Állj meg óra, ne szaladj most, hagyd hogy tetten érjem,
csodálhassam elmerengve rajta kapott vétkem.
Engedd csak hogy megvallhassam érte epedezve,
karjaim közt mikor reszket és elernyed teste.

Szállj madár, repülj, hasítsd a kék eget,
szikrázza napsugár törékeny testedet!
Szeld a távolságot, körözve nagy ívben,
könnyed kecsességgel lüktetve a szívben!

Ez a történet valós személyekről szól, ők ihlették ezt a történetet!
Isten óvja és kárpótolja a gondviselés a leírt szenvedések miatt balladám szereplőit, szeretettel, tisztelettel Zoli.

Novemberi este kigyúl egy mécses,
pislákol fénye távolba lobogva.
Mintha arca lenne s úgy mosolyogna,
titkot rejt a hant, néhait, az édest.

Maga elé nézett, arcát felemelte,
íjként megfeszülve remegett a teste.
Tétován lépeget karjait kinyújtva,
most, mintha kanócként lobbanva kigyúlna.

Ballada

Tudom lehetetlen,  engedd hogy álmodjam,
csillag ösvényeken láthassam jártomban,
Szememben csillanjon  vágy tüzétől  égve,
szférák zenéjeként zengjen fel az égbe!

A napok teltével a kellemes illatozó május, forró nyári napokra váltott az időjárás. Sokszor a letekert ablak ellenére egy trikóban is majdnem megsültünk a hőségtől.

Alig várom a délutánt, mikor belépek újra a kórház bejáratán. Határozott, nyújtott lépésekkel sietek, ismerve a járást. Mintha minden tizedmásodperc elvesztegetett idő számítana, mikor érkezek.

Reggel megcsörrent a telefonom, fél nyolc lehetett, a főnök volt.

A kövesút szélére kormányoztam az autómat. Villogóra téve a féklámpát, hogy lássák, állok.

Felhúzom a lábamra a gumicsizmámat, kiszállok, nézem a keréknyomot, amit már sikerült kitaposnom. Kellene még pár méter, hogy fel tudjam venni a kellő sebességet, így  legyen elég lendület az elrugaszkodáshoz.

     Csaknem egy órán keresztül ömlött vigasztalanul a monszunszerű vízözön, majd csökkenni kezdett.

Sokáig forgolódom álmatlanul az ágyamban. Sorjáznak a gondolatok, amit a stressz torzít. Vizionálok, lidérces borzongással vált meg az álom a valóság világától. Reggel felébredve, a szokásos szertartásszerű tevékenységek.

Reggel érkezésem után Dani bácsihoz mentem be először a műhelybe.

Reggel felébredve, újra beindulnak gondolataim malomkövei. Őrlik a teendők gabonáját, darálják a sorrendet. Mit, mikor és hogyan. Hirtelen támad az ötlet, Mire beérkezem, az irodába, készen van a terv, tálalom.

Tíz perccel előbb érkezem az irodába a szokott időpontnál. Marika aki a papírmunkákat végzi, és a nyílván tartásokat vezeti,  már ott ül az íróasztalnál.

Jóska megkönnyebbülve nézett rám, mikor újra megszólalt.

- Tegnapelőtt hívott fel újra a főnök délelőtt, kérdezte, mi van velem.