Jöjj kicsi Jézus! Itt a Karácsony!
Hargita hegyén ünneplő szánkód
templomok várják. Hozzad az álmot:
falatka ételt, tenyérnyi ruhát.
|
Miért pont akkor hagytál itt engem?
Mikor még meg sem születhettem?
Nem adtál esélyt, hogy szeresselek,
S te sem arra, hogy viszont szeress!
|
Téli szonett 2.
Felettem fekete, ólmos fellegek,
diófámra szállt egy száz éves kánya
menyecske korú, nyolcvan éves lánya,
|
Mint tengerben, fürdök, szép szemed tükrében,
S néha elmerülök, mint bús hajótörött.
S néha ragyogok, mint csillagok az éjben,
Kik még remények e zordon világ fölött.
|
Van egy ország, Meseország
Hol van? Sajnos, nem tudom.
Kisgyermekként sokat jártam
Ott, a csodás tájakon.
|
Ezernyi kis harang
csilingel lelkemben,
hiszek egy Istenben
és a szeretetben.
|
Nem kapaszkodom a födi álkegyekért,
Minden mulandó, és magába visszatér,
Az egész élet egy urnában is elfér,
Isten közelsége mindennél többet ér,
|
v 12/11/16
Dáma Lovag Erdő...
Eljött az éj, hó takarót
Terítve földre, fára
Csillagok ragyognak az égen
Tükörképük fénylik a folyó vízében
|
Szólegó
Vajban
sajt?
Baj van!
|
Szeretem, ahogy az ér kidagad
megfáradt dolgos kezeden.
Szeretem és néha feledem
|
szo 12/10/16
somogybarcsirimek-.
Felhőkbe szorult sok szenvedés
felordított majd eleredt a könnye,
hangja morajlásba csapott át
így záporként hullt a földre.
|
Lehetséges,
hogy nem vagyok
tehetséges?
|
p 12/09/16
Dáma Lovag Erdő...
Áll egy fenyő egymagában
Szép formás minden ága
Ki lesz aki rá gondol, s megtalálja?
Hazaviszi öröm ünnepre várva?
|
hóterhes a felhő,
Karácsony ím eljő
már.
|
Mindenütt e tájon egész falvak égnek,
Nagy, gomolygó füstjük halálról mesélnek.
Félre-vert harangok hangja sírva dalol:
Hej, szegény magyar föld, most a török rabol!
|
cs 12/08/16
Juhászné Bérces...
Röpít a képzelet,
szürkék a fellegek,
repülök veletek,
lenézni nem merek,
kinyitom szememet,
s itt vagyok Teveled.
|
Jézuska, én nem kérek ajándékot:
ne hozz pizsamát, csokit, se játékot.
|
Ázik, fázik, hej, a bojtár.
Nem segít az senki dolgán.
Tétovázik, menjen-é ő:
Hogy lesz ebből jó kísérő?
|
|
sze 12/07/16
Dáma Lovag Erdő...
Eljött az utolsó hava az évnek
Lelkem beöltöztettem
Várakozó szépnek
Örülök a reménynek
Melyet szívem óhajtva vár
|