cs 10/08/20
Dáma Lovag Erdő...
Sírnak a bárányok!
Itt az ősz, nap már lemenőben
El kell hagyni az ősi legelőket!
Behajtja a főjuhász őket!
Sírnak a bárányok!
Elől jár a főkolompos
Mutatja az utat
Kergeti őket a kutya
Az egész csapat futhat
Sírnak a bárányok!
Őszi, hideg idők járnak
Lesz-e nekik meleg akol?
Ahol etetik őket, s hálnak
|
sze 10/07/20
Dáma Lovag Erdő...
Eljött hát a szent Mihály napja
Tölts ó bort a kancsóba
Új bor forr még a pincébe
Köszöntsük a Mihályokat
Isten éltesse!
Kívánjuk:
Kardjukat forgassák egész évben
Ne engedjék a sátánt nyerésre
Védjék meg országunk hősi erővel
Gyengéket öleljék igaz szeretettel
|
k 10/06/20
Dáma Lovag Erdő...
Leteszem vers koszorúm,
Leteszem szomorún,
A haza hős fiai hantjára,
Emlékezek vers virággal.
Október hónap, te hősök gyásza,
Emlékeztetsz minket az örök fájdalomra,
Aradi tizenhárom vértanúságára,
A nemzet miért borult gyászba.
|
h 10/05/20
Dáma Lovag Erdő...
Máté Imrének, sámánok utódjának,
unoka bátyámnak, Yotengrit írójának.
Kedves bátyám, megírom levelem,
Tudom nem küldöm el soha sem.
Kedves jó bátyám, sámánok utódja,
Ezerkilencszázötvenhat hősi bajnoka!
|
p 10/02/20
Dáma Lovag Erdő...
Lelkem kell, hát nem adom!
Várj még résnyire nyithatom
De a szó, a vers tiéd
Azt viszi lelkem eléd
Lépteim lassulnak
Szavaim halkulnak
A szívem a régi
Lelkem zokog, ha bánat éri
|
sze 09/30/20
Dáma Lovag Erdő...
Halovány sugárral kel fel a nap
Szőlőtőkék ködpárába úsznak
Sűrű pára lepte el a tájat
Köszön a szőlő a hajnali sugárnak
Napsugár a hegyoldalt színesre festette
Rásimul a pára a szőlő levélre
Fürdik a napsugárban a szőlő fürtje
Sárga-barna leveleket a dér megcsípte
|
v 09/27/20
Dáma Lovag Erdő...
Járom a régi utat, lassan bandukolva,
Szél a Lajta parti fák levelét szaggatja.
Beköszönt az ősz idő, hűvös szelek járnak,
De emléke még itt maradt, ifjúkori nyárnak.
Fáradtan keresem a régi tölgy fákat,
Csendesen folyik el vize a Lajtának.
Lassan, mint idősödő lépteim,
Keresem megfakult múltú emlékeim.
|
cs 09/24/20
Dáma Lovag Erdő...
Mint a Duna, mikor tavasszal megárad
Tör, zúz elpusztít, nem ismer gátat!
Oly iszonyú erővel tört ránk népáradat!
Nem kér, követel, támad, fenyeget!
Ó én édes Hazám hogy bírod ezeket?
Ismét neked kell a hitet megvédeni!
Neked kell a támadásban igazságot tenni
|
sze 09/23/20
Dáma Lovag Erdő...
/Budapesti éveimre emlékezek/
Jöjj velem a gondolat szárnyin!
Budapesten megélt emlékeim
Repülj velem, míg tart az élet
Hosszú utamra visszanézek
Duna parti gesztenyefák
Viráguk bódító illatát
Margitszigeti virágözön
Szökőkút zenélve köszön
|
h 09/21/20
Dáma Lovag Erdő...
(Viktória unokámmal)
Ragyog a nap száz sugarát ontja
Szeptemberi fényben úszik a fák lombja
Színezi a levelet sárga, rőt színben
Bújócskát játszik a fény az erdőben
Kis patak csobban, csendes útját járja
Színes falevél hull néha rája
|
szo 09/19/20
Dáma Lovag Erdő...
/ Azok a megszenvedett évek /
Én gyermeki fejjel láttam a beszolgáltatást
Géppisztollyal szembe néző apám bánatát
Míg lesöpörik előtte a padlásról a gabonát
Láttam apámat, ökölbe szorult kézzel állni némán
|
szo 09/19/20
Dáma Lovag Erdő...
Ó én édes hazám!
Hogy tudsz szárnyak nélkül repülni?
Megcsonkított karod,hogy tud átölelni?
Gyermekeid a távolból
Hogy tudod csendben hazahívni?
Hogy tudsz mély szakadék felett
Hidat átvezetni?
|
szo 09/19/20
Dáma Lovag Erdő...
Pályázatra:1.,(1956.okt.23-nov.4.)
Ó, én édes hazám, Magyarország!
Fájó, aggódó szívvel gondolok rád
Nézem a földgömböt, nézem az orcád
Megélt történelmed határaid alakították
Te vagy szíve a Földünknek!
Minden hódító nemzet, fente rád fogát!
Tatár, török, német, osztrák
Sorolhatnám tovább!
|
sze 09/16/20
Dáma Lovag Erdő...
Rám zárta ajtaját a magány,
Itt benn se hang, se szó nem hallatik,
Tűzkorongként kel fel a nap,
Ablakomon át sugárzik.
Szívem ablakát becsukta,
Néha-néha kedves szó kinyitja,
Csendben törnek rám a gondolatok,
Úgy fáj, magam vagyok.
|
k 09/15/20
Dáma Lovag Erdő...
(Elbeszélő költemény)
- Bom Gabriella festményéhez..
Nézem a festményt, nézem a képet,
Gyermekkori csínyt hoz az emlékezet:
Mosolygok rajta, s most is látom,
Szakadást a szeretett, fodros ruhámon:
Nagyanyám szépen kérte,
Segítsünk neki, munkának nincs vége,
|
szo 09/12/20
Dáma Lovag Erdő...
/2OO8.”Rendületlen hittel” c
.kötetemből,….tervező koromban /
Jártam a réten, a legelőkön
Az ördögszekér kergetett
Verőfényes napsütésben
Fürge gyík rám meredt
Út szélen és árok parton
Kinyitott a sóvirág
Csokrot kötöttem belőle
Fehéret és lilát
|
sze 09/09/20
Dáma Lovag Erdő...
Ó Istenem, hallgasd meg fohászomat,
Védd meg magyar néped, hű alattvalóidat,
Mert elszabadult a borzalom pokla,
Háborús fenevad zúdítja ránk kínokat,
Ó Istenem Békéért könyörgök,
Ne hagyd nemzetem, kit kín gyötör,
Ne hagyd a világban a gonoszt támadni,
Oly sok embert a nyomorba száműzni,
|
p 09/04/20
Dáma Lovag Erdő...
(Oláh Máriának Erdély)
Három szál havasigyopár
Mit üzensz te nekem,
Fenn a havasokban
Tiszta, őszinte szeretet terem.
Őszinte szeretet kivirágzik szépen,
Hófehér virág képében,
Messze erdélyi havasokból
Igaz szavakkal üzen.
|
cs 09/03/20
Dáma Lovag Erdő...
Hulló falevél búcsúzik a fától,
Hull az eső, búcsúzunk a nyártól.
Őszi falevél, színes falevél,
Csendben a folyóban útra kél.
Eljött az ősz, az avar szőnyeg,
Búcsút intek én is neked.
Talán egyszer rád találok,
Mikor a tavasz új levelet hoz a fának.
|
p 08/28/20
Dáma Lovag Erdő...
Érik a kukorica,
Gyermek éveim visszahozza,
Augusztusi napsugárral,
Költözésre induló fecskepárral,
Kukorica cső sárguló hajával.
Kedves, jó nagyanyámmal,
Kukoricababa hajfonatával,
Együtt fontuk, boldog emlék,
Mikor a gyermek elhiszi még a mesét.
|