sze 11/07/18
Dáma Lovag Erdő...
Őszi napsugár festi a fákat
Sárguló a levél, elhagyja az ágat
Búcsú nélkül, halkan hull a földre
El kell válni, el kell mindörökre
Ne sirass engem, jön még kikelet
Ha új tavasz jön, kihajtanak a levelek
Üzennek zölden, van még remény
Várok rád az ég peremén!
|
h 11/05/18
Dáma Lovag Erdő...
Én láttam……/1956.nov.4./
Én láttam elbukásod
Ó szent FORRADALOM.
Még fiatal voltam, de elmondhatom
Értettem minden jaj szavát
Láttam a menekülök áradatát
S láttam a szenvedő anyát,apát
Ki siratta távozó hős lányát, fiát
|
v 11/04/18
Dáma Lovag Erdő...
Könnyezik a Szűzanya szobra
Némán hullik könnye
Jelként üzen nekünk
Értünk aggódik,fáj a szíve
Értünk magyarokért?
Vagy veszélyben Európáért?
Az egész kereszténységért?
Nincs ki könnyét letörölje
Könnyezik a Szűzanya
Hullik egyre könnye
Nincs ki vigasztalja,
Nincs ki könnyét letörölje
|
szo 11/03/18
Dáma Lovag Erdő...
Hegyek, völgyek közt vezetett utam
Jézus keresztje rám köszönt
Emlékeimben mindig ide visszatérek
Hol fenyők nőttek, s pintyőke énekelt
Távolban patak lassan folydogált
Vad zuhanással száguldott sziklák alá
Mint az ifjúság édes forrása
Mely csendesül, ha medrére talál
|
sze 10/31/18
Dáma Lovag Erdő...
Gyújtsál gyertyát, emlékezzél
Sírhantoknál, hol az élet véget ér
Hol a szeretteid nyugodnak békében
Soha nem feledve szívünkben
Gyújtok gyertyát , elindulok
Szeretteimhez zarándok úton járok
Mert velem vannak a szívemben
Velük vagyok lélekben
|
k 10/30/18
Dáma Lovag Erdő...
Emlékszel mikor búcsúztunk?
Fiatalon szét vált utunk
Tele reménnyel ment vonatunk tovább
Meghódítani jött felénk az ismeretlen világ
Azóta sok idő száguldott idővonatán tova
Milyen volt életünk, egy nem várt csoda
Szélsebesen repült velünk a vonat
Jó, s szép ,öröm,bánat kísérte utunkat
|
v 10/28/18
Dáma Lovag Erdő...
Ködfátylat terít az ősz a fákra
Sűrű ködharmat mindent befed
Mi csak várunk titkon a napsugárra
Talán lelkünket melengeted
De egyre hidegebb napok jönnek
Nem kegyelmeznek az embereknek
Hulló falevél mindent befed
Elnémult a madár sereg
|
szo 10/27/18
Dáma Lovag Erdő...
/ Elbeszélő költemény:1958./
Vörös József tanárom emlékére/
Mosonszentjános-i iskolánk ajándéka
Egy utolsó, közös kirándulás
Eger várát most mi ostromoltuk
Örült a látványnak a sok diák
Gárdonyi Géza sírjánál ültem egy padon
„Pajtás” újságot lengetve
Szaladt felém a sokadalom
S én néztem rájuk meglepve
|
cs 10/25/18
Dáma Lovag Erdő...
Pirosló levéllel üzen a ház
Elfutott gazdájának
Október van,s hűvös szelek járnak
Néha örülünk a bágyadt napsugárnak
Duna partján meghúzódva csendesen
Elvadult kert,megroppant ház üzen
Sárguló, s rőt falevéllel
Árva a ház, s a kert, levél takar mindent
|
k 10/23/18
Dáma Lovag Erdő...
/Emlékezés 1956.okt.23…/
Emlékezünk megint, a fájdalmas októberekre
Emlékezünk az életüket adó szent hősökre
A hazájukért harcoló emberekért
Imánk száll a szenvedő honért
Egy ország népe lázadt fel az elnyomásban ismét
Egy ország mondta ki egyszerre elég
S harc és tankok, romba dőlt városok
Elcsitult a nép, mely igazságért kiáltott
|
v 10/21/18
Dáma Lovag Erdő...
Október volt akkor is
Nemrég emlékeztünk
Szívünk gyászolta
A vértanú halált
Aradon koszorúztak odaát!
Október volt akkor is
Sárgán hullottak a falevelek
Ökörnyálas őszi ködben
Kigyúltak a szívek
Október volt akkor is
Huszonharmadikát írták
Összekaroltak megint
Lelkesültek az ifjak
|
p 10/19/18
Dáma Lovag Erdő...
Csendesen andalog a Duna
partos medrében
A fák fürödnek az októberi fényben
Lelket nyugtató táj, jó látni téged
Sima tükrű Dunád, s csillogó fényed
Egy. egy vadkacsa szárny csattog csendben
Amint a Duna vízében lebben
Mint, ha búcsúzna a táj e csendtől
Szél támad, s rőt levél hull alá fentről
|
sze 10/17/18
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a Kultúra asztalánál
nem foglalsz már helyet.
Mikor elfeledik lassan neved
Mikor a törtető elfoglalja a helyed
Mikor a múzsa mégis rád nevet
Írd rendületlenül verseidet
Ne add fel a reményedet!
Mert neked is nyílik szép virág
Szívekből szeretet mosolyog rád
Mert nem feled, aki mondja jó barát
S érti üzeneteid hosszú sorát
|
cs 10/11/18
Dáma Lovag Erdő...
Hajnali ködben álmosan kel fel a nap
Tüzes fénye elűzi a homályt
Fényesen fürdik a tó tükrében
De nem látom arcod a tó túlsó oldalán
Hiába kereslek, hiába várlak
Minden oly reménytelen
Szívem fájdalma nem múlik
Ó én édes testvérem
|
szo 10/06/18
Dáma Lovag Erdő...
Ó én édes hazám hányszor vívtad harcodat
Hányszor hoztak fiaik érted áldozatokat?
Hányszor támadt ellened vad ellenség?
Áldoztad hiába hősök szent életét.
Gyászol a lélek, gyászol a magyar
Nemzeti zászlónk félárbocot takar
Lengeti őt a vad nyugati szél
A hősökről síró fájdalom beszél
|
p 10/05/18
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a pénz őrülete
Járja vad táncát
Mikor nem érdekel
Ki sír és miért
Elszabadul a gyűlölet pokla
A szegény hullik halomra
|
cs 10/04/18
Dáma Lovag Erdő...
Itt az ősz, kopogtató gesztenyével
Hideg széllel és esővel
Hajléktalan mondd hova bújjon?
Hol lesz neki meleg otthon?
Kis házát, s lakását elárverezték
Őt utcára kegyetlenül kitették!
Hova menjen, ki lesz ki befogadja?
Életét semmibe véve, meggyalázva
|
sze 10/03/18
Dáma Lovag Erdő...
Az ihlet perceiben
Száll feléd az üzenet
Lelked kitárod felé
Elringat a képzelet
Szavak, gondolatok
Ritmusa száll feléd
Gondolaton átviszed
Egy közös húr ütemét
|
szo 09/29/18
Dáma Lovag Erdő...
S mondd mit érdemel,
Ki nemzetét tagadja?
Ki csak a javait élvezi, akarja
Ki hazájának ellent mond
Cserbenhagyja, ha tornyosul a gond?
Mond mit érdemel?
Ki pénzért hazát eladó
Ki elfelejti honnan jött
Ki küldte, ki volt benne a megbízó?
S bajban elfelejti felemelni kezét
Hazát tagadó, rossz gombot nyomó ellenség!
|
sze 09/26/18
Dáma Lovag Erdő...
Érik a csipkebogyó
Lehullott virága
Piros színeivel ragyog a határba
Éhes madár raj csap le reája
Csipkebogyó érjél sokáig
Őszi szél kísérj el a sírig
Fújd el, zengd el nagy bánatom
Szívem szomorú, nem vigasztalódom
Érik a csipkebogyó
Zuhog a hideg őszi eső reája
Vad nyugati szél tépi a levelét
Szomorúan beborul az ég
|