Csak egyszer rég volt Budán kutyavásár
napjaink szegényebbek az elvártnál
beteg nem vagyok tán csak pesszimista
de egyre hosszabb nő a várólista

 A fiúk boldogan tértek haza. Végre „talán“ megvan az első trófea, és Pesta bácsi is azt mondta, hogy így, jól megfüstölve biztosan nem romlik meg. Most már azon törték a fejüket, milyen szemeket tegyenek az egértrófeára.

TündérVölgyben
szivárványból van a híd

Hát ő is elment!
Mint a többi sorban
Fájó szívvel gondolok 56-ra
Corvin közre,a hősre
A Halálraítéltre!

Megújul az ég,
háromlevelű lóherék
táncára ébred a táj

A tájra terítette az ég éji subáját
Csendben hallod a bagoly huhogását
Leszállt az éj a csillagok honából
Elpihent a magány,elég volt a mából

Töredékek 1.

Tán meggyötört öreg az Isten
de tavaszt megújulást ígér
hideg ködökön át is érzem
a fényét melegszem tüzénél.

Őszintén, nem tudom, hogy e különleges alkalomra mi lenne a legmegfelelőbb gesztus; - csupán csak a vallomás, a köszönő szavak, vagy egy szál virággal és egy üveg borral üljek le veled szembe és úgy mondjam el azt, amit el kell mondanom.

Mind a három Nagyvadász haza szaladt egércsapdát keresni. Becsületükre legyen mondva, Gyuszinak, Gyurinak, és még Győzőnek is átvillant az agyán, hogy csapda állítás nem is méltó az igazi vadászokhoz, és hogy az így elejtett vad talán meg sem érdemli a „Trófea“ becsületes elnevezést.

Búzát vetek az égre,
felhőket a zöld rétre,
szivárványra virágot,
sosem látott világot.

Nagyapám kunyhója

Szőlő-földünk szélén boglyas kunyhót
ringat a völgy. Csöndes ölében
álmodik a múlt, mögötte kövecses
                                 

Volt egyszer egy legény, aki azt tartotta magáról, hogy senkitől és semmitől se fél. Nincs olyan ember, aki meg tudná ijeszteni.

(Kép forrása: internet)

Ildikónak

Életünk mámor-virágos mezején
őrzöd vággyal csókolt számat,
mellé, nyitott életem tűzöm én
szívedre csöppenő vallomásnak.

A Három Gy.  a szérűben tervezte berendezni a leendő trófeaszobájukat, amit csak amolyan gyüjtőhelyként akartak használni, mert majd az egész nagy gyűjteményt az iskola álattani szertárának fogják ajándékozni 

Már megint elcsavarogtam az éjben,
kibújtam a lyukas kerítésen,
de reggel Hozzád visszaballagtam,
otthont keresek Nálad, magamban,
a ragaszkodásom halhatatlan. 

Itt a farsang vége,tél ideje lejár
Szeretnénk ha csend helyett dalolna a madár
Rőzsét gyújtunk magasan lobogjon
Hogy a tél tőlünk messze szaladjon

Csak a lényeget szeretem  leírni verseimbe.
Mintha kezemet fognák a betűk,
s velük kutatom, hová lett eredetük..

A cigaretta lassan mérgezi a testet,
és észre sem veszed, hogy birtokában vagy.
A szerelmi érzést fátyolként takarja.
Szép lassan nem kell más csak a cigaretta.
S hol van már az akarat?