Begyűjti árnyait az alkonyat,
vidámságod mindig oly biztató,
szelíd tekinteted úgy sugárzik,
ajkaidon kedves a kimondott szó.

Farsang ideje eljött
Szól a zene, áll a bál
Álarcok takarják az arcokat
A zenekar  szívből muzsikál

Álarcokat látok itt, hisz kötelező
Mosoly, vigyor igaz arcot, szívet fedő
S táncolnak, járják a csárdást
Ki, kivel járja, most nem vitás

Agárdi Gabika festménye alá

Hol elágazik múlt és a jövő...

Hókirálynő jégkirályfi,
meglepte az álmukat,
fehér lepellel borította,
kis kertjüket házukat.

Az út végén
vár egy másik valóság

/elbeszélő költemény/

Tavasz volt, faültető tavasz
Fáradoztam kiirtsam a gazt
Csemetefát ültessek helyette szépet
Ha Isten is akarja megéled

Itt vagytok-e velem?

Álmodó csönd ölén
levél zizzen halkan.
Ringó tó fénykörén
átsuhan egy dallam.

A távolság is hívta őt

Előttem sétál a tavasz, 
érezem, amint az emberek 
szívében szerelmet fakaszt. 
Apró lépéseit hallom, 
amint ütemet vált-- látom,
egy szerelmes lány ott 
magához öleli a világot.

Tavasz illata száll
a szélnek, ébred a tó.
Hóvirágok köré fonódnak
a színek

A Tiszának csöndes partján
Ül egy halász, beljebb vágyik.
Lök egy nagyot kis ladikján,
Ám előtte betanyázik.

Ősz volt, hullottak a falevelek
Meghatódva tervezni mentem

Bölcső ring minden égen.
Gőgicsélő esti szépben,
vidám- kéken
ragyognak a csillagok.

Oly rég várom már jöveteled,
ablaküvegemen jégvirág dermed,
a szakadó hó mindent terített,
ám akkor láttam, óvatos léptedet. 

Tudtuk, hogy elmész egyszer
Megtérsz oda, hol nincs vissza út
Tudtuk,hogy szenvedés is az élet
Mindenkinek így vagy úgy, kijut

S erős vigasztalja a gyengét
Földről felemeli
Szeretet az segít, ad reményt
Vigasztalja a nap még kisüt neki