k 10/11/22
Dáma Lovag Erdő...
Ó, hogy szalad az ősz
Nagyon sok a dolga
Segít neki a nap sugara
Festegeti a tájat színesre
Boldog tőle az ember szíve
Ködök ereszkednek a tájra
Harmatcseppek gyöngyként
Hullnak a pókhálókra
Lábunk alatt levélszőnyeget terítve
Búcsúzik az ősz sietve
S én nem tudok betelni vele
|
k 09/27/22
Dáma Lovag Erdő...
Búcsúzik az ősz, hull a fának a levele
Szomorú, bús a cinege éneke
Keresgél, kutat a bokrok alján
Őszapó neki is rejteget valamit, talán
Jobb lesz tőle a kedve
Kis cinege, árva kis madárka
Én szomorú vagyok, gondolva az elmúlásra
Hull a könnyem, de senki ne lássa!
|
h 09/26/22
Dáma Lovag Erdő...
(Ukrán-Orosz háború)
Hát nem volt elég a vírusháború?
Szívetek egymás iránt haraggal dúl
Ismét a magyarok szenvednek ártatlanul
Pedig vétkük, csak származásuk
Kegyetlen az elnyomásuk!
Meg kell tagadni magyarságuk!
S rájuk is zúdul a háború!
Szűnjön meg a kegyetlen háború!
Ne szedje áldozatait!
|
szo 09/24/22
Dáma Lovag Erdő...
Halovány sugárral kel fel a nap
Szőlőtőkék ködpárában úsznak
Sűrű pára lepte el a tájat
Köszön a szőlő a hajnali sugárnak
Napsugár a hegyoldalt színesre festette
Rásimul a pára a szőlőlevélre
Fürdik a napsugárban a szőlő fürtje
Sárga-barna leveleket a dér megcsípte
|
p 09/23/22
Dáma Lovag Erdő...
Vagy csak idáig nem hallatszik
a világ zaja?
Nem zúg a tenger moraja?
Vagy felköltözött a tenger az égre?
Hogy felhőként, vízözönként
a világot elnyelje?
S ránk zúdul vad viharával
Figyelmeztet Isten haragjával?
|
p 09/23/22
Dáma Lovag Erdő...
Hulló falevél búcsúzik a fától
Hull az eső, búcsúzunk a nyártól
Őszi falevél, színes falevél
Csendben a folyóban útra kél
Eljött az ősz, az avarszőnyeg
Búcsút intek én is neked
Talán egyszer rád találok
Mikor a tavasz új levelet hoz a fának
|
p 09/23/22
Dáma Lovag Erdő...
Jöjj velem !
(Budapesti éveimre emlékezek)
Jöjj velem a gondolat szárnyin!
Budapesten megélt emlékeim
Repülj velem, míg tart az élet
Hosszú utamra visszanézek
Duna parti gesztenyefák
Viráguk bódító illatát
Margitszigeti virágözön
Szökőkút zenélve köszön
|
p 09/23/22
Dáma Lovag Erdő...
Sír a fának a színes levele
Nyár is elment, szép időt temetve
Itt maradtunk napsugár nélkül dideregve
Az eső csak egyre esik
Mintha az égbolt a földre költözne
Nem ragyog már a nap, felhő eltüntette
S jött az ősz esős vad iramban
|
cs 09/22/22
Dáma Lovag Erdő...
Elbúcsúzott a nyár, ködök szitálnak
Egyre várok Rád, de hiába várlak
Elhervad a virág, utolsó szirma is lehull
Nélküled elmúlik az élet vigasztalanul
Nélküled nem ragyog a nap
Szellők is hiába járnak
Borongós ősz köszönt rám
Pedig én visszavárlak
|
cs 09/22/22
Dáma Lovag Erdő...
Napfény városába, Szegedre visszatérve!
(Vincze Ferenc gépészmérnök,tanár)
Szeged városom, elmentem tőled, elhagytalak!
Virágaid elhervadtak
Emlékembe bezártalak
De soha nem feledtem szép arcodat!
Sok év múlt el, idő szaladt
Gondolatom veled maradt
Újra látom szép orcádat
Virágba borult tereidet, utcákat
|
k 09/20/22
Dáma Lovag Erdő...
Vén akácfa, Isten veled!
Utoljára megölellek
Ágad törik, lombod hullik
Kiálltad már évek sokaságait
Vadgalamb turbékolt ágaidon
Harkály gyógyított, már tudom
Mókus lakta öreg törzsed
Árnyat adtál mindenkinek
|
h 09/19/22
Dáma Lovag Erdő...
Van nekem több költőtársam
Írásukat csak csodáltam
Az egyik szép Erdélyt bemutatja
A másik a Hortobágy őrangyala
Harmadik jó újságíró
Tanulni tőle jó!
Balatoni táj bemutató
Mindegyiknek szíve tiszta
Szép magyar tájak dalnoka
S ha hazánkat bánat éri
Verseikben megéneklik.
|
sze 09/07/22
Dáma Lovag Erdő...
(Férjemhez: lovag Vincze Ferenc Tamás)
A jó Isten megsajnált
Magához szólított
Itt a földön egy értékes életnek
A fájdalomból elég volt!
Úgy döntöttél, elmész
Elég volt a szenvedés
Bennünket elhagytál
Keserű, fájdalmas ez a halál.
|
h 09/05/22
Dáma Lovag Erdő...
Tudatom mindenkivel szomorú, mély fájdalmunk,:Férjem VINCZE FERENC Tamás(volt egyetemi tanár.).2022.09.04.-én ELHUNYT, visszaadta lelkét teremtőjének. 81 éves korában.( 52 évi házasság után.)Gyászoljuk szívből gyermekei,unokái és én (Dáma Lovag Erdős Anna) Vincze Ferenc Tamásné.
|
v 09/04/22
Dáma Lovag Erdő...
Ó, Istenem, hallgasd meg fohászomat!
Védd meg magyar néped, hű alattvalóidat!
Mert elszabadult a borzalom pokla
Háborús fenevad zúdítja ránk kínokat
Ó, Istenem, békéért könyörgök!
Ne hagyd nemzetem, kit kín gyötör
Ne hagyd a világban a gonoszt támadni
Oly sok embert a nyomorba száműzni
Mert az elszabadult szenvedés pokla
|
cs 09/01/22
Dáma Lovag Erdő...
(Szeptember 1.)
Kinyílt az iskola kapuja
Vár az öröm, vár a csoda
Kicsi s nagy diák alig várta
Új reményekkel menjen az iskolába
Betűt tanul, lesz sok új barátja
Számolni, olvasni nagyon jó
Megmutatja.
Ő lesz a legjobb tanuló!
|
h 08/29/22
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a vázában elszárad a virág
Nincs ki öntözze, vizet ád
Mikor a kapu nyitva marad
Nem zárja be senki utánad
Mikor a kert vadvirágot terem
Nincs ki kapálja, ültessen
Mikor a madarak fészket raknak az ablakba
Elveszik az egykor megélt ember álma
|
p 08/26/22
Dáma Lovag Erdő...
Tegnap még hirdettétek
Nagy hangon közöltétek
A Földnek napja van
Vigyázzunk rá mindannyian!
De pusztába kiáltó szó
Hangoskodó, hiába való szó
Ha tett nem követi
S mindenki csak legyint neki
Pusztul a fa ága
Fagyöngy lesz a virága
Leveleire vörös por ül
Korom és füst szétterül
|
sze 08/24/22
Dáma Lovag Erdő...
Megálltam a Székely kapunál
Csodáltam faragott díszeit
Fejem felett fehér galamb szállt
Kapuba rakta fészkeit
„Isten hozott” köszöntött az írás
Nem felejtem el a szép szavát
Isten hozott felétek e tájra
Mert eljöhettem, oly rég erre vágyva
|
szo 06/12/21
Dáma Lovag Erdő...
Ketten szedtünk gyöngyvirágot
Illatos ibolyát, szarkalábot
Sétáltunk a folyó mentén
Platán fákat átölelvén
Minden nap virággal a kézben
Virágillatok kíséretében
Megtértünk a madár daltól
Oda hol az ember lohol
Mennyire más volt az erdő
Benne madár vígan zengő
Szabad szárnyon víg repülő
Párját hívó, víg éneklő
|