/Első világháború kitörésének 1OO.évfordulója/

/szeretett László öcsémnek.+2018.07.26./        Anna nap/

Emlékeimben ott állsz
A millió éves sziklák tetején
Ne menj tovább!  - szóltam én
De te nem hallgattad szavam

Alig múlt el pár hét csupán
Beléptél az ég kapuján
Elmentél a csillagok honába
Hova egyszer eljutunk mindannyian

Jártam az országot.
Hajtott a vágy, az alkotás.
Jártam hegyen, szőlők között,
Hol ért szőlő rám köszönt.
Jártam a dombokon, lankán, völgyben,
A tenni vágyás űzött előre.
Azt gondoltam terveimmel szebb lesz a világ,
Zöldebb a mező, nyílik sok virág.
Jártam a folyón, patak partján,
Zöld erdő, dombok hátán.

Csendesen andalgott a Tisza
Partos medrében
Alkony némán búcsút int a tájra
Millió, milló kérész násztáncát járta

Szénagyűjtők
/3.kép.:Julien Dupré
munka szeretete....régen/

Piros rózsa kihajlott az utcára,
Pompázik születésed napjára.
Eljössz-e hozzánk valahára?
Jöttödet mindenki várja.

Ha nem jönnél, mi mégis köszöntünk,
Születésnapodon üzenjük; nagyon szeretünk.
Nőj nagyra, szépre, szívünknek éke,
Mi gyönyörűségünk, szemünk fénye!

Ajándék vagy nekünk
mióta megszülettél,
Szüleid, nagyszüleid 
boldogsága lettél.
Édes mosolyod,
kedves szavad
Örvendezteti lelkünk,
bearanyozza
Minden napi életünk.

Mikor Édesanya gyermekét tanítja
Az első magyar szóra,
Mikor szívedben él még a hazaszeretet,
Mikor a nemzet még él,
Akkor se feledd Trianont!

Még állnak a falak
Égre mementónak kiáltanak
Ne pusztítsd el a múltat!
A művészetet, kultúrát olcsón ne add!
Mert állnak még a falak
Ha szobrot is zúznak, lebontanak
Hős kezek újra rakják,
Új Kőműves Kelemenek felfalazzák
Minden téglája kiáltja majd.:
„Bonthattok, buldózerek"!
Jöhetnek tankok, fegyverek

Együtt kezdtük, együtt építettün
Az utcán sokasodtunk
Szalagos fák lobogtak
Hírül adtuk egymásnak
A házaink szaporodtak, álltak

Őrzöm a tüzet, tiszta lelkülettel
Ne aludjon a hazaszeretet el
Hazám minden kis zugában lobban
Őrizzük szívünkben, otthonunkban

Őrzöm a tüzet a szavak ritmusában
Melegedjen mellette, kiben hazaszeretet van
Melegedjen mellette kinek lelke fázik
Tűz őrzői vigyázunk, messzire világít

Én szép hazám, te szép Magyarország
Kárpátok ölelésében ringó rónaság
Ki látott még ilyen csodálatos országot?
Ha rád nézek mosolyog az orcád
Nagy folyóid hegyes, dombos tájat
Kék szalagként átkarolják, részekre szabják

Látod kicsim, itt a földgömb
A mi hazánk egy kis pont rajta
Kárpátok hegyei átkarolja
Magyarul  beszélnek,
Magyarul zeng itt az ének
Panaszok és keservek

Magyarul becézett édesanyád
Bölcsőd ringatva vigyázott rád
Első szó is ajkadon magyar
Ne feledd soha, ha az idő mást akar

Ó, de rég jártam erre a Hortobágyon!
Égig érő tájat láttam az égre festve!
Ragyogott akkor is a nap koronája
Tüzes sugarát szórta a tájra
Felhőtlen égen ült a táj délibábja!

Magasan tornyosul Pozsony büszke vára
Magyar királyokat itt koronázva
Szent Korona védte nagy Magyarországot
Királyok fejére Pozsonyban adatott
Szent Korona, jogar, kard, ország alma
Ettől lett erős, Isten adta királyok hatalma
Isten szeretetével eggyé kovácsolva
Mert erős, nagy volt egykor a nemzet
Sok színűségében is egyet értett

Felragyogott az égen
a nap tüzes koronája
Ontja, sugározza melegét
Levegő remeg bele
Felhőtlen, kék az ég
Forró meleggel köszönt a nyár
A búzatenger nyújtja fejét
Szomjazva esőre vár
Tikkadtan sóvárog a határ

/Apák napjára: Erdős György/

A mi jó apánk, küzdött, harcolt értünk
Megmaradjon a mi nemzetségünk!
Gyermekeit két karjába zárta
Boldogan ölelte minden unokája

A mi jó apánk, ha most élne
Bizony el lenne keseredve!
Nem ily jövőt képzelt el nekünk!
Bízott Istenben, s kivirágzik nemzetünk!