küzdök a megérzésekkel
küzdök a gondolatokkal
küzdök fájó kérdésekkel
szembeszállok viharokkal

lecsillapodnék... de nehéz
valami összetört bennem
s ha lennék annyira merész
nem bíznék a véletlenben

mernék szólni, kiáltani
én bizony nem ezt akartam
de hallgatok, s szakítani...
nem tudok, bár felkavartam

Megkésett rekviem korán elhunyt barátomról, Hosszú Károlyról, ki Somogyváron született, és Esztergomban van a sírja.
Mezei István

 
Balatonban tiszta a víz,
Csákány - hegynek illata friss,
kényeztetik Csopakot,
benne a Csonka-tornyot.
 
Beköltözött két harang,
szépen zengő a hangja.
Isteni a küldetése,
újszülöttek köszöntése.
 
Írta: Bíró Antalné
 
2018. 10. 08.

Szívalak hiányzik a fa kérgéből,
Ez maradt veled vésett emlékből.
Nevünket ide karcoltuk melléje,
Nincs már ott,  az idő rég felélte.
 
Nem csoda, hisz diákok régen voltunk,
Gimi után másfelé vitt utunk.
Osztálytalálkozón itt újból várlak,
Szerelmünk felidézzük a fában.
 

2017.10.26.

Az idő kereke folyton csak forog,
Nyár után az ősz sok esőt hozott.
A hídon állok a folyó szélénél,
Felhőket kerget a viharos szél.
 
Parti fákról hull a vizes falevél,
Sötét örvény sodrásába beér.
Látom el is tűnnek örökre benne,
Bele esnék ez történne velem?
 
Merengek, ez rossz álom és rettegek,

Elrepült a gólyamadár,
– Üresen áll tó s a határ –
Messzi délre…
Hideg télre…
Üres már a bús gólyavár.

Harmatos a hajnal, az ég színe kékes,
Felvillannak rajta az ébredő fények.

Gábor mondja, megyek veled,
Hogy érezzem közelséged.
Szívemnek öröm, boldogság.

Nézem, hogy a végtelen búzaföldnek,
Illata száll, színe aranysárga ,
Fehér pillangók táncolnak körözve ,
Pihenni a kalászokra szállnak.
 
A rég elmúlt évek jutnak eszembe,
Kézi erővel, küzdve arattunk,
Mindennapi kenyerünket így kellett,
Újabb termésig biztosítanunk.
 
Már hagyománnyá vált az országunkban,

Volt egy kislány Ronika,
nem járt még ő oviba,
szerette a játékokat,
de azok már oly unottak.

Fájó emlék marad mindig,
magyar szívet megérintik,
császárság a vérre vágyott,
sok kudarcért visszavágott.

Aradi vár vértöl ázott,
Haynau ott hadonászott,
azóta is gyásznak leple,
a városra van kivetve.

Épp sarjadó szabadságunk,
Habsburgoknak nagyon fájtunk,
sok gyásznap él legendánkban,
ez október hatodikában.