Igaz, már csak homályosan, hunyorogva,
de emlékszem a vérgőzös szónokokra.
Egyszerre mondtak és ordítottak százat,
hogy reánk majd milyen, fényes szelek várnak.
Azt is láttam, bár csak sose láttam volna,
|
Csak egy kevert, kis, korcs kotorék,
bundája tépett gyolcs, a színét
váltogatja, léte véletlen,
egy parkban amikor ráleltem,
|
sze 04/30/14
Mezei István
Megszülettem egykor, hát jogom, hogy éljek,
ha meghalok, már úgy sem marad semmi,
míg lélegzem, a rámért kötelességet,
nem tudom, nem is szabad feledni.
|
Levél Édesanyámnak a felhők fölé
|
Szonett 138.
Őszbe-hajló barnaságod peremén
életemnek hevít parazsat, lángot,
amire a testem, a lelkem vágyott,
érzem szerelmed a sírig az enyém.
|
Térdeimre ereszkedem előttetek!
|
Mikor mesélek néktek, ti susogjatok
gyengéd empátiát és megértést felém,
lassan magam sem tudom, már ki is vagyok
e kitárulkozásban május elején!
Voltak és leszek vad, szomorú korszakok,
|
szo 04/26/14
Mezei István
Avagy a selejt diadala kifordított világunkban
|
Csikorogó keringő, valcer,
nagy vígan ropja a középszer,
nem kellett a tudomány, tanszer,
se a csodafegyver, se lőszer,
elég már a kapcsolat-kartell,
náluk az élelem,a gyógyszer,
|
Boldogan bontja bojtját, haját a nyárfa,
a tavaszom énhozzám még most is ellátogat,
velem együtt készül szédülni a nyárba,
bár szívemen fityeg még egy téli lakat.
Kedvemért öltözik lilába, fehérbe,
|
Mini-dráma
|
sze 04/23/14
Mezei István
A nyíló melegben, csendben hallgatok,
lepkém könnyező szirmokon megpihen,
nem tud szárnyalni, repülni semmi sem,
most zsibbad a kar és a szív is sajog.
|
sze 04/23/14
Mezei István
Nem félek tőletek ásító mélységek,
a tiszta víztükörbe belesimulok,
sodródó lényemmel ostromlom az eget,
arcomhoz úsznak a hullámok, lágy habok.
|
szo 04/19/14
Mezei István
Sors borzolta hajjal, ősz gondborostával,
az értelem alig lát, csak gyanít, sejt,
beletörődök, amit az élet tálal,
feszül bennem az atom, lüktet a sejt.
|
Az áprilisi földbe mélyre elásom
haragom, bánatom, kicsorbult fegyverem,
letisztítom rút, csatakos csatabárdom,
csak béke jöhet tovább az úton velem.
|
Zokognak, rügyeznek bennem az ünnepek,
és a beteg televény már bolondgombát
hasztalanul terem, többé nem ejthetnek
tússzá rossz ízű álmok, mint gonosz spórák.
Örökre a húsvét gyermeke maradok
|
sze 04/16/14
Mezei István
Magadban mindig új kutakat ásol,
néha felfeslenek rejtett rétegek.
Megsárgult képekkel kifakult mából
menekülnél, de sajnos nem lehet,
kifosztott termekben magad keresed.
|
Még megnézted a tavat, a partokat,
majd sorsod keresztje a sínre vonszolt,
megvonaglott az öreg tehervonat,
és megnyílt a zavaros, őszi mennybolt.
Páran felismertek, döbbenten álltak,
|
Szonett
Ősz fejem langy teleket havaz Neked,
szilánk, ököl arcomat nem roncsolta,
de ráncos szándék szólt bele sorsomba,
az öröklét éhe megöregített.
|
A meglazult húrok koszos körmök alatt
most falsul pengnek és hamisan rezegnek,
de sziklavállamon fészkelnek madarak,
ellenállva a rothadást ködlő füstöknek.
|