Üres az égbolt,
csupaszok az ágak,
|
sze 12/28/16
Juhászné Bérces...
Az én Édesapám egyszerű ember volt,
Melegszívű, szerény, aki házasodott életének delén.
Ifjú arcát ezért csak fényképről láttam,
Társai körében vidámnak találtam.
|
sze 12/28/16
Dáma Lovag Erdő...
Nyugati szél hajtja a felleget
Nagy hózápor közeleg
S a felhő áldása leszáll a tájra
Betakar mindent a hó fehér subája
|
sze 12/28/16
somogybarcsirimek-.
A leggorombább cudar időben,
tavast varázsolsz szívemben,
lucskos ködös borongós őszben,
vagy a hóval takart télben.
|
k 12/27/16
Dáma Lovag Erdő...
Áll a Kárász utca sarkán
Egy óriás fenyő
Díszbe öltözött
Hísz a Karácsony eljő
|
k 12/27/16
somogybarcsirimek-.
Megoszt engem az álom
sebzettek az éjszakák,
már nem várt vendég vagyok
mint a kinn felejtett ruhák.
|
"Anya ne sírj
letörlöm a könnyedet"
|
|
h 12/26/16
Dáma Lovag Erdő...
Decemberi éjszakában
Sötét égen ragyogjatok
Virrasztó csillagok
|
Meddig döcög még velem a vonat,
És hány megálló van még hátra,
látok e majd új, kedves arcokat,
találok e még igaz, jó barátra?
|
Messzire mennék,
ki tudja merre.
|
Mert minden úgy kezdődik el,
ahogy meg van írva
|
Sír a gyermek jászolban,
Szomorúan kesereg.
A világot siratja
Hol hiányzik a szeretet.
|
v 12/25/16
Dáma Lovag Erdő...
Betlehemi jászol fölött
Fényes csillag ragyog
Hírdeti fényességgel
A Megváltó megszületett!
|
v 12/25/16
somogybarcsirimek-.
|
Csöndes az éjjel, csöndes az álom,
Libben a holdfény éj-puha szárnyon.
Hópihe csillan, kész a varázslat,
Hó-puha bundát adva a tájnak.
|
Azt hittem karácsonykor
mindig tiszták a fények
|
szo 12/24/16
somogybarcsirimek-.
Csupán három napra,
csupán hetvenkét órára,
Krisztus Urunk áldására,
szeretet szálljon a világra.
|
Lobban a tűz a kohóban,
szén szeme néz ki a lángból -
mesteri mű, ami készül:
vaskarikák puha fából…
|
Cseppekként hullik
az idő serlegébe
létünk nektárja
|