Learatták már a búzát
Egy-egy tenger még égre kiált
Elég volt már az esőből
Ragyogj te nap,jöjj fényözön!

Elhalkul a pacsirta dala
Idegené a tenger gabona
Földet nézi mi a haszna
Nem érti mit zeng a bús pacsirta

Mama mesélj nekem!
Kis unokám ezt kívánja
Mesélj, mondja édes szája
Okos szeme, mosoly arca
Meséimet kicsalogatja

S mesélek neki a katicabogárról
A méhecskéről, a kis virágról
Macikáról, a kis bárányról
Javít, mert hibázni itt nem lehet!
Már kívülről tudja meséimet.

Sötét felhők gyülekeznek
Vad ellenszelek fújnak
Fenn az égen turul jelenik
Üzenete az Úrnak
Turul madár felhő képen
Kiterjeszti szárnyát
Azt üzeni a magyar népnek
Védje meg hazáját

Mama ne sírj!
Unokád, én vagyok,
Üzenem telefonon,
Rád sokat gondolok!

Üzenem a barátoknak
Akik annak tartanak
Az én barátságom
Nem egy múló pillanat
Mert őszinteségből fakad
S nem múlik el egy perc alatt

A BARÁTSÁG nekem
Nem kegyelem
De örökké tartó
Szent érzelem
Nem pusztába kiáltott
Egyetlen szó
Nekem hűség és való

Ahol szeretet van,
mindig ragyog az ég!
Virágos mező int feléd
Ahol szeretet van,
boldog a család,a gyermek!
Ha gond van is, szebb az élet
Boldog a lélek
Mert a szeretet átkarol téged

Nagy erővel száguld Illés szekere.
Hatalmas dörrenéssel szakad kereke.
Kegyetlen villámokat szór le a földre.
Mint, ha eljött volna a világ vége.

Erősen süt a nap sugara
Beérett gabonára,
Öreg, paraszt ember vigyázza,
Veszendőbe ne menjen munkája.

Magasan jár a déli nap az égen,
Ebéd idő is eljött idejében.
Távolba nézve az utat kutatja,
Jön-e a család, aki az ebédet hozza.

/Nándorfehérvár,1456.juli.2O./

Halljátok a harangokat?! 
Zúgnak, búgnak giling-galang
Emlékeztek-e még szívetekben?!
A hősökre a rendíthetetlenekre.

Érzitek az a hatalmas erőt
Amely elkísérte a csatába menőt?
Tudjátok-e mit érzett szívében?
A hazaszeretet volt bevésve örökre! 

Apa mond meg nekem!
Miért süt a nap oly melegen?
Miért van árnyék a fa alatt?
Miért hagyott el anyukám?
Miért fáj a szíve más után?

Apa mond meg nekem!
Miért van háború?
Miért szívünk szomorú?
Miért lövik le a galambokat?

/Tűzvész:1993.-ban/

Isten éltessen szeretett unokám: Míra.

Míra 7 évesen,ill.14 évesen a vershez...

    és..

Míra hét éves lett
(Most 14. éves)

(elbeszélő költemény)

Hajnali pirkadat az égen,
Vadnyúl szalad át a réten,
Fürgén szedte lábát,
Lelapul, ne hogy meglássák.

Fácán rikolt, nyuszi riad,
Biztos sok a dolga, de felém szalad,
Egy másik nyuszi emlékképe,
Gondolatban, most megidézve.

Nagy horgász halastó, meredek a partja,
De sok horgász horgászott, pihenéskép arra.
Volt itt ponty, kecsege, harcsa, minden féle fajta,
Jutott bőven hal aki csak kifogta.

Mára már kerítés fut körbe rajta,
Az őrző kaput zárja nagy lakatja.
Csendes a nádas, vadkacsa látogatja,
Hattyú száll le amott, sima víz ringatja.

Mikor a gyermek szívében
a félelem ver tanyát,
S szenvedést lát,
Akkor a gyermek
csak zokogni tud,
hallgat, s nem látja
mi a kiút!

Kis unokám nagy napra ébredt
Utolsó nap az óvodába elérkezett
Szöszi haja fürtökben fonva
Szép ruháját felvette
Örömmel készült az ünnepre
Száll repül,mint a gondolat
Hisz nagy nap ez a mai,csodanap
Elballagunk az óvodából
Hol, oly sok volt a kis kaland
Búcsút mondunk a játékoknak
A mese birodalomnak

Nehéz lélekkel szárnyra kelni,
Felhők fölé felrepülni,
Ha lehúz a fájdalom, nem lehet.