h 07/20/20
Dáma Lovag Erdő...
/Nándorfehérvár,1456.juli.2O./
Halljátok a harangokat?!
Zúgnak, búgnak giling-galang
Emlékeztek-e még szívetekben?!
A hősökre a rendíthetetlenekre.
Érzitek az a hatalmas erőt
Amely elkísérte a csatába menőt?
Tudjátok-e mit érzett szívében?
A hazaszeretet volt bevésve örökre!
|
v 07/19/20
Dáma Lovag Erdő...
Apa mond meg nekem!
Miért süt a nap oly melegen?
Miért van árnyék a fa alatt?
Miért hagyott el anyukám?
Miért fáj a szíve más után?
Apa mond meg nekem!
Miért van háború?
Miért szívünk szomorú?
Miért lövik le a galambokat?
|
sze 07/15/20
Dáma Lovag Erdő...
|
v 07/12/20
Dáma Lovag Erdő...
Isten éltessen szeretett unokám: Míra.
Míra 7 évesen,ill.14 évesen a vershez...
és..
|
v 07/12/20
Dáma Lovag Erdő...
Míra hét éves lett
(Most 14. éves)
Mikor születés napodon
Gondolkodtam éppen,
Vajon minek is örülne
Az én kis gyönyörűségem,
Ott termettél a szobámban,
Édes arcod mosolyával.
Jaj mamám, ne gondolkozzál!
Írj nekem verset-így szóltál.
Születés napomon nekem ez a legszebb,
Ha tőled kapok egy verset.
|
v 07/12/20
Dáma Lovag Erdő...
(elbeszélő költemény)
Hajnali pirkadat az égen,
Vadnyúl szalad át a réten,
Fürgén szedte lábát,
Lelapul, ne hogy meglássák.
Fácán rikolt, nyuszi riad,
Biztos sok a dolga, de felém szalad,
Egy másik nyuszi emlékképe,
Gondolatban, most megidézve.
|
v 07/05/20
Dáma Lovag Erdő...
Nagy horgász halastó, meredek a partja,
De sok horgász horgászott, pihenéskép arra.
Volt itt ponty, kecsege, harcsa, minden féle fajta,
Jutott bőven hal aki csak kifogta.
Mára már kerítés fut körbe rajta,
Az őrző kaput zárja nagy lakatja.
Csendes a nádas, vadkacsa látogatja,
Hattyú száll le amott, sima víz ringatja.
|
szo 07/04/20
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a gyermek szívében
a félelem ver tanyát,
S szenvedést lát,
Akkor a gyermek
csak zokogni tud,
hallgat, s nem látja
mi a kiút!
Mikor a gyermek
minden fájdalmat magába zár,
S kétségbe esve sír, kiabál,
Lelkében a fájdalom ver tanyát,
Csendben ül, ha nem látja
anyát, vagy apát….
|
cs 07/02/20
Dáma Lovag Erdő...
Kis unokám nagy napra ébredt
Utolsó nap az óvodába elérkezett
Szöszi haja fürtökben fonva
Szép ruháját felvette
Örömmel készült az ünnepre
Száll repül,mint a gondolat
Hisz nagy nap ez a mai,csodanap
Elballagunk az óvodából
Hol, oly sok volt a kis kaland
Búcsút mondunk a játékoknak
A mese birodalomnak
|
h 06/29/20
Dáma Lovag Erdő...
Nehéz lélekkel szárnyra kelni,
Felhők fölé felrepülni,
Ha lehúz a fájdalom, nem lehet.
|
v 06/28/20
Dáma Lovag Erdő...
Szárnyaszegett turul madár,
Hova akartál repülni?
Nem tudsz már te a nemzetbe
Újra lelket adni,
Sorsod elől nem tudsz menekülni!
Átokkal fogant életed sora,
Mint a magyarok élete, mostoha
Útban volt-e a szárnyad,
Egy senki ember fiának?
Hogy ily csúnyán veled elbántak,
Letörték, vagy tolvajoknak
Hoztad kegyetlen üzenetét,
|
p 06/26/20
Dáma Lovag Erdő...
Búcsúzik már a nap,pihenni tér
Utolsó sugara még hozzám elér
Megfürdeti magát a Balaton vizében
Olyan, mint, ha forrna,tűzben vére
Pedig csak este jön,
S szépen elköszön
Még egyszer visszanéz,
Emléket megidéz
|
p 06/19/20
Dáma Lovag Erdő...
Megkérdeztem a dalos madártól,
Miért énekel a boldogságtól?
Megkérdeztem a tavasz nyíló virágától,
Miért nyit ki, mikor jő a kikelet?
Megkérdeztem a felhő vonulástól,
Miért hozza az esőcseppeket?
Megkérdeztem a forrás vízétől,
Miért zuhog oly sebesen a hegyről?
|
p 06/19/20
Dáma Lovag Erdő...
Még állnak a falak!
Égre mementónak kiáltanak
Ne pusztítsd el a múltat
A művészetet, kultúrát olcsón ne add!
Mert állnak még a falak
Ha szobrot is zúznak, lebontanak
Hős kezek újra rakják,
Új Kőműves Kelemenek felfalazzák
Minden téglája kiáltja majd.:
|
sze 06/17/20
Dáma Lovag Erdő...
(Vincze Viktória unokámnak.)
Ragyog a nap hamisan kacsint
Óvoda kitárja előttetek kapuit
Ballag az én egyik „szemem fénye”
Kék cinke óvodából, iskolába messze
Búcsúzik, boldogsága határtalan
Hisz ma minden szem rajta van!
Könnyesek a szülő szemei
Drága gyermekükért hull könnyei
|
k 06/16/20
Dáma Lovag Erdő...
Üres a ház, üres a fészek
Elszálltak belőle régi remények
Nincs dal, sem kacagás
Fülemüle ének, rigó csipogás
Üres fészekből messze szálltak
Itt hagyott remények, hamis vágyak
Ígérik egykor majd ismét visszatérnek
|
szo 06/13/20
Dáma Lovag Erdő...
Ülök a szobában, magányban
Ide régóta nem nyitott be senki sem.
Régiek már a tárgyak,
Csak ők tudják, mit jelentenek nekem.
|
sze 06/10/20
Dáma Lovag Erdő...
Felragyogott az égen
a nap tüzes koronája
Ontja, sugározza melegét
Levegő remeg bele
Felhőtlen, kék az ég
Forró meleggel köszönt a nyár
A búzatenger nyújtja fejét
Szomjazva esőre vár
Tikkadtan sóvárog a határ
|
sze 06/10/20
Dáma Lovag Erdő...
/Ducika emlékére B.Szabadisóstó/
Ültünk a teraszon
A napfénye utolsó sugarait
Küldte át a Balatonon
Beszélgettünk nevetve
Fecskék a drótokon ültek csivitelve
Emlékeztünk harmincöt évre
A munkálkodó napokra
A nyaralót építő tegnapokra
Gyermekeink csíntevéseire
Unokáink nyiladozó értelmére
Lassan folyt el az idő
|
k 06/09/20
Dáma Lovag Erdő...
Életünk, egén lassan
Elszálltak az évek,
Kimérten méred már a lépted,
Szavad egyre kevesebb,
Már nem is számolod az éveket.
|