k   06/16/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      Üres a ház, üres a fészek 
Elszálltak belőle régi remények 
Nincs dal, sem kacagás 
Fülemüle ének, rigó csipogás 
Üres fészekből messze szálltak 
Itt hagyott remények, hamis vágyak 
Ígérik egykor majd ismét visszatérnek     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      szo   06/13/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      
Ülök a szobában, magányban 
Ide régóta nem nyitott be senki sem. 
Régiek már a tárgyak, 
Csak ők tudják, mit jelentenek nekem.       
  
 
           | 
              
          
                  
            
      sze   06/10/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      Felragyogott az égen 
a nap tüzes koronája 
Ontja, sugározza melegét 
Levegő remeg bele 
Felhőtlen, kék az ég 
Forró meleggel köszönt a nyár 
A búzatenger nyújtja fejét 
Szomjazva esőre vár 
Tikkadtan sóvárog a határ     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      sze   06/10/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      /Ducika emlékére B.Szabadisóstó/ 
Ültünk a teraszon 
A napfénye utolsó sugarait 
Küldte át a Balatonon 
Beszélgettünk nevetve 
Fecskék a drótokon ültek csivitelve 
Emlékeztünk harmincöt évre 
A munkálkodó napokra 
A nyaralót építő tegnapokra 
Gyermekeink csíntevéseire 
Unokáink nyiladozó értelmére 
Lassan folyt el az idő
      
  
 
           | 
              
          
                  
            
      k   06/09/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      Életünk, egén lassan 
Elszálltak az évek, 
Kimérten méred már a lépted, 
Szavad egyre kevesebb, 
Már nem is számolod az éveket.     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      v   06/07/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      Mikor a gyermek 
Szomorú arccal néz feléd, 
Mikor feléd nyújtja sovány kis kezét, 
Mikor a nincs ül tort az asztalon, 
Szívében megnő a fájdalom. 
Mikor éhesen várja a szülő üzenetét, 
Mikor a félelem tárul eléd, 
Mikor a gyermek szeme felragyog,
      
  
 
           | 
              
          
                  
            
      sze   06/03/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      Szólaljatok meg, zúgjatok harangok! 
Szólaljon meg a világon minden harang! 
Figyelmeztetve, hangosan zúgjátok! 
száz éve szétszabdalták Magyarországot! 
Kegyetlen átok zúdult ránk!     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      k   06/02/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      Úgy látom éjszaka van, éjjeli sötét 
Hol nem látszik a derű, s az ég 
Nem találjátok az utat hazafelé 
A kín, a küzdelem itt mindenkié 
Mikor jön a fény, a világosság 
Mikor kel fel a nap, az éj után? 
Vagy ébresztő harsonának kell szólnia? 
Olyan hangosan, még nem hallott emberfia 
Szóljanak hát a harsonák! 
Ébredjetek álmaitokból alvók
      
  
 
           | 
              
          
                  
            
      k   06/02/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      Egy fájó sírást hallok az éjszakában 
Egy kutya ül egymagában 
Elhagyta a házat gazdája 
De ő vigyázza, visszavárja
 Bús nyüszítés, vonítás 
Szörnyű ez a fájdalmas zokogás 
Mert hű szíve még várja 
Talán visszajön érte gazdája     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      v   05/31/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      Szeressétek a gyerekeket! 
Szívük még tiszta, s ártatlanok, 
Nem bántanak ők senkit! 
Boldogok a szeretettől, szemük ragyog.     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      cs   05/28/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      /51.éves házassági évfordulóra/ 
1969.05.29. 
Emlékszel még? 
Május volt, s nyíltak az orgonák 
Margit szigeten rigó fütyülte dalát 
Huncut napsugár ragyogott le ránk 
A Duna csendesen andalgott tovább      
  
 
           | 
              
          
                  
            
      cs   05/28/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
  
 
           | 
              
          
                  
            
      k   05/26/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      Húsz éve történt, több is már talán 
Háború dúlt, Vajdaságban, s Szabadkán 
De elnémult a fegyver, elcsitult haragja 
Virágot küldött hálából egy anyóka 
Kaktusz virág -„ Lelkem fehér lesz virága” 
Ő csak mondogatta hálából adja 
Fehér virágú kaktusz, szeretet virága 
Nálunk Ő a háború elől lelt megnyugvásra      
  
 
           | 
              
          
                  
            
      h   05/25/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      (Csíksomlyó -i búcsú) 
(mise:Zárt ajtók mögött)     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      szo   05/23/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      Hát hogy vagytok ti 
Nagy, képviselő hölgyek, urak? 
Lelketek egymás zsebébe kutat? 
Nem ezt ígértétek nekünk! 
Küzdötök, s kiálltok értünk!     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      k   05/19/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      Csendes, sűrű nádas sziget ölén, 
Vadlibák kelnek útra fürgén, 
Első  útjuk, apa és anya 
Közt csendben úszva.     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      k   05/19/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      
Hát elindultak útjukon 
Mint szemedből a könnyek 
Meg nem álltak félúton 
Mentek, csak mentek       
  
 
           | 
              
          
                  
            
      szo   05/16/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      /Édes hazám Magyarország/ 
Édes hazám Magyarország! 
Hogy is látnám szép kis orcád 
Felszállok a fellegekbe, a kék égbe 
Hova gondolatom repítene 
Rólad verset éneklek, megfestelek:      
  
 
           | 
              
          
                  
            
      sze   05/13/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      Nagy horgász halastó, meredek a partja, 
De sok horgász horgászott, pihenéskép arra. 
Volt itt ponty, kecsege, harcsa, minden féle fajta, 
Jutott bőven hal, aki csak kifogta.     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      k   05/12/20 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
      Sötét felhők tornyosulnak, 
Vihar előtti csend támad, 
Az ég leszakadni készül, 
Nem ad semmi menedékül. 
Vad forgó szél töri a fákat, 
Nincs kegyelem, riad az állat, 
A természet lesújt a tájra, 
Várhatunk nagy bosszújára.     
  
 
           |