v 12/13/20
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a csillagok ragyognak az égen
Azt nézem melyik hozzád vezet
Mikor a szél nyargal a falevéllel
Vele küldöm üzenetem neked
Mikor a felhő hullajtja cseppjét
Hulló eső könnyes arcod mossa meg
Mikor ragyog a nap az égen
Sugarait küldöm öleljenek meg szépen
|
sze 12/09/20
Dáma Lovag Erdő...
Adjatok a szegénynek
Egy tál meleg ételt
Takarót, ruhát
Szobát fedélnek
Hideg téli nappalok
Szívét szomorítják
Bankok hada zúdul rá
Értékei elvámolják
Adjatok a szegénynek
Vigaszt az életben
Könnyeit letörlő
Bizalmat a szeretetben
Nyújtsátok felé
Segítő kezetek
Vigaszt adjatok
Ne legyen elesett
|
k 12/08/20
Dáma Lovag Erdő...
(kedves kis unokáimnak)
Megszólal a telefonom halkan
Eljött csendesen az este
Nap lehunyta szemét
Csillag milliók ragyognak az égen
Aludj el szépen gyermekem
Álmodj tündér meséket
A tücsök is neked ciripel zenéket
Az utca zaja is csendes, néma
A játékok is alszanak éjszaka
Aludj el szépen gyermekem
|
k 12/08/20
Dáma Lovag Erdő...
/Dezső Anna Ilona festményéhez/
Ó Te szegény bohóc!
Látom szomorú vagy
Kinek nyújtod csokrodat?
Arcod festett, könnyed pereg
Az idő már megint elbánt veled
Virágaid nyújtod bánatosan
Porond szélén szomorúan
Csokrod nem kell, adhatod
mind hiába!
|
cs 12/03/20
Dáma Lovag Erdő...
Magányosan elindultál, mint kisgyermek
Hosszú út ,amit meg kell tenned
Hova, hova mész te kisleány?
Hova mész a magány partjainál?
Reménnyel a kis szívedben,
Szeretteid megleled
Csak a macit társadul őt viszed
Magányodban ő véd meg
|
cs 12/03/20
Dáma Lovag Erdő...
Decemberi éjben kigyúltak a csillagok
Milliói fényük ragyog, csak ragyog
Hold is felvágtatott
Göncölszekérrel az égre
Pitvara fénylik, hideg fénnyel
Azt mondja a fáma
Hideg szél lesz másnap
|
v 11/29/20
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a csend eltakarja az ablakod
Nincs öröm, nincs várakozás
Egyedül gyújtod meg az első gyertyát
S egyedül mondod el az imát
Mint, ha osonva várna rád a gonosz
S elhalványul minden körülötted
Eltakarja a csend , s a magány
Hit, szeretet, béke, remény, csak ábránd
|
szo 11/28/20
Dáma Lovag Erdő...
Gyertya lángja lobban
Advent vasárnapján
Szívünkben hitünk lángja ég
Várjuk a gyermek Jézus ünnepét
Harang kondul szép a hangja
Templomba hív áhítatra
Advent napján,szíved vizsgáld
Szóljon Istenhez hittel imád
Imádságot mondj hitünkért
|
p 11/27/20
Dáma Lovag Erdő...
Kiszáradt a patak medre
Vízét tűző nap kiitta
Nem virágzik már a partján
Tűzliliom virága, s margaréta
Kiszáradt a patak medre
Nem csörgedez a forrása
Nem hallatszik már csobbanása
Nap táncát kövek közt nem járja
|
cs 11/26/20
Dáma Lovag Erdő...
/Móricz Zsigmond halálának 7O.évfordulójára/
/1942.O9.O5./
Meghaltál Zsigmond, annak hetven éve
Azóta sem gondol senki, jó szívvel
A szegény vidék népére
Írhatnád megint fel a magyar égre
,,Légy jó mindhalálig" te bús népem
Mindhalálig hűek önmagunkhoz
|
v 11/22/20
Dáma Lovag Erdő...
Mikor az őszinte szeretet elfogy,
Ha a család, sem gyermek,
nem boldogítja szívedet,
Akkor elszabadul az érdek,
a gyűlölet pokla,
Nem ismersz, szülőre, se barátra.
A pénz veszi át a hatalmat!
S az ártatlan lélek zokoghat!
Mikor betegséggel fogják be a szádat!
Nem érdekel semmi, s elhagyod hazádat!
|
p 11/20/20
Dáma Lovag Erdő...
Feketén,vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne!
Egy utolsó felkiáltó jel az égre!
Istenhez a jajkilátást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért!
Az elárasztott, szétbombázott tornyokért
Az üresen maradt roncs padokért
A keresztre feszített Jézusokért!
|
h 11/16/20
Dáma Lovag Erdő...
Szegény denevérek!
Sötétben élő állatok!
Barlang lakó, ártatlanok
Mily sötétség, átok borult rátok?
Vírus háború dúl!
Messze földön, itt,s az égen
A világ minden zugán
Bosszút áll, ártatlan embereken!
Csendben hullnak el a csatában
Kapzsi világuralomnak nagy az ára!
Szájmaszk került a világra!
A szeretet maszk mögé zárva!
|
v 11/15/20
Dáma Lovag Erdő...
Istenem kiben hiszünk
Áldd meg ezt a drága hazánk,nemzetünk
Áldd meg a Te magyar néped
Nézz le ránk dörgesd meg az eget
Mert elszabadult a sátán pokla
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra
Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk
Hallgasd meg könyörgésünk mi Atyánk
Hallgasd meg könyörgésünk
Fohászunk hozzád száll
|
cs 11/12/20
Dáma Lovag Erdő...
Narancssárga, sárgarózsa
De nagyon szeretlek!
Nyíló virágod kedves a szívemnek
Ahogy rád nézek örül a lelkem
Tele volt nyáron virággal a kertem
Elszálltak az évek, elszálltak felettem
Elnyíltak a rózsák már mind kertemben
Egy rózsabokor még melengeti szívem
|
sze 11/11/20
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a hét teve
Elindult oázist keresni,
Nem köszöntötte,
Nem várta senki!
Pedig átkeltek tengeren,
Szép nagy óceánon,
Sivatagból menekülve
Hajóháton!
Mikor a hét teve
Elindult új hazát keresni,
Senki nem kísérte,
|
sze 11/11/20
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog az ősz a nap fényében,
Méltósággal andalog a Duna medrében.
Színes ecsettel jár a napsugár,
Levél hullik, szellő erre jár.
Ó, mily szép e táj,
Leírni sem lehet,
Ezerszínű árnyalatával
Szárnyal itt tova, mint a képzelet.
|
p 11/06/20
Dáma Lovag Erdő...
Kukorékol a kakas
Ha jól megy neki dolga
A nyitott tálakat ő jól megvámolja
Tetszik neki a szomszéd szemétdombja
De mostanában hallgat
Felmegy az ülőre
Nem kukorékol reggel nagyokat
Baj van talán a csőrével?
|
sze 11/04/20
Dáma Lovag Erdő...
Ó szent Forradalom!
Kérész életű virága!
Érted sír a lelkem
Érted vagyok gyászba
Gyászba, feketébe
Kis magyar hős népem
Tankok áradatával Forradalmad legyőzve
Legyőzve, de nem eltiporva!
Jön még ünnep a magyarra!
Mikor felemeli ismét fejét
|
sze 11/04/20
Dáma Lovag Erdő...
A menekülő harcos
Akit úton talált a szél
Szívében a félelem vert tanyát
Ingoványos ösvényen
Hagyta el a hazát
A honvágy húsába vájt
Örömét nem látta senki
Üldöző fente rá fogát
S múló évek vad viharát állta
Remény,mely néha ráköszönt
|