Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Dáma Lovag Erdős Anna

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Verset írok hozzád.

Rovatok: 
Vers

Verset írok hozzád!
Verset, érzelmek vad sorát
Kegyetlen szíved, hangos a szád!
Vers kegyelemért kiabál!

De dühöd még nem tomboltad ki
Olyan, mint e ordító világ!
Tör, zúz az értelem falán!
Ököllel vívod sorsod igazát!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

"Mi nem ilyen lovat akartunk"!

Rovatok: 
Vers
Ha visszanézek a múló időben
Mikor volt jövőképe az embernek
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Üzenet Szegedre.

Rovatok: 
Vers

Ó te gyönyörű, elhagyott városom
Szívem érted aggódik nagyon
Mi történt veletek?
Világnak fájdalmatok kürtölitek

Pedig ritkán látsz, ily rendezett várost!
Öreg Tisza békésen andalog ott
Partjainál égbenyúló tornyok
Istent és ember alkotást dicsérik, amott

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Váljunk összetartozó nemzetté megint!

Rovatok: 
Vers
 
Kacag a fillér, gurul a forint
A vén Európa beteg már megint
Halmokban dobált lakáskulcsok
Zsebeiket tömik a bankok
Mi lesz veled Te szorgos nép
Nem lesz otthonod, házad
Hova lehajtod árva fejed
Hideg és a nincs kopog az ablakon
Dolgoztál, de másé kis vagyonod
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Rekviem az Ásotthalmi tanyákért.

Rovatok: 
Vers
/Tűzvész:1993.-ban/
Kidőlt, bedőlt kicsi ház,
Omladozó fala
Látszik rajta szebb napokat megélt,
Szorgos volt a gazda
Kerítése fonott fűzfából,
Átsüvít rajta a szegénység
Udvara rendezett,
tele rőzsével és fával
 
Öreg ember tipeg, vödörrel kezében,
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Viktória unokámhoz.

Rovatok: 
Vers

    ( kis királynőm)

Kertünkben kinyílott a hóvirág
Első tavasz hírnök hófehér szála
Nincs ki velem együtt megcsodálja
Hosszú vándor útra mentél!
Távol vagy tőlem, elválaszt a tél
De veled van mindig szerető szívem

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Mivé lettél minden napi kenyerünk?

Rovatok: 
Vers

Mivé lettél áldott jó kenyerünk?
Bezárt ajtók mögött penészedünk
Mosoly is lefagyott arcunkról
Távolodunk a boldogságtól.

Mivé lettél áldott jó kenyerünk?
Istenünk, legalább ezt hagyd nekünk!
A pénz penésze kenyérbe lehelt!
Bennünket beteggé tett!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Édesanyám kenyerére emlékezve.

Rovatok: 
Vers

Gondolatban visszatérek
Elém sodor sorba emlékképek
Érő búzatábla, s búzavirága
Virágzó mezők, zöldellő vetések
Édesanyám által dagasztott kenyerek

Dagasztó teknő mellett állok
Kis sámlin én is dagasztóvá válok
Drága Édesanyám megmutatja
Kezem a kis cipót, hogy dagasztja!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Levél egy "Asszonynak"

Rovatok: 
Vers

Nem tudom honnan jött,
Merre tart még útja?
Milyen a családfája
Nem érek én rá, az ön gondja!

Rossz korba született!
Hol a becsület, nem érték
Emberi tartást
Itt,  pénzben mérték!

Életében alkotott – e?
Vagy csak úgy csinálta?
Elmúlt a dicsősség, s az idő
Erre gondoljon, ne másra!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

A tavaszt várom.

Rovatok: 
Vers
Mint szomjas szarvas
Hűs forrást keresve
Úgy vágyik a szívem a kikeletre
Mint éneklő pacsirta
Énekét, ha zengi
Itt a tavasz fenn hangon énekli
Mint a széncinege csicsergi
Nyitni kék, nyitni!
 
Úgy vágyok a tavaszi ígéretre
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Támad a Nap kitöréssel!

Rovatok: 
Vers

Támad a Nap ontja sugarát!
Fáj a földnek, mi vár ránk?
Most tűzplazmát küld felénk
Mi lesz velünk,ha eltalál?

Felborult már a természet rendje
Télbe, a  tavasz üzen be
Olvad a sarki jég!
Hó helyett, esőtől zöldell a rét!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Kultúra Napja. Hímnuszunk születése.

Rovatok: 
Vers
/l823.Ol.22 /
 
Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél
Magyarok "Himnusza" a létnek
Benned zengenek múltak és keservek
Magyarok ajkán győzelmi ének
Mert "Megbűnhödte már -e nép
a múltat s jövendőt "!
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Könyörgés.

Rovatok: 
Vers
Ó Magyarok Nagyasszonya
Boldogságos Szűz Mária!
Hozzád emelem fel imám
Mentsd meg gyötrődő hazám!
 
Nincs most oly ellenség
Mint régen a csatában
Ma bankok hada zúdul rá
Összes kincsét,vagyonát,
földjét licitálja.
 
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Nyílik a ciklámen a soproni erdőben.

Rovatok: 
Vers

Fáradt őszi napsugár
Rákacsint a tájra
Erőt ad még egy kicsit
A nyíló ciklámen virágra

Sopron erdejében
Láttam meg a kedves lila virágot
Csokrokban nyílt szerényen
Lila virágában gyönyörködött a lelkem

Zöld volt még az avar
Megbújt a fű közt szelíden
Mint, ha az ősz ajándékot
Adott volna nekem

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Ha eljössz velem a Hargitára.

Rovatok: 
Vers
 
Ha eljössz velem a Hargitára
Ahol most havat fú a szél
Hallod, ahogy egy bús történetet beszél
Megfagyott hidegben, didereg a zászló
Jeges ,kékszínű büszkén nem lobog
A holdat és a csillagot is lehazudnák az égről
Szomorúan leng, bánatában megfagyott
 
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Álmaimban is szeretlek hazám.

Rovatok: 
Vers
Álmaimban is szeretlek
Drága édes hazám!
Álmaimban is letérdelek
S imádkozom érted :
Te a béke galambját féltve őrizgetted
Karjaidba rakott fészket
A rászorulót mindig befogadtad
Szeretettel ölelted,mint barátodat
Jaj,mi lett őszinte lelkedből
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Téli csendben.

Rovatok: 
Vers

Rám terítette palástjáta téli nap
S a némaság fogva tart
Ülök egyedül, a csendben
Még egy madár sem rebben

Öreg fánk is hallgat némán
Ráhullott az éjszaka a hó
Mint,ha akarna szólni
De fél, hogy lehull róla a hótakaró!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Vörösen kel fel a decemberi hajnal.

Rovatok: 
Vers

Vörösen kel fel a decemberi hajnal
Nap köszönti a tájat sugarával
A megváltozott világot látja
Sehol egy hópehely a téli világban

Fekete holló fergeteg lepi el a fákat
Sárguló levelek közt, réten ők lakomáznak
Az ember sem fázik az enyhe télben
Felkelő nap őt is enyhe sugárral köszöntötte

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Új év éjszakáján.

Rovatok: 
Vers

Petárdáktól hangos az éj
Csillagként repülnek az égre
Sok kis madár hull a földre
Világít a fény a tó tükrébe

Szólnak,visítanak hangosan a petárdák
Szállnak fel a sötét égre
Így jelzi a keserűen az ember,
Egy  küzdelmes évnek vége

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Az a Szilveszter éjszaka.

Rovatok: 
Vers
/Ronald unokámnak/
Ültünk a teraszon ketten
Néztük a szikrázó csillagok
Fényét a tó vízében
Csillagok repültek fel az égbe
Elégve hulltak, megsemmisülve a földre
 
S mi fogtuk egymás kezét
Mondtad:” Nézd mama milyen szép!”
Mindketten láttuk ez csak játék

Oldalak