(József Attila születésnapja)

Hát ennyi volt csak az élet!
Utókor állít csak emléket
Rideg betontömb a sírja
Emlékvirág a koszorúja

Mi őrizzük, mint a lángot
Míg élt, megakarta váltani a világot
Szegények sorsának kenyerét ette
De lobogott benne a lánglelke

Ha felhő lennék magas kék égen
Szállnék repülnék, szabadon , szépen
Bárányfelhőként a nap rám ragyogna
Úsznék a kék égen rátok mosolyogva

Ha eső felhő lennék, sűrű cseppekben esnék
Isten áldása lennék
Minden vetést virágot jól megöntöznék
Ha rossz kedvem volna, sötét felhő lennék

Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt, valóság tán

Visszatértünk udvarunkba
Mint,ha most is ott várna
Virágoztak az orgonák
Köszöntöttem a legjobb édesanyát

Tipeg, totyog, meg, meg áll
Okos szeme csak úgy ragyog
Áll a baba, arca mosolyog
Ruhácskája díszes székely
Ezt nézzétek, büszkén lépdel

Megnövök én nem sokára
Édesanyja féltve vigyázza
Nézzétek ti jó emberek
Hogy nevetek, hiszen megyek!

Jézus feltámadt
Tojásból élet fakadt
Ragyog,sugárzik a fény
Húsvétnak ünnepén
Élet ujjul, eljött a kikelet
Örvendjetek emberek

Barka pattan,lombját nyitja
Megújul az élet, fű, fa
Ragyog a nap hírül adja
Minden tavasz szívünk boldogsága
Zöldell a fű, ébredjetek
A feltámadás a reményt hozza nektek

Ó Jézus,Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet
Megváltsd a gonosztól az emberiséget

Nagypéntek van,
Szenvedésedre gondolok
Életed adtad értünk
A legnagyobb áldozatot

Azóta is Te vagy a hitünk
Benned bízunk, remélünk
Te vagy a szeretet
Te vagy a béke!

Neked szedtem
Csokorba ibolyát
Fehéret és lilát
Ott remeg a szívem benne
Ibolya kis közepébe
Terítve volt a fák alja
Ember szívet csalogatta
Gondoltam te is megörülsz tőle
Ha illatozik majd kezedbe

/Pozsonyi csata emlékére/
/ s 03.31.én névnapjára emlékezve/

Honfoglalást tanítottak nekünk régen
De az igazság kibontakozik szépen
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért!

Mert miénk volt évezredek óta, e haza!
Az Isten Szűzanya országát nekünk adta!
A földet, folyót, völgyet,
Hegygerincet, Kárpátokat, csodás kincset

„Apák Napján” emlékezem
A drága , jó Édesapámra
Ki mind a hat gyermekét
Ölelő karjaiba zárta

Mindig volt hozzánk
Kedves szava, szólása

Köszönöm a jó Istennek

Szerető Édesapát adott nekünk
Ki példát mutatott az élet göröngyös útjain
Küzdő történelemben is védte éltünket
Háborúban, sem utána nem vesztette el hitet

Édesanyám, lelkem
(Anyák napjára)

Édesanyám, lelkem
Reád emlékezem
Anyák napján már
Nem köszönthetem
De örökké szereti őt szívem

Édesanyám, lelkem
Szeretettől csordult szívem
Ott élsz szívem közepében
Nagyon jó Édesanyám voltál nekem

Tavaszi napsugár
Ragyog a fák közt
Virágba öltözik a táj
Ablakomban rózsabokor csendes

Üres a három fészek, nincs lakója már
Mindennap várom a rigókat
A boldog csivitelő madarakat
Üres fészkeket széthordták már
Nem jött vissza a feketerigó pár