Ó én édes hazám hányszor vívtad harcodat?
Hányszor hoztak fiaik érted áldozatokat?
Hányszor támadt ellened vad ellenség?
Áldoztad hiába hősök szent életét.

Gyászol a lélek, gyászol a magyar,
Nemzeti zászlónk félárbocot takar.
Lengeti őt a vad nyugati szél,
A hősökről síró fájdalom beszél.

Te verőfényes októberi Budapest
Ereidben lüktet az ország,
Láncait ledobva vonul a diákság,
Éljen a Szabadság"!
Ezer torok kiált.
Tömeg egyre dagad,
Fojtott keserűség fakad,
Nincs megállás, nincs kegyelem,
Mint kiáradt folyó! 
Dördül a tank és a golyó!
Jaj, ki most a tömeg elé áll!
Lesöpri azt biztos halál,

Zsibvásár piacon
Eladó minden
Eladó a világ
És minden kincsem

Van egy szép táj a nagy világban,
Hol a nap fürdik a hegy csúcsában,
Hó takarja az ormot októberben,
Napnak ragyog, csillog fénye

Lenn a hegyek, dombok alján,
Házak húzódnak meg a lankán,
Szorgos kezek munkálkodnak,
Napkeltével ők is fenn vannak.

Mikor szívedbe megnő
A kilátástalan fájdalom,
Mikor úgy érzed nincs irgalom,
Mikor nehéz súlyt cipelsz válladon,
Mikor minden összeesküdött ellened,
Mikor a nincstelenségből van eleged,
Mikor százszor is becsapva,
Meg akarják ingatni hitedet,
S a nyomorúságból van eleged,
Akkor kiállsz és elindulsz,

Hol a hazánk?
Üzenem Nektek a nagy hegyeken túlra,
Más itt a táj, más a világ,
Nem látszik innen a havas hegyek csúcsa,
Minden távozót szülőföldünk haza várja.

Könnyezik a Szűzanya szobra,
Némán hullik könnye,
Jelként üzen nekünk
Értünk aggódik, fáj a szíve.

Értünk magyarokért?
Vagy veszélyben Európáért?
Az egész kereszténységért?
Nincs, ki könnyét letörölje.

Könnyezik a Szűzanya,
Hullik egyre könnye,
Nincs, ki vigasztalja
Nincs, ki könnyét letörölje.

/elbeszélő költemény/

Van nekem egy kis unokám,
Négyéves, s csörfös kis szája
Mesét mond és verset szaval,
Artúr kutyával játszani akar.

Édesapja megtiltotta,
Nem játszhat a kutyával nyáron,
Mert a zöldben összeszed kullancsot, bolhát,
Hopp ugrik is egy a ruhádon!

Hol az az utca, hol a ház?
/Háború után:1946; Kitelepítések
Felvidékről magyarok panaszai/

Őszi tájon veled megyek
Barnul a dió, s levél pereg
Fácán rikolt,csibéit hívja
Nem jön válasz nagy riadalma

Fogoly szalad, párját félti
Megnőttek már az ő csibéi
Kukorica sárga tenger
Megérett a cső, törni kell

Megváltozott az őszi határ
Komor égen vándor madár
Szőlő érett, szüretre vár
A napsugár felhők fölött jár

Bizony visszajössz még hozzám
Ha elmúlik a nyár
Rájössz csendben, fáj a magány
Visszatérsz szeretetet kérve
Én leszek csak szíved reménye....

De késő, nem találsz már
Eljött az ősz, elmúlt a nyár
Lehull a fákról a levél
Szélcsengőt csenget a szél

Lenn a déli határszélen
Sűrű erdő rejtekében
Leselkedik rád a veszély!
Susog az erdő .szinte beszél

Kik zokognak nagy titokban?
Talán gyermek, kit nem véd paplan
Vagy egy sötét ősi ellen
Készül,hogy meglepjen

Fúj a szél, lombot rázza
Nagyot süvít, úgy cifrázza
Őszi erdő susog halkan
Valami támad, lehullott avarban

Mírácskám első osztályba megy

Ó, de szép az egyenruha
Mírácskámon először van rajta
Büszke is az ő lelke
Ez a nap is eljött végre

Ragyog a nap száz sugarát ontja,
Szeptemberi fényben úszik a fák lombja.
Színezi a levelet sárga, rőt színben,
Bújócskát játszik a fény az erdőben.
Kis patak csobban, csendes útját járja,
Színes falevél hull néha rája.
Gesztenye, makk koppan a földre,
Teríti az útra, színes levél szőnyegre.
Mókus ugrál ágról-ágra kutat,

Álmomban kitárt karral hívtál,
Eljöttem hát Szűz Anyám hozzád.
Tenyeremben hoztam szívem,
Hegyi magaslaton imám énekelem.
Oltárod előtt imára kulcsolom kezem,
Oltalmad, segítséged leborulva kérem.