egy gomolygó, fehér habfelhőn ülve
nézek a mélyben elterülő rétre
tudom, csak egy lépés, s máris repülve
zuhanhatok le, a csábító mélybe

de jó volna elszállni a vad széllel
szárnyat széttárva, suhanni szabadon
versenyt villogni a tűző napfénnyel
s megpihenni egy távoli havason

néztem az égen úszó felhőket
mint csendben vonuló bárányokat
az alattuk zöldellő erdőket
erdők mélyén nyíló virágokat
a sok színben virító mezőket
a napot elűző villámokat
a hűsítő, lágy nyári esőket
a tavon vibráló hullámokat

féltelek, világ... könyörgök félve
repülj fehér galamb, legyen béke...

2022. június 1.

addig szeresd őt, amíg lehet
addig öleld, míg megteheted
addig fogd két kezét szorosan
amíg még foghatod, boldogan...

de ha elment, te árva maradsz
hiába hívod, rá nem akadsz
átkarolnád és hozzá bújnál
már késő... érte gyertyát gyújtsál

2022. május 9.

Kép: PxHere ingyenes képek

ma ilyen időket élünk...
önzés és nyílt harácsolás
napról napra jobban félünk
ideje, jöjjön változás

nyomorba döntött milliók
nélkülöző sok-sok gyerek
sárba tiport illúziók
egyre sokasodó terhek

romos, roskadó kórházak
alulfizetett személyzet
inkább már csak hullaházak
mit felzabál az enyészet

Égszínkék tenger tükrében
Göndör bárányfelhők úsznak
Bundájuk fehér fényében
Olvadnak a napsugarak

Éjjel, ha a csillagokat számolom
Gondolatom csak feléd jár, angyalom
Bánatomat majd a párnámba sírom
Olykor-olykor az égi Urat hívom

Az idő kerekében "Rabszolga" az ember
"Magányos cédrus"-ként tengeti bús életét
De a "Nyári holdfény"-ben éled végtelenszer
S "Elmerengve" keresi holnap ígéretét.

"A dal ereje" segíti életre kelni
"Úttalan utakon" végül majd célhoz érni
"Szárnynélküli angyalok" csábos bűvkörében
Mint "Elhajított kő" remélni öröklétben

Személyesen sajnos nem ismerem,
de műveit régóta kedvelem,
évek óta szívesen olvasom,
hisz ő maga a szépirodalom.

Mindenkihez van egy kedves szava,
míg verseinek színe és java
az életről szól, kendőzetlenül,
hű tagunk már rég, rendületlenül.

Élednek lassanként az éji manók
Gondűző, álomhozó égi lakók
Bekapcsolják ezer lámpásuk fényét
Onnan kívánnak nyugodalmas jó éjt

csak ketten ültek a padon
kéz a kézben, szeretetben
néma bánat az ajkakon
néhány könnycsepp a szemekben

már kilencven felett jártak
átéltek sok veszteséget
arcukon mély barázdákat
szántott hosszú, kemény élet

s most gyermekeik sírjánál
nap mint nap megpihenni jó
a rég megkopott fejfánál
kismadár dalol, egy rigó

halkan susognak a fák
a sírok közt néma csend
hallgatnak ódon fejfák
a falevél sem rezzent

egy csokor a kezemben
hozzátok visz az utam
bánattal a szívemben:
mért engedted ezt, Uram?

anyám s apám már elment
gyötör örök nemlétük
vágyom a lehetetlent
s ami kísért... emlékük

a szavak összekuszálódnak
gondolatok elhalványulnak
az ihlet a mély homályba vész
s verssor, mi születik, csenevész

2022. augusztus 18.

állt a réten, néma csendben
füvet legelve sok birka
hitték, biztos minden rendben
hisz a gazda ezt megírta

nem hallgattak senki másra
hisz a vezér mindent tudhat
nincs idő álmodozásra
ő rendezi az utukat

mentek-mentek néma csendben
néha egyet még bégettek
de a vezér, ha szólt, rendben
csak a nyomában lépkedtek

tegnap az orvosnál elpanaszoltam
szúrt a szemem mindig, ha kávét ittam
így a doktor úr vizsgálatba kezdett
és e közben jó nagyokat nevetett
majd kaján vigyorral csak azt kérdezte 
a csészéből a kanalat kivette?

2022. július 25.

fodrozódó hullámok hátán
ringatózunk ketten csendesen
míg szemben, a kiálló sziklán
egy sirálypár vijjog élesen

násztáncát járja, vagy tán éhes
les jó falatra kövér halat
a választék bizony bőséges
jól megtömheti begyet, hasat

kezében üveggömböt tartva
nyugtatott, boldog lesz életem
arcát a fény felé fordítva
még csendben odasúgta nekem
a pénzét a perselybe tegyem

2022. június 29.

szilaj hullámokat vet a Balaton
fekete felhők gyűlnek fenn az égen
fáradtan ringatózik kis csónakom
nem láttam ilyen vad vihart már régen
elmerülni habok végtelenjében

nézd, lábát áztatja a vén Badacsony
sebtében a sötét égig nyújtózik
kergetné el a felhőket makacson
szikrázó napsütés után vágyódik
de látja, az ég a vízbe mártózik

várok tőled egy üzenetet
percenként lesem az ablakot
hiába, a postás nem csenget
iszom egy kupica barackot
elfojtja bennem a haragot

csak a légy zümmög felettem
különben minden halott és fáj
azt hittem, arcod már feledtem
nem hat rám többé semmi bűbáj
s nem szorít ott lenn a gyomorszáj