Meseautós világ volt a régi, jobb helyen Hyppolit volt a lakáj, míg másnak egy talpalatnyi föld sem jutott. Aztán elszakadt a film, és a főgépész elmenekült.
|
Rám köszöntött a mesék ideje,
év-téglákból folyik az építkezés,
a falakon sok a rés, repedés,
köntösbe bujtatott már az este.
|
Önmagába fordult kör lett az életem,
sok Te helyett egyszer idegenné váltál,
de aki voltál, az lettél most nekem,
mert én jobban szerettelek a vártnál.
|
Kacéran mosolygott a sarkon egy kokott,
és mint, ahogy ilyenkor az lenni szokott,
egy nagy ágyat kerestek legott és gyorsan,
de pár hétre múlva kiderült, hogy baj van.
|
Versmorzsa
|
szo 03/01/14
Mezei István
Versmorzsa
|
Még nem ért véget ez a nagy körmondat,
nem tudom, milyen jel lesz majd a végén,
magamban válogatom a jót, rosszat,
odakinn járni nekem nem nagy élmény,
de most az egészet újra leélném.
|
Visszaszállok a hársillatú nyárba,
ahol nem zavar bánat, és tél-iszony,
mint szagokért remegő vadászkutya,
a meleg tócsákat, a fényt mind feliszom.
|
Minden kis feladat még felemel,
hiszem, hogy napomnak értelme van,
a munka, az akadály nem teher,
bár tudom az élet mily céltalan.
|
sze 02/26/14
Mezei István
Holtan is élőbbek vagytok elevennél,
még hallom örömét öblös nevetésnek,
várjatok meg engem, bár kicsit még kések,
szívem a haláltól már régóta nem fél.
|
A szememben Te örökre fiatal
maradsz, mintha még szerelmünk elején
járnánk, mikor bennünk égett a remény,
napunk átitatta élet-diadal.
|
Kiszólt az orvos a váróba, miután már ki tudja, hányadik páciensét bocsátotta aznap az útjára, rájuk tukmálva valami jó tanácsot vagy olcsóbb receptet...
|
Zsúfolt temetőbe az út bitumenes,
a hűtőház, és a raktár szeméttelep,
a haragtól már a lélek is vörhenyes,
a rendőrség tettest hiába is keres,
hamisak a nyomok, téves a látlelet.
|
Nem zilált kép és nem tudathasadás,
de megfejthetetlen rejtély a lélek,
egymásra hányt, színes folthalom-montázs,
szaggatott rongydarab, cafatos szélek.
|
Be kell vallanod végre önmagadnak,
csak Te vigyázol rám, hogy meg ne haljak,
éltető hullámok Benned születnek,
azért élek még, mert Téged szeretlek.
|
szo 02/22/14
Mezei István
Bezárul körötted lassan a kör,
hiába vagy tölgy, ki viharban áll,
legyél profi, vagy akár amatőr,
ha szeretsz, már a szívedben a tőr,
bár volnál a réten árva fűszál.
|
Szép, ringó tested nekem alabástrom,
ahogy sétálgatsz a forró partokon,
|
Árad a szó, de megmagyarázhatatlan,
már, ami odakinn és most odafenn van,
a semmi grasszál a néptelen falvakban,
csak ő tudja még, ki és hol lakott hajdan.
|
sze 02/19/14
Mezei István
Csillagok magánya lángol messzi, távol,
bennem régi lázak dúlnak, dideregnek,
nem feledkezhettem meg arról a lányról,
ki iránt a vágyam most is mohó, eretnek.
|
sze 02/19/14
Mezei István
Zsuzsanna
|