Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Demokráciánk delíriuma

Rovatok: 
Vers

Agyunkban hibbant-kék távlatok mámora,
szemeteskocsink még tengelyig a múltban,
hazugságok karcolnak most lankadatlan,
azt kell hallgatnunk hogy nekünk milyen jó ma,
a fájdalom öntözi testünk lombjait,

Mezei István
Mezei István képe

Bátrabb, Élhetőbb, Új Éveket

Rovatok: 
Irodalom

     / Mert mi maradunk /

Mezei István
Mezei István képe

A fonyódi magas parton

Rovatok: 
Vers

Én a dérlepte réten sétáló férfi,
a fagyott fűnek, zúzmarás dombnak dalom
adom, mint akinek van még mit remélni,
omló partokra bátran felkapaszkodom.

Mezei István
Mezei István képe

A bölcsek két köve

Rovatok: 
Vers

A kies tengerparton némán ül két bölcs kő,
lábuknál hullámok, felettük az idő.  

Mezei István
Mezei István képe

Én nem féltem az embert

Rovatok: 
Vers

Míg gyermekként örülni, ünnepelni tud,
bár tudja, elvesztette már rég az édent,
és sokszor úgy érzi magát, mint a kivert
kutya, de mindig van előtte új kiút.

Mezei István
Mezei István képe

Csillogó emlékmozaik

Rovatok: 
Vers

Sokszor a torkunkon akadt a szörnyű múlt,
sok volt a szegény, de kevés a nyomorult.
Élet kelepelt a roskatag kéményen is,
csak katarzis volt, és nem tragikus krízis.

Rovatok: 
Irodalom

            Decemberben van hozzánk legközelebb a nap, de alacsony horizonton jár, és delel.

Mezei István
Mezei István képe

Az utolsó szonett

Rovatok: 
Vers

Ez a vers több, mint egy érzelmes szonett,
üdvömet hajdan szerelemtől vártam,
kitártam a szívemet nyíltan, bátran,
aztán a szépség, a csoda odalett.

Mezei István
Mezei István képe

Hol leszel akkor?

Rovatok: 
Vers

Mikor már a hegyek mélye is kiég,
és túl leszünk majd e véges életen,
elveszti minden majd ízét, színét,
hol leszel Te, és hol lesz az én helyem.

Mezei István
Mezei István képe

A fényre születtem

Rovatok: 
Vers

Szonett 99.

Fényre születtem, de árnyékban járok,
hittem egykor, nincs  akadály, nincs határ,
repültem, szálltam, mint a szabad madár
szürke napokból fontam színes álmot.

Mezei István
Mezei István képe

Meghívó Szentestére

Rovatok: 
Vers

Hozzátok el házamba ma magatok,
hagyjátok most a hideg gyűlöletet,
ha az estémet mosollyal szórjátok,
boldogan ünneplek együtt veletek.

Mezei István
Mezei István képe

Fösvény horizont

Rovatok: 
Vers

Mezei István
Mezei István képe

Míg odafenn törvényt ülnek

Rovatok: 
Vers

Odakinn szerekkel mérgezik a földek
magukat, én kristálytiszta vízre vágyok,
az erdők tilalomfástól földre dőlnek,
elszórt magokban vajúdnak a talányok.

Mezei István
Mezei István képe

Szerelmem kenyere

Rovatok: 
Vers

Szonett 101

Mezei István
Mezei István képe

Könnyező vakablakok

Rovatok: 
Vers

Az égtájak szeszélye hányszor becsapott,
Bár Isten szándékú volt mindig a szívem,
De a szememre deszkázták a vakablakot,
A nyekergő kordélyt is hintónak hittem.

Mezei István
Mezei István képe

Úgy ölellek

Rovatok: 
Vers

Versmorzsa

Akár törzsét a
kéreg, télbe fagyva is
ölellek Téged.

Mezei István
Mezei István képe

Az idegen íz

Rovatok: 
Egyéb

Versmorzsa

Mezei István
Mezei István képe

Ami megmaradt bennem

Rovatok: 
Vers

Mezei István
Mezei István képe

Az IGE

Rovatok: 
Vers

Ezt a versemet Zoli barátomnak ajánlom hálából, szeretetből

Mezei István
Mezei István képe

Amikor írok

Rovatok: 
Vers

Röpke rímek

Oldalak