Bébi kacsák hápi - hápi,
láthatja ám őket bárki,
lap-topodon nézheted,
eladják, megveheted.

Házőrző vagyok éber,
Róka az ellenségem.
A ravaszdi tyúkot lopna,
Ha most engem kijátszana.

Változik az ember az idő méhében,
nem páváskodik oly dölyfösen, kevélyen,
a lelke fiatal, öregszik a teste,
nincs már ideje a jelentéktelenre,
ha a megtett útra nagy ritkán visszanéz,
elszorul a torka, a szíve is nehéz,
magát sem ismeri, nemhogy a világot,
szeméből a könnye erekben szivárog,
csak néha döntött jól,és sokszor tévedett,

Csak annyit akarok,
hogy azt a keveset mi
még maradt, hagyd meg.
       "
Hosszú sorokban
követ mint árnyék, a sok
régi szenvedés.
     "
A kialvadt tűz,
hamuját mind itt hagyta,
nekem ez maradt.
     "
Ha rám vársz add fel,
a célt elvétettem, az
utam lenek megy.

Színes foltos lombszőnyegét,
terítette mint köpönyegét,
mesél az ősz tündérmesét,
megszülte leánygyermekét.

Anna lett a kislány neve,
pincékben most forr hegynek leve,
szerte szórta boldogságát,
köszöntötte mérleg havát.

disco fényárban úszik a konyha
hűtőtisztításhoz jó kis móka

Még ott áll a fa a pinceajtó előtt.
Kissé megdőlt már, árnyéka vetül
a csöndre. Csak egy bogár keres még erőt,

Közös életünk a múló sorson,
Fehér rózsát az esküvői csokron,
Korom feketére változtatta,
Hiányod már örökre elsiratva.
 
Mindketten nem mehetünk egyszerre,
harminchat boldog évre emlékezve.
Sokan csendben meghaltak akkortájt,
Mi ennek oka? Csernobilra fogták.
 
Az orvosok már nem segíthettek,

Mindketten az igazit kerestük,
Mikor a klubban egymást megismertük.
Nagy barna szemeiddel rám néztél,
Szívem nagyot dobbant, megigéztél.
 
Szeretethiányban éltél, mondtad,
És minden érzelmed rám zúdítottad.
Nem tudtam álom ez, vagy valóság,
Lelkem is megszólalt, ez a boldogság.
 
Anya, apa, testvér nélkül nőttél,

Ajtót nem nyitott senki,
a derengésben hidegen álltam,
tűzfüstű felhők gomolyogtak
ott, ahol álmaimat vártam.

Minden nap estéje hozta
szavak táncához a holnapot,
minden est fekete ünnep,
menj-menj, feledd a tegnapot.

Romokban áll már a terem,
a sátrak is beomlottak rég,
menj, amíg visz a lábad,
már a múlt sem vendég.

Kérlek add meg nekem
Pár kis kérésem
Érzem itt vagy velem
Tudom segítesz nekem

Nem pénz, nem siker, nem szerelem
Hanem pici apróságok
Rég átértékelt élet
Így boldogító jelen

Hiszek benned tudod
Ritkán felkereslek
És mikor hozzád fordulok
Lásd meg újra, mit kérek tőled.

Akkor veszítettelek valahol el
Mikor magamba zártam a lelkem
Csodás próbálkozásaid sorát
Közönyt mellőzve hárítottam

Ha újra kezdhetnénk bármit
Akkor sem csinálhatnám másként
Rejtett ellensúlyok sora
Kompenzálta mindezt

Talán így is meghitt volt
Minden pillanatunk
Sok borzalom elkerült
Sokat megéreztünk