zárult. A falvak lakosai még nem is értették meg, hogy ők már szabad emberek, és hogy harcolni kell a magyar szabadságér. Aki megértette, az többnyire nemzetőrnek állt be, persze, ha tehette. De azért minden faluban akadt egy-két értelmes fiatal, vagy elkeseredett szegény legény, akik beverbuváltatták magukat.

Virág Vasárnap van
Nyílik száz virág
Názáreti Jézus gondolok Rád
Pálma ággal ment a nép eléd
Üdvözöltek,köszöntöttek
Szeretetük sugárzott feléd

Már pattanásig feszül a húr bennem,
De megmenekültem újból és ismét,
A tegnapokban nyakig elmerültem,
Ma mégis kinyílott felettem az ég,

Amikor a toll majd kihullik kezedből,
abba tán a Föld és ég is belerendül.

Üzenetet küldök 
Én a nagymamámnak
S mindenki másnak

Ha olvasol, a gyenge lámpa mellett,
arcodon a fény megcsillan. Könnyed
örömgyöngyök. s minden emléked
a múltadból, építi a jövőd.

...ne sírj kérlek, ha halott fát látnál...

Tükörsima az út Szeged és Békéscsaba között -
a negyvenhetesen frissen terített az aszfalt:
szénfekete, széles szalag – még szinte gőzölög.
Tapad a gumi, duruzsol a motor. Tapasztalt

Kéjes éjen vágy ha lobban,
két szív hogyha együtt dobban,
az életnek tengerén
testet ölt egy új remény.

Repülnék hozzád, de nincsenek szárnyaim,
Visszahúz a Földre a gravitáció,
Eligazodnék esőfelhők árnyain,
A magasság nekem nem volna riasztó.