sze 03/28/18
somogybarcsirimek-.
Piros tojások reményében,
most szódásüveggel járok,
kinéztem én sok-sok házat,
csak ahol laknak még lányok.
|
p 03/23/18
somogybarcsirimek-.
Kaptam megint új könyveket,
megcsapott illata, a betű szeretet,
mélyeket szippantottam lapjaiból,
majd ittam, költők szavaiból.
Oly tartalmas, a képi megjelenés,
szinte látom, mit a költő leír,
nevet a lélek, örvendezik a szív,
de néha könnyet ereszt a szem, és sír.
|
cs 03/22/18
somogybarcsirimek-.
Há kettő o,
te csodálatos jó.
nélküled az élet,
sehol nem létezhet.
Harmat cseppben,
rózsa kelyhében,
kutak mélyében.
Kis nagy tavakban,
óriás óceánokban,
szemednek sarkában,
szomjazók vágyában,
keresztelők csokrában,
lányok csókjában,
az élet foganatjában.
|
szo 03/17/18
somogybarcsirimek-.
Öreg tölgyek, sötét árnyában,
lomboknak védő takarásában,
napfény talált utat magának,
és egy csodás, erdei Nimfának.
|
k 03/13/18
somogybarcsirimek-.
Angyalszárnyakról szólnék megint,
akkor is ilyen volt a tél, tudod e kislány,
nyakamba kaptam, egy hógolyót tőled,
de az ma már nekem is, rejtély és talány.
|
cs 03/08/18
somogybarcsirimek-.
Márciusi virág esős,
Áldás hulljon rátok,
Remény legyen szívetekben,
Csodásak legyenek az álmok.
Ide ér már a tavasz,
Ugye nem sokat késik,
Szeretet ölelje lelketeket,
|
k 03/06/18
somogybarcsirimek-.
Úgy kínálta magát a rét
a sok-sok vadvirággal,
akkor épp rövid volt a tél,
hát nyíltak oly pompával.
|
p 03/02/18
somogybarcsirimek-.
Reményt vesztett éjszakák,
keresik a létezett romantikát,
kapkodnak csillagképek után,
kapaszkodnának Hold sugarán.
|
v 02/25/18
somogybarcsirimek-.
Színes felhőket ecsetelt
horizontra az alkonyat,
sárga és vörös színben
festett szépséget a nyugat.
|
sze 02/14/18
somogybarcsirimek-.
Nem adok neked vágott virágot,
az hamar hervadásnak indul,
hát nem elég, hogy puszta létünk,
mint szirma a virágnak, egyre hull.
|
sze 02/07/18
somogybarcsirimek-.
Látod hát kedvesem visszahoztam,
rejtett emléket az elszökött múltból,
amint rólunk képződött, tükröződött,
fénykévéje visszavetült egy csillagról.
|
h 02/05/18
somogybarcsirimek-.
Akiről itt beszélek,
ő az író, az önmaga,
sorsát csak ő ismeri,
más úgy senki sem tudja.
Szomorú végig nem lehet,
vígság tán még kicsi akad,
nevetni, kacagni szeretett
akkor is, ha az élet hasadt.
|
cs 02/01/18
somogybarcsirimek-.
Hajnali fényben tündököl a puszta,
vércse vijjog, körrög a szarka fajta,
legelészni indul gulya és a konda,
más fényben tündököl a Napnyugta.
De még a hajnal harmatban mosdik,
már a kakasok is hangjukat eresztik,
gyémánt csepp fűszálakon fénylik,
kukacvirág szirma napfényre nyílik.
|
sze 01/31/18
somogybarcsirimek-.
Mély szakadékba ért le a lábam,
ez volt éjszakai rémálmomban,
ott csüngtem mélységnek szélén,
ahol majd eszemet veszthetném.
De ez az álom, más volt mint a többi,
újra enyém volt a zátonyi birtok,
kufárokkal vívok hatalmas harcot,
szakadt ingemmel, gyökereken lógok.
|
k 01/30/18
somogybarcsirimek-.
Begyűjti árnyait az alkonyat,
vidámságod mindig oly biztató,
szelíd tekinteted úgy sugárzik,
ajkaidon kedves a kimondott szó.
|
h 01/29/18
somogybarcsirimek-.
Hókirálynő jégkirályfi,
meglepte az álmukat,
fehér lepellel borította,
kis kertjüket házukat.
|
v 01/28/18
somogybarcsirimek-.
Az est elhagyta rejtekhelyét
beköltözött ide mellém,
éjszaka betakar leplével
arcodat fordítód felém.
Suttogva mondunk szavakat
majd beszélgetünk tervekről,
kinek milyen volt gyermekkora,
formáltunk képeket jövőről.
|
cs 01/25/18
somogybarcsirimek-.
Oly rég várom már jöveteled,
ablaküvegemen jégvirág dermed,
a szakadó hó mindent terített,
ám akkor láttam, óvatos léptedet.
|
k 01/23/18
somogybarcsirimek-.
Véletlen jött el az a nap,
a nagy Titán feltámadott,
zengett az ég, villámok cikáztak,
alkotott az élet új korszakot.
|
v 01/21/18
somogybarcsirimek-.
Nagyon vártuk már, hulljon hó,
nagy pelyhekben, legyen takaró,
fehér lepel, mely egyre vastagodó,
görgessünk hóembert, elő a szánkó.
|