k 12/08/20
Dáma Lovag Erdő...
/Dezső Anna Ilona festményéhez/
Ó Te szegény bohóc!
Látom szomorú vagy
Kinek nyújtod csokrodat?
Arcod festett, könnyed pereg
Az idő már megint elbánt veled
Virágaid nyújtod bánatosan
Porond szélén szomorúan
Csokrod nem kell, adhatod
mind hiába!
|
cs 12/03/20
Dáma Lovag Erdő...
Magányosan elindultál, mint kisgyermek
Hosszú út ,amit meg kell tenned
Hova, hova mész te kisleány?
Hova mész a magány partjainál?
Reménnyel a kis szívedben,
Szeretteid megleled
Csak a macit társadul őt viszed
Magányodban ő véd meg
|
cs 12/03/20
Dáma Lovag Erdő...
Decemberi éjben kigyúltak a csillagok
Milliói fényük ragyog, csak ragyog
Hold is felvágtatott
Göncölszekérrel az égre
Pitvara fénylik, hideg fénnyel
Azt mondja a fáma
Hideg szél lesz másnap
|
v 11/29/20
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a csend eltakarja az ablakod
Nincs öröm, nincs várakozás
Egyedül gyújtod meg az első gyertyát
S egyedül mondod el az imát
Mint, ha osonva várna rád a gonosz
S elhalványul minden körülötted
Eltakarja a csend , s a magány
Hit, szeretet, béke, remény, csak ábránd
|
szo 11/28/20
Dáma Lovag Erdő...
Gyertya lángja lobban
Advent vasárnapján
Szívünkben hitünk lángja ég
Várjuk a gyermek Jézus ünnepét
Harang kondul szép a hangja
Templomba hív áhítatra
Advent napján,szíved vizsgáld
Szóljon Istenhez hittel imád
Imádságot mondj hitünkért
|
p 11/27/20
Dáma Lovag Erdő...
Kiszáradt a patak medre
Vízét tűző nap kiitta
Nem virágzik már a partján
Tűzliliom virága, s margaréta
Kiszáradt a patak medre
Nem csörgedez a forrása
Nem hallatszik már csobbanása
Nap táncát kövek közt nem járja
|
cs 11/26/20
Dáma Lovag Erdő...
/Móricz Zsigmond halálának 7O.évfordulójára/
/1942.O9.O5./
Meghaltál Zsigmond, annak hetven éve
Azóta sem gondol senki, jó szívvel
A szegény vidék népére
Írhatnád megint fel a magyar égre
,,Légy jó mindhalálig" te bús népem
Mindhalálig hűek önmagunkhoz
|
v 11/22/20
Dáma Lovag Erdő...
Mikor az őszinte szeretet elfogy,
Ha a család, sem gyermek,
nem boldogítja szívedet,
Akkor elszabadul az érdek,
a gyűlölet pokla,
Nem ismersz, szülőre, se barátra.
A pénz veszi át a hatalmat!
S az ártatlan lélek zokoghat!
Mikor betegséggel fogják be a szádat!
Nem érdekel semmi, s elhagyod hazádat!
|
p 11/20/20
Dáma Lovag Erdő...
Feketén,vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne!
Egy utolsó felkiáltó jel az égre!
Istenhez a jajkilátást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért!
Az elárasztott, szétbombázott tornyokért
Az üresen maradt roncs padokért
A keresztre feszített Jézusokért!
|
h 11/16/20
Dáma Lovag Erdő...
Szegény denevérek!
Sötétben élő állatok!
Barlang lakó, ártatlanok
Mily sötétség, átok borult rátok?
Vírus háború dúl!
Messze földön, itt,s az égen
A világ minden zugán
Bosszút áll, ártatlan embereken!
Csendben hullnak el a csatában
Kapzsi világuralomnak nagy az ára!
Szájmaszk került a világra!
A szeretet maszk mögé zárva!
|
v 11/15/20
Dáma Lovag Erdő...
Istenem kiben hiszünk
Áldd meg ezt a drága hazánk,nemzetünk
Áldd meg a Te magyar néped
Nézz le ránk dörgesd meg az eget
Mert elszabadult a sátán pokla
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra
Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk
Hallgasd meg könyörgésünk mi Atyánk
Hallgasd meg könyörgésünk
Fohászunk hozzád száll
|
cs 11/12/20
Dáma Lovag Erdő...
Narancssárga, sárgarózsa
De nagyon szeretlek!
Nyíló virágod kedves a szívemnek
Ahogy rád nézek örül a lelkem
Tele volt nyáron virággal a kertem
Elszálltak az évek, elszálltak felettem
Elnyíltak a rózsák már mind kertemben
Egy rózsabokor még melengeti szívem
|
sze 11/11/20
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a hét teve
Elindult oázist keresni,
Nem köszöntötte,
Nem várta senki!
Pedig átkeltek tengeren,
Szép nagy óceánon,
Sivatagból menekülve
Hajóháton!
Mikor a hét teve
Elindult új hazát keresni,
Senki nem kísérte,
|
sze 11/11/20
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog az ősz a nap fényében,
Méltósággal andalog a Duna medrében.
Színes ecsettel jár a napsugár,
Levél hullik, szellő erre jár.
Ó, mily szép e táj,
Leírni sem lehet,
Ezerszínű árnyalatával
Szárnyal itt tova, mint a képzelet.
|
p 11/06/20
Dáma Lovag Erdő...
Kukorékol a kakas
Ha jól megy neki dolga
A nyitott tálakat ő jól megvámolja
Tetszik neki a szomszéd szemétdombja
De mostanában hallgat
Felmegy az ülőre
Nem kukorékol reggel nagyokat
Baj van talán a csőrével?
|
sze 11/04/20
Dáma Lovag Erdő...
Ó szent Forradalom!
Kérész életű virága!
Érted sír a lelkem
Érted vagyok gyászba
Gyászba, feketébe
Kis magyar hős népem
Tankok áradatával Forradalmad legyőzve
Legyőzve, de nem eltiporva!
Jön még ünnep a magyarra!
Mikor felemeli ismét fejét
|
sze 11/04/20
Dáma Lovag Erdő...
A menekülő harcos
Akit úton talált a szél
Szívében a félelem vert tanyát
Ingoványos ösvényen
Hagyta el a hazát
A honvágy húsába vájt
Örömét nem látta senki
Üldöző fente rá fogát
S múló évek vad viharát állta
Remény,mely néha ráköszönt
|
h 11/02/20
Dáma Lovag Erdő...
Ember, Te, ISTEN teremtménye
Nézz fel, nézz az égre!
Nézd milyen tiszta, békés az égbolt
Ragyog a napsugár, nevess rá békjót
Béke van, szeretet a szívekben
Ne oltsd ki fegyverrel belőle!
Bízzál magadban, ne a fegyverekben
Békéért könyörgök Hatalmasok szívetekbe!
|
cs 10/29/20
Dáma Lovag Erdő...
Hol itt, hol ott láng gyúl az égre
Füstfelhő magasan száll
Mi, e meggyötört világ vétke?
Az ártatlan tűr, a vandál kiabál
Jöttetek tűzön, vízen át
Hogy felfordítsátok a népek nyugalmát
Nem ismertek se hitet, se hazát
Veszedelem jelzi utatok sorát
|
p 10/23/20
Dáma Lovag Erdő...
/1956.emlékére/
A Pesti Srácról még nem írtam én,
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén,
Ki repített benzines palackot nagy erővel,
Tankok repültek tűzet okádó csővel,
Egy Pesti Srácot ismertem én,
Aki alagsorban lakott Ferencváros mélyén,
Alig volt tizenkét esztendős,
Reggel még élt, este már hős.
|