h 04/26/21
Dáma Lovag Erdő...
Mondjátok meg én nekem
Mi az a függöny a végeken?
Az országnak mi húztunk határokat
Mit idő, sem ember le nem bonthat?
Nyugati határon túl más az élet
Ott rend és nyugalom a lét
Itt mivé lett a nemzet
Elveszett a tisztesség, s becsület?
|
szo 04/24/21
Dáma Lovag Erdő...
Az én hazám Magyarország!
Nem eladó,nem licitálható!
S nem is kell rá foglaló !
Az én hazám csoda ország
Ha mások földjét is elorrozzák
Elhagyja Őt egy nemzedék!
De aki marad ,hű hozzá
Dolgozik,megszépíti a tájat
Nem kell ide más népesség!
Megvédjük a Mi hazánkat!
|
p 04/23/21
Dáma Lovag Erdő...
Hangos szóval kiálltok a magasba
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang, ami kiált
Nincs felelet, néma a szád
Messze látok a Balaton víztükre felett
Kérdésre nincs, nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet
Az oltár előtt letérdelek
|
cs 04/22/21
Dáma Lovag Erdő...
Megszólal a csengő itt a vég felé
Istenem tudom, Te jössz felém
Az ajtónál állsz, fényözön tenger
Ide az ember belépni nem mer
Tudom megígérted, vársz reám
Sosem feledtem el életem során
Mindig hozzád szállt imám
Nehéz időkben is hozzád fohászkodám
|
sze 04/21/21
Dáma Lovag Erdő...
„Régi dicsőségünk”hova vesztél?
Régi homályokban hova tűntél?
Pásztor tüzek gyúlnak
Azok messze világítanak
A nagy világba futott magyaroknak
Ropog a rőzse lángja
Fényt derítenek ősi homályra
Hogy felébredjetek kesergő nép
|
sze 04/21/21
Dáma Lovag Erdő...
Az est csendesen eljött
Halkan betakart a leple
Elpihent a Nap
A Hold elkergette
Utolsó bágyadt fényét küldte
Álmosan azt üzente
Holnap is eljön
Csak aludjunk szenderegve
|
sze 04/21/21
Dáma Lovag Erdő...
Már idősödő napjaim
Számlálásával jutok be a révben
Nem tudom, messze még a kikötő
Tavasz után nyár jön-e elébem
Nem tudom éri-e fény az arcomat
Meddig éltet a remény
Szép napokat megélt ragaszkodásodat
Halkan megköszönöm én
|
h 04/19/21
Dáma Lovag Erdő...
Szépen énekel az árva madár
Ágról, ágra dalolva száll
Ó,de gyönyörűen mondja
Mint, ha az én lelkemből szólna
Erdő mélyén napfény csillan
Üldögélek magányosan
Árva madár nekem dalolja
Víg énekét nekem mondja
|
szo 04/17/21
Dáma Lovag Erdő...
Virágvasárnap múlt, s ti nem figyeltetek
Áldozati bárányt pusztított tüzetek
Áldozati bárány a Notre Dame
Kegyetlen áldozat lábainknál
Sírhatunk romba dőlt falainál
Lángnyelvek törtek az égre
Az embereknek fájdalomtól szorult a szíve
|
p 04/16/21
Dáma Lovag Erdő...
Levél az öreg platánhoz
Szeged városába
Házunk előtt állt egy platán
Tavasz eljött madár dalolt az ágán
Öreg platán elsuhantak az évek
Törzsed megnőtt, neked írom levelem
Leveled zöldell, lombot növeszt
Fogadd tőlem ezt a levelet
Megkérdezem tőled fájón
Susogd el a hírt, de ne fájjon
|
cs 04/15/21
Dáma Lovag Erdő...
Emlékszel mikor búcsúztunk?
Fiatalon szét vált utunk
Tele reménnyel ment vonatunk tovább
Meghódítani jött felénk az ismeretlen világ
Azóta sok idő száguldott idővonatán tova
Milyen volt életünk, egy nem várt csoda
Szélsebesen repült velünk a vonat
|
cs 04/15/21
Dáma Lovag Erdő...
/Dévai Nagy Kamilla ének művészhez /
Mint tavaszi légben éneklő pacsirta
Szívünk, lelkünk bánatát elsírja
Lelkem szavaid úgy itta
Éneked szép magyar hazánkról
Annak bánatáról, igaz fájdalmáról
Tavasz váró pacsirta zengjen éneked
|
sze 04/14/21
Dáma Lovag Erdő...
Vad nyugati szél
Egy történetet mesél
Elhagyott házról
Szeretetről, gyermek kacagásról
Üres a ház, nem fűstől kéménye
Csendes itt az udvar, a kert
Némák a gyermek szobák
Lehunyták szeműket, bezárták ablakát
Bús kutya is hiába ugat
Idegent vélt jönni, de elhallgat
Üresek a madár fészkek
Nem kell már a rigó ének
|
k 04/13/21
Dáma Lovag Erdő...
/Kitelepítések: 1946-47.04.12./
Kicsi voltam, s nem értettem
Mi ez a sírás, rívás, felvonulás
Mindenki csomagot cipelt,
S hullatta könny záporát
Tehervonatok zsúfolva emberrel
Gyermek visítás még itt hallik fülemben!
„Embertelen világ ez”mondta édesapám
|
k 04/13/21
Dáma Lovag Erdő...
Emlékszel mikor búcsúztunk?
Fiatalon szét vált utunk
Tele reménnyel ment vonatunk tovább
Meghódítani jött felénk az ismeretlen világ
Azóta sok idő száguldott idővonatán tova
Milyen volt életünk, egy nem várt csoda
Szélsebesen repült velünk a vonat
Jó, s szép, öröm, bánat kísérte utunkat
|
v 04/11/21
Dáma Lovag Erdő...
Költők, mi vagyunk
A híres sereg
Tollunk az eszköz
Kard,sisak!
Munkánkért nem jár más
Csak a tisztelet!
Hol harcolunk
Hol írunk
Szavunk a fegyver
Lesújt, ha kell
Nem panaszkodunk ha
Életünk mostoha
|
szo 04/10/21
Dáma Lovag Erdő...
Emlékeimben virágos réten ballagok
Átkarolnak kék, s lila illatok
Csokorba szedem a sok, sok virágot
Búzavirág oly kedves nekem
Kék színével ragyog a búza földeken
Búzatábla szélén virít
Kék színével
Felém üzen,felém int
Ember szívet boldogít
|
szo 04/10/21
Dáma Lovag Erdő...
(József Attila születésnapja)
Hát ennyi volt csak az élet!
Utókor állít csak emléket
Rideg betontömb a sírja
Emlékvirág a koszorúja
Mi őrizzük, mint a lángot
Míg élt, megakarta váltani a világot
Szegények sorsának kenyerét ette
De lobogott benne a lánglelke
|
p 04/09/21
Dáma Lovag Erdő...
Ha felhő lennék magas kék égen
Szállnék repülnék, szabadon , szépen
Bárányfelhőként a nap rám ragyogna
Úsznék a kék égen rátok mosolyogva
Ha eső felhő lennék, sűrű cseppekben esnék
Isten áldása lennék
Minden vetést virágot jól megöntöznék
Ha rossz kedvem volna, sötét felhő lennék
|
cs 04/08/21
Dáma Lovag Erdő...
Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt, valóság tán
Visszatértünk udvarunkba
Mint,ha most is ott várna
Virágoztak az orgonák
Köszöntöttem a legjobb édesanyát
|