Dáma Lovag Erdős Anna :

Húsz éve történt, több is már talán
Háború dúlt, Vajdaságban, s Szabadkán
De elnémult a fegyver, elcsitult haragja
Virágot küldött hálából egy anyóka

(Csíksomlyó -i búcsú)
(mise:Zárt ajtók mögött)

Hát hogy vagytok ti
Nagy, képviselő hölgyek, urak?
Lelketek egymás zsebébe kutat?
Nem ezt ígértétek nekünk!
Küzdötök, s kiálltok értünk!

Csendes, sűrű nádas sziget ölén,
Vadlibák kelnek útra fürgén,
Első  útjuk, apa és anya
Közt csendben úszva.

/Édes hazám Magyarország/

Nagy horgász halastó, meredek a partja,
De sok horgász horgászott, pihenéskép arra.
Volt itt ponty, kecsege, harcsa, minden féle fajta,
Jutott bőven hal, aki csak kifogta.

Sötét felhők tornyosulnak,
Vihar előtti csend támad,
Az ég leszakadni készül,
Nem ad semmi menedékül.

Vad forgó szél töri a fákat,
Nincs kegyelem, riad az állat,
A természet lesújt a tájra,
Várhatunk nagy bosszújára.

Elmúlt az ősz, tél követte,
Elrepültél messze, melegebbre.
Isten neked két hazát adott,
De a mi hazánkban vagy boldog!
Kéményeinken vár vissza fészked,
Mint a magyar, aki jobb életért ment,
Mégis,mikor a tavasz eljön,
Lelkedben megszólal egy ősi ösztön,

Keserves idők köszöntenek a világra!
Egyik holló a másik szemét vájja
Uralkodik már a pénz ember millióin
Fegyver pusztít, s jön a halál ,s akin!

(Viktória unokámhoz)

Ragyog okos két szeme,
Mint, aki ismét csatát nyert,
Nézd apa! - mutatja, mit csináltam,
Ez ám egy nagy alkotás!

Zeneszóval ébreszt a május,
Cintányér és dobszó szólal,
Viszi a hangokat a tó vize,
Ébresztő van furulya szóval.

Emeld fel a fejed!
Szent István népe,
Hazámnak,
Kárpát-medencének,
Büszkesége,
Európa éke!
Emeld fel a fejed!
Virrad már a hajnal,
Turul madár az ég felé szárnyal,
Szent István hite,
Ismét összefog bennünket,
Határon innen és kívülieket,

Léggömb szállt alá a légből,
Nevető arc, reménnyel telve,
Ismeretlentől üzenet jött a messzeségből,
Valahol a világban örömöt ünnepelve.

Állok a csend szigetén,
Átölel a nap ragyogása,
Áprilisi szellő virágszőnyeget terít elém,
Nincs egy nevetés, gyermek kacagása.

Tegnap még hirdettétek,
Nagy hangon közöltétek;
A Földnek napja van
Vigyázzunk rá mindannyian! 

Már idősödő napjaim
Számlálásával jutok be a révben
Nem tudom, messze még a kikötő
Tavasz után nyár jön-e elébem