szo 01/20/18
somogybarcsirimek-.
Falú szélen magányosan,
füst tekereg a horhosban,
étel készül a függő tálon,
biztosan áll három lábon.
|
cs 01/18/18
somogybarcsirimek-.
Hagyom mindig, mint ahogy eddig,
munkálkodjon életemnek a folyama,
bár igyekeztem olykor szabályozni,
de hol egyik, vagy másik partot mosta.
|
cs 01/11/18
somogybarcsirimek-.
Hát elmúlt már Karácsony,
majd szilveszter is és Újév,
vízkereszt után újra vígság,
farsang, esküvő, a nász éj.
|
k 01/02/18
somogybarcsirimek-.
Takarodót fúj az Ó év
eggyel több a talicskába,
melynek súlya úgy növekszik-
ahogy évek rakódnak puttonyába.
|
v 12/31/17
somogybarcsirimek-.
Elmúlt év terített asztalánál,
most itt a tizenkettedik széken,
fejezem be lassan az ez évi étkem,
morzsát pacát ne hagyjak a terítésen.
|
p 12/22/17
somogybarcsirimek-.
A
naptár,
utolsó lapján,
ünnepek napján,
karácsony tájékán.
|
sze 12/20/17
somogybarcsirimek-.
Kitágult már így a világ,
szabaddá vált a lelkem,
annak ellenére mondom,
hogy már hamuvá lettem.
|
sze 12/13/17
somogybarcsirimek-.
Hányszor hallottam,
harangunk zúgását,
ahogy jelezte a délidőt,
vagy a misékre hívását.
|
p 12/08/17
somogybarcsirimek-.
Várj még kicsit kedves,
ne hagyd el ezt a padot,
mielőtt még hosszú útra,
egy hamis világ csábított.
|
cs 12/07/17
somogybarcsirimek-.
Megremegett a festő keze,
ahogy a víztükröt festette,
vagy a szél borzolt fodrokat,
lett így a táj mosódott tükre.
|
sze 12/06/17
somogybarcsirimek-.
Dalolj nekem te kismadár,
az újra lomba zöldült faágon,
alatta majd egy kis katicabogár,
rászállva pihenni fog a vállamon.
|
k 12/05/17
somogybarcsirimek-.
HAGYOMÁNYAINK
+
Halottak napján
A szorgalom vagy semmittevés,
mond végül hova vezethet?
temetőbe-sírkertbe a csendbe,
mindenkit rang nélkül temetnek.
|
v 12/03/17
somogybarcsirimek-.
Korán keltem útra,
épp hogy pirkadott,
ott a horizont fölött,
csak sejtettem a Napot.
|
p 12/01/17
somogybarcsirimek-.
Nyílik szét a gesztenye,
vagy diónak zöld burka,
itt van a színes őszünk,
hát beköszöntött most újra.
|
sze 11/29/17
somogybarcsirimek-.
Mint egy ronggyá alázott,
kidobott molyos nagykabát,
amit valaha büszkén hordtak,
ám megalázták egyszer sorsát.
|
k 11/28/17
somogybarcsirimek-.
Sír a hegedű az őszi lomb alatt,
hangjára lejthetik hulló táncukat,
a levelekből össze állt legény és leány,
árva padon ül a még árvább cigány.
|
szo 11/25/17
somogybarcsirimek-.
Mi maradt, itt az ősi fák alatt,
csak a fű s a padok változtak,
az emlékek, na azok maradtak,
de nyoma sincs, lábad nyomának.
|
p 11/24/17
somogybarcsirimek-.
Tavasz helyett lám az ősz volt,
ahol utamba kerültél nekem,
szépséget minden évszak mutat,
mindegyiket másért szeretem.
|
cs 11/23/17
somogybarcsirimek-.
Ó mily gyönyörűséges,
szemeidnek rejtett világa,
dióbarna színű fényben,
csillogóan hívó pompája.
|
sze 11/22/17
somogybarcsirimek-.
Koromnak szép alkonyán
imádkozom értetek,
hogy minden testvért-rokont
egyformán szeressetek.
|