szo 09/19/20
Dáma Lovag Erdő...
Ó én édes hazám!
Hogy tudsz szárnyak nélkül repülni?
Megcsonkított karod,hogy tud átölelni?
Gyermekeid a távolból
Hogy tudod csendben hazahívni?
Hogy tudsz mély szakadék felett
Hidat átvezetni?
|
szo 09/19/20
Dáma Lovag Erdő...
Pályázatra:1.,(1956.okt.23-nov.4.)
Ó, én édes hazám, Magyarország!
Fájó, aggódó szívvel gondolok rád
Nézem a földgömböt, nézem az orcád
Megélt történelmed határaid alakították
Te vagy szíve a Földünknek!
Minden hódító nemzet, fente rád fogát!
Tatár, török, német, osztrák
Sorolhatnám tovább!
|
sze 09/16/20
Dáma Lovag Erdő...
Rám zárta ajtaját a magány,
Itt benn se hang, se szó nem hallatik,
Tűzkorongként kel fel a nap,
Ablakomon át sugárzik.
Szívem ablakát becsukta,
Néha-néha kedves szó kinyitja,
Csendben törnek rám a gondolatok,
Úgy fáj, magam vagyok.
|
k 09/15/20
Dáma Lovag Erdő...
(Elbeszélő költemény)
- Bom Gabriella festményéhez..
Nézem a festményt, nézem a képet,
Gyermekkori csínyt hoz az emlékezet:
Mosolygok rajta, s most is látom,
Szakadást a szeretett, fodros ruhámon:
Nagyanyám szépen kérte,
Segítsünk neki, munkának nincs vége,
|
szo 09/12/20
Dáma Lovag Erdő...
/2OO8.”Rendületlen hittel” c
.kötetemből,….tervező koromban /
Jártam a réten, a legelőkön
Az ördögszekér kergetett
Verőfényes napsütésben
Fürge gyík rám meredt
Út szélen és árok parton
Kinyitott a sóvirág
Csokrot kötöttem belőle
Fehéret és lilát
|
sze 09/09/20
Dáma Lovag Erdő...
Ó Istenem, hallgasd meg fohászomat,
Védd meg magyar néped, hű alattvalóidat,
Mert elszabadult a borzalom pokla,
Háborús fenevad zúdítja ránk kínokat,
Ó Istenem Békéért könyörgök,
Ne hagyd nemzetem, kit kín gyötör,
Ne hagyd a világban a gonoszt támadni,
Oly sok embert a nyomorba száműzni,
|
p 09/04/20
Dáma Lovag Erdő...
(Oláh Máriának Erdély)
Három szál havasigyopár
Mit üzensz te nekem,
Fenn a havasokban
Tiszta, őszinte szeretet terem.
Őszinte szeretet kivirágzik szépen,
Hófehér virág képében,
Messze erdélyi havasokból
Igaz szavakkal üzen.
|
cs 09/03/20
Dáma Lovag Erdő...
Hulló falevél búcsúzik a fától,
Hull az eső, búcsúzunk a nyártól.
Őszi falevél, színes falevél,
Csendben a folyóban útra kél.
Eljött az ősz, az avar szőnyeg,
Búcsút intek én is neked.
Talán egyszer rád találok,
Mikor a tavasz új levelet hoz a fának.
|
p 08/28/20
Dáma Lovag Erdő...
Érik a kukorica,
Gyermek éveim visszahozza,
Augusztusi napsugárral,
Költözésre induló fecskepárral,
Kukorica cső sárguló hajával.
Kedves, jó nagyanyámmal,
Kukoricababa hajfonatával,
Együtt fontuk, boldog emlék,
Mikor a gyermek elhiszi még a mesét.
|
p 08/28/20
Dáma Lovag Erdő...
Van egy szép táj a nagy világban
Hol a nap fürdik a hegy csúcsában
Hó takarja az ormot októberben
Napnak ragyog, csillog fénye
Lenn a hegyek, dombok alján
Házak húzódnak meg a lankán
Szorgos kezek munkálkodnak
Napkeltével ők is fenn vannak
|
sze 08/26/20
Dáma Lovag Erdő...
Kárognak a varjak, a fekete madarak,
Űzi őket hajtja, éhes áradat.
Elmúlt a nyár, gabonát érlelte,
Messzi útjukról jönnek kiéhezve.
Utak mellett póznán, földön, ágon ülve,
Élelem után kutatnak, nagy figyelve
Csapatokban jönnek, fáradtan keresve
Hol találnak élelemre, nyughelyre.
|
sze 08/26/20
Dáma Lovag Erdő...
Minden körülményben
Embernek maradni!
Tisztességben
Tanulj meg szeretni
Úgy, mint én szeretlek téged!
Mutasd meg mindig
Emberséged,
Nem kell a csillogás,
Nem kell a pompa,
Ha a te szíved szeretet
Ragyogja!
|
v 08/23/20
Dáma Lovag Erdő...
Mit mosott el az áradat
Oly korban élünk
Apa-fiát árulja el
Pénz szennye le nem mosható
Az ártatlan áldozat nézi
Fájdalma le nem írható
Légvárakat építünk
Erős várak helyett
S mikor jön titokban az ellen
|
szo 08/22/20
Dáma Lovag Erdő...
(Viktória unokámnak)
Emlékszel,játszottunk önfeledten
Boldogok voltunk mind a ketten
Kacagott a nap is velünk
Madár raj hallgatta boldog énekünk.
Te Hófehérke voltál én boszorka
Ki piros nagy almát neked adja
Majd a törpék sírtak melletted
S jött a te álom herceged
|
p 08/21/20
Dáma Lovag Erdő...
Az idő lejárt,
A dal tova szállt,
Nem szól többet,
A szép hangú hegedűd már,
Emlék csupán,
A dal, a vers, a próza,
Elhalkult a hegedű.
Elszakadt a vonó húrja,
Nincs, aki tovább húzza,
Csend van a világban,
Törött szárú virág a dalban.
|
sze 08/19/20
Dáma Lovag Erdő...
Lehanyatlik a nap a látóhatáron,
Utolsó sugarait még nekünk küldi,
Messze az égalját pirosra színezi,
A gabonát ez évben is megérlelte,
Nehéz dolgát elvégezte.
Pipacs és szarkaláb virít,
Tücsök esti dalát hegedüli,
Nyugodt csendes a határ,
Mozdulatlan minden,
Pihenésre vár.
|
h 08/17/20
Dáma Lovag Erdő...
Mint a friss forrásvízhez
Madár száll le szomját oltva,
Mint a harmat cseppet a virág issza,
Úgy ébred az áhítat a szívemben,
Szent István királyunk téged ünnepelve,
Ki Isten nevében összefogtad a magyar törzseket,
Hogy itt a Kárpát medence magyarjai erősek legyenek.
Te kovácsoltad nemzetté népünk,
Szent István királyunk hozzád esdeklünk,
|
v 08/09/20
Dáma Lovag Erdő...
A nap hajnalsugara
Ébresztette az alvót,
A fákat sűrű, fehér köd lepte,
Csend honol most a völgyben,
Aludt a lent, köd ült fölötte.
És én álltam a hegyoldalon,
Nekem már ragyogott a napom,
Pintyőke énekelt vidáman,
Hargita, akkor én a nyugalmadat csodáltam.
|
szo 08/08/20
Dáma Lovag Erdő...
Tüzesen ragyog a nyári nap korongja,
Ő itt az úr, sugarait ontja,
Néma csend a pusztító melegben,
Falevél sincs, ami rebbenne,
Puszta, bármerre tekintesz,
Csend honol a tájon,
Mint, ha nem élne senki
Ezen a pusztaságon.
|
cs 08/06/20
Dáma Lovag Erdő...
(Apáti Kovács Bélától) Albertótól
Béla! – Még pár napja Te vigasztaltál!
Soraiddal utat mutattál,
S elmentél szép csendesen,
Búcsút sem intettél felénk.
Meséiddel lelkünket ringattad,
Örömmel olvastuk kedves szavaidat,
Meséidben mindig győzött a jó, a szeretet,
A rossz, és gonosz felett.
|