Felragyogott az égen
a nap tüzes koronája
Ontja, sugározza melegét
Levegő remeg bele
Felhőtlen, kék az ég
Forró meleggel köszönt a nyár
A búzatenger nyújtja fejét
Szomjazva esőre vár
Tikkadtan sóvárog a határ

/Ducika emlékére B.Szabadisóstó/
Ültünk a teraszon
A napfénye utolsó sugarait
Küldte át a Balatonon
Beszélgettünk nevetve
Fecskék a drótokon ültek csivitelve
Emlékeztünk harmincöt évre
A munkálkodó napokra
A nyaralót építő tegnapokra
Gyermekeink csíntevéseire
Unokáink nyiladozó értelmére
Lassan folyt el az idő

Életünk, egén lassan
Elszálltak az évek,
Kimérten méred már a lépted,
Szavad egyre kevesebb,
Már nem is számolod az éveket.

Mikor a gyermek
Szomorú arccal néz feléd,
Mikor feléd nyújtja sovány kis kezét,
Mikor a nincs ül tort az asztalon,
Szívében megnő a fájdalom.
Mikor éhesen várja a szülő üzenetét,
Mikor a félelem tárul eléd,
Mikor a gyermek szeme felragyog,

Szólaljatok meg, zúgjatok harangok!
Szólaljon meg a világon minden harang!
Figyelmeztetve, hangosan zúgjátok!
száz éve szétszabdalták Magyarországot!
Kegyetlen átok zúdult ránk!

Úgy látom éjszaka van, éjjeli sötét
Hol nem látszik a derű, s az ég
Nem találjátok az utat hazafelé
A kín, a küzdelem itt mindenkié
Mikor jön a fény, a világosság
Mikor kel fel a nap, az éj után?
Vagy ébresztő harsonának kell szólnia?
Olyan hangosan, még nem hallott emberfia
Szóljanak hát a harsonák!
Ébredjetek álmaitokból alvók

Szeressétek a gyerekeket!
Szívük még tiszta, s ártatlanok,
Nem bántanak ők senkit!
Boldogok a szeretettől, szemük ragyog.

/51.éves házassági évfordulóra/
1969.05.29.

Dáma Lovag Erdős Anna :

Húsz éve történt, több is már talán
Háború dúlt, Vajdaságban, s Szabadkán
De elnémult a fegyver, elcsitult haragja
Virágot küldött hálából egy anyóka

(Csíksomlyó -i búcsú)
(mise:Zárt ajtók mögött)

Hát hogy vagytok ti
Nagy, képviselő hölgyek, urak?
Lelketek egymás zsebébe kutat?
Nem ezt ígértétek nekünk!
Küzdötök, s kiálltok értünk!

Csendes, sűrű nádas sziget ölén,
Vadlibák kelnek útra fürgén,
Első  útjuk, apa és anya
Közt csendben úszva.

/Édes hazám Magyarország/

Nagy horgász halastó, meredek a partja,
De sok horgász horgászott, pihenéskép arra.
Volt itt ponty, kecsege, harcsa, minden féle fajta,
Jutott bőven hal, aki csak kifogta.

Sötét felhők tornyosulnak,
Vihar előtti csend támad,
Az ég leszakadni készül,
Nem ad semmi menedékül.

Vad forgó szél töri a fákat,
Nincs kegyelem, riad az állat,
A természet lesújt a tájra,
Várhatunk nagy bosszújára.