Mint a friss forrásvízhez
Madár száll le szomját oltva,
Mint a harmat cseppet a virág issza,
Úgy ébred az áhítat a szívemben,
Szent István királyunk téged ünnepelve,
Ki Isten nevében összefogtad a magyar törzseket,
Hogy itt a Kárpát medence magyarjai erősek legyenek.
Te kovácsoltad nemzetté népünk,
Szent István királyunk hozzád esdeklünk;

Köszöntelek   „Ősök Napja”
Magyar nemzetet vidd diadalra
Nem akarunk már benne hinni
Taposnak bennünket Európa urai

Pedig hős volt egykor a magyar
Összefogott, s övé volt a diadal
De mindig felütötte az árulás a fejét
Átok sújtott rá, s okozta vesztét

    Veszett róka /2-oldal. /    Folytatás.

 Dolgunk végeztével tovább mentünk
Történetet nem feledtük
Sietős volt a határidős munka
Terv készült azután nyomban.

El is múlt már vagy három napja
Igazgatónknak utolért hívása
Történt a napokban egy furcsa dolog
Kérek róla beszámolót!

  /elbeszélő költemény/

Egyszer régen, tervező korom idejében
Nagykunság tanyavidékét jártam
Mikor még nem volt villany,se netem
Telefonhálózatot  terveztem.

Mikor tengerként ringott a búza tábla
Nap ragyogott a napraforgó tányérjára
Mikor virágzott a tanyasi élet
Paraszti munkában volt becsület

A nap hajnal sugara
Ébresztette az alvót
A fákat sűrű, fehér köd lepte
Csend honol most a völgyben
Aludt a lent, köd ült fölötte

Nem kell már a könyv?
Ahol sorsok megpihennek
Nem kell már a kotta?
Ahol a régi dalok szárnyra kelnek

Nem kell már a könyv?
Ahol ősi tudás rejtőzködnek
Nem kell már a dal?
Ahol szól az felszabadult ének

Nem kell már a könyv?
Nincs idő végig olvasni?
Titok útját felfedezni?
Hős hazánk tetteire emlékezni?

Az éj leterítette subáját a földre
Kigyúlt sok millió lámpa fénye
Ragyognak, mint a csillagok az égen
Aludj el kicsi gyermekem szépen

Elült a zaj, elcsendesült a világ
A menny álom porát hinti rád
Mamád elringat kedvesen
Aludj el kincsem, aludj el szépen

Szép diófa nőtt a kertemben,
Áthajlott az ága a szomszéd kertjébe,
Lombja hűs árnyat adott,
Ősszel diót, s levele hullott.

Fájdalmas sikolyok
/a romba dőlt házasságok színpadán/

Kegyelmezzetek emberek
észnél legyetek!
Nem halljátok, sikítanak a gyerekek?
Fájdalmas sikolyok!
Szívetekig, agyatokig hatol
Kegyelmezzetek a gyereknek!
Ki helyettetek meglakol

/Első világháború kitörésének 1OO.évfordulója/

/szeretett László öcsémnek.+2018.07.26./        Anna nap/

Emlékeimben ott állsz
A millió éves sziklák tetején
Ne menj tovább!  - szóltam én
De te nem hallgattad szavam

Alig múlt el pár hét csupán
Beléptél az ég kapuján
Elmentél a csillagok honába
Hova egyszer eljutunk mindannyian

Jártam az országot.
Hajtott a vágy, az alkotás.
Jártam hegyen, szőlők között,
Hol ért szőlő rám köszönt.
Jártam a dombokon, lankán, völgyben,
A tenni vágyás űzött előre.
Azt gondoltam terveimmel szebb lesz a világ,
Zöldebb a mező, nyílik sok virág.
Jártam a folyón, patak partján,
Zöld erdő, dombok hátán.

Csendesen andalgott a Tisza
Partos medrében
Alkony némán búcsút int a tájra
Millió, milló kérész násztáncát járta

Szénagyűjtők
/3.kép.:Julien Dupré
munka szeretete....régen/

Piros rózsa kihajlott az utcára,
Pompázik születésed napjára.
Eljössz-e hozzánk valahára?
Jöttödet mindenki várja.

Ha nem jönnél, mi mégis köszöntünk,
Születésnapodon üzenjük; nagyon szeretünk.
Nőj nagyra, szépre, szívünknek éke,
Mi gyönyörűségünk, szemünk fénye!

Ajándék vagy nekünk
mióta megszülettél,
Szüleid, nagyszüleid 
boldogsága lettél.
Édes mosolyod,
kedves szavad
Örvendezteti lelkünk,
bearanyozza
Minden napi életünk.

Mikor Édesanya gyermekét tanítja
Az első magyar szóra,
Mikor szívedben él még a hazaszeretet,
Mikor a nemzet még él,
Akkor se feledd Trianont!