p 08/28/20
Dáma Lovag Erdő...
Van egy szép táj a nagy világban
Hol a nap fürdik a hegy csúcsában
Hó takarja az ormot októberben
Napnak ragyog, csillog fénye
Lenn a hegyek, dombok alján
Házak húzódnak meg a lankán
Szorgos kezek munkálkodnak
Napkeltével ők is fenn vannak
|
sze 08/26/20
Dáma Lovag Erdő...
Kárognak a varjak, a fekete madarak,
Űzi őket hajtja, éhes áradat.
Elmúlt a nyár, gabonát érlelte,
Messzi útjukról jönnek kiéhezve.
Utak mellett póznán, földön, ágon ülve,
Élelem után kutatnak, nagy figyelve
Csapatokban jönnek, fáradtan keresve
Hol találnak élelemre, nyughelyre.
|
sze 08/26/20
Dáma Lovag Erdő...
Minden körülményben
Embernek maradni!
Tisztességben
Tanulj meg szeretni
Úgy, mint én szeretlek téged!
Mutasd meg mindig
Emberséged,
Nem kell a csillogás,
Nem kell a pompa,
Ha a te szíved szeretet
Ragyogja!
|
v 08/23/20
Dáma Lovag Erdő...
Mit mosott el az áradat
Oly korban élünk
Apa-fiát árulja el
Pénz szennye le nem mosható
Az ártatlan áldozat nézi
Fájdalma le nem írható
Légvárakat építünk
Erős várak helyett
S mikor jön titokban az ellen
|
szo 08/22/20
Dáma Lovag Erdő...
(Viktória unokámnak)
Emlékszel,játszottunk önfeledten
Boldogok voltunk mind a ketten
Kacagott a nap is velünk
Madár raj hallgatta boldog énekünk.
Te Hófehérke voltál én boszorka
Ki piros nagy almát neked adja
Majd a törpék sírtak melletted
S jött a te álom herceged
|
p 08/21/20
Dáma Lovag Erdő...
Az idő lejárt,
A dal tova szállt,
Nem szól többet,
A szép hangú hegedűd már,
Emlék csupán,
A dal, a vers, a próza,
Elhalkult a hegedű.
Elszakadt a vonó húrja,
Nincs, aki tovább húzza,
Csend van a világban,
Törött szárú virág a dalban.
|
sze 08/19/20
Dáma Lovag Erdő...
Lehanyatlik a nap a látóhatáron,
Utolsó sugarait még nekünk küldi,
Messze az égalját pirosra színezi,
A gabonát ez évben is megérlelte,
Nehéz dolgát elvégezte.
Pipacs és szarkaláb virít,
Tücsök esti dalát hegedüli,
Nyugodt csendes a határ,
Mozdulatlan minden,
Pihenésre vár.
|
h 08/17/20
Dáma Lovag Erdő...
Mint a friss forrásvízhez
Madár száll le szomját oltva,
Mint a harmat cseppet a virág issza,
Úgy ébred az áhítat a szívemben,
Szent István királyunk téged ünnepelve,
Ki Isten nevében összefogtad a magyar törzseket,
Hogy itt a Kárpát medence magyarjai erősek legyenek.
Te kovácsoltad nemzetté népünk,
Szent István királyunk hozzád esdeklünk,
|
v 08/09/20
Dáma Lovag Erdő...
A nap hajnalsugara
Ébresztette az alvót,
A fákat sűrű, fehér köd lepte,
Csend honol most a völgyben,
Aludt a lent, köd ült fölötte.
És én álltam a hegyoldalon,
Nekem már ragyogott a napom,
Pintyőke énekelt vidáman,
Hargita, akkor én a nyugalmadat csodáltam.
|
szo 08/08/20
Dáma Lovag Erdő...
Tüzesen ragyog a nyári nap korongja,
Ő itt az úr, sugarait ontja,
Néma csend a pusztító melegben,
Falevél sincs, ami rebbenne,
Puszta, bármerre tekintesz,
Csend honol a tájon,
Mint, ha nem élne senki
Ezen a pusztaságon.
|
cs 08/06/20
Dáma Lovag Erdő...
(Apáti Kovács Bélától) Albertótól
Béla! – Még pár napja Te vigasztaltál!
Soraiddal utat mutattál,
S elmentél szép csendesen,
Búcsút sem intettél felénk.
Meséiddel lelkünket ringattad,
Örömmel olvastuk kedves szavaidat,
Meséidben mindig győzött a jó, a szeretet,
A rossz, és gonosz felett.
|
cs 08/06/20
Dáma Lovag Erdő...
Kiült a nap az égbolt peremére,
Tűzet rakott óriás kemencébe,
Hajnal hasadt, fénylő sugárral,
Meleget ontott az eltikkadt világra.
Turbékoló galamb a hajnalt köszönti,
Jó reggelt, jó reggelt ideje felébredni!
Bárány felhő nincsen, gazda elkergette,
Sugárzásra van most neki nagy kedve.
|
sze 08/05/20
Dáma Lovag Erdő...
Learatták már a búzát
Egy-egy tenger még égre kiált
Elég volt már az esőből
Ragyogj te nap,jöjj fényözön!
Elhalkul a pacsirta dala
Idegené a tenger gabona
Földet nézi mi a haszna
Nem érti mit zeng a bús pacsirta
|
k 08/04/20
Dáma Lovag Erdő...
Mama mesélj nekem!
Kis unokám ezt kívánja
Mesélj, mondja édes szája
Okos szeme, mosoly arca
Meséimet kicsalogatja
S mesélek neki a katicabogárról
A méhecskéről, a kis virágról
Macikáról, a kis bárányról
Javít, mert hibázni itt nem lehet!
Már kívülről tudja meséimet.
|
k 08/04/20
Dáma Lovag Erdő...
Sötét felhők gyülekeznek
Vad ellenszelek fújnak
Fenn az égen turul jelenik
Üzenete az Úrnak
Turul madár felhő képen
Kiterjeszti szárnyát
Azt üzeni a magyar népnek
Védje meg hazáját
|
v 08/02/20
Dáma Lovag Erdő...
Mama ne sírj!
Unokád, én vagyok,
Üzenem telefonon,
Rád sokat gondolok!
Mama szeretlek!
Ha hallom hangodat,
Már boldog vagyok
Egyetlen perc alatt!
Mama üzenem,
Alig várom átöleljelek,
Elmondjam neked,
Nagyon szeretlek!
|
cs 07/30/20
Dáma Lovag Erdő...
Üzenem a barátoknak
Akik annak tartanak
Az én barátságom
Nem egy múló pillanat
Mert őszinteségből fakad
S nem múlik el egy perc alatt
A BARÁTSÁG nekem
Nem kegyelem
De örökké tartó
Szent érzelem
Nem pusztába kiáltott
Egyetlen szó
Nekem hűség és való
|
k 07/28/20
Dáma Lovag Erdő...
Ahol szeretet van,
mindig ragyog az ég!
Virágos mező int feléd
Ahol szeretet van,
boldog a család,a gyermek!
Ha gond van is, szebb az élet
Boldog a lélek
Mert a szeretet átkarol téged
|
p 07/24/20
Dáma Lovag Erdő...
Nagy erővel száguld Illés szekere.
Hatalmas dörrenéssel szakad kereke.
Kegyetlen villámokat szór le a földre.
Mint, ha eljött volna a világ vége.
|
sze 07/22/20
Dáma Lovag Erdő...
Erősen süt a nap sugara
Beérett gabonára,
Öreg, paraszt ember vigyázza,
Veszendőbe ne menjen munkája.
Magasan jár a déli nap az égen,
Ebéd idő is eljött idejében.
Távolba nézve az utat kutatja,
Jön-e a család, aki az ebédet hozza.
|