|
Csak a csend igaz körülöttem,
minden más:
|
Ez itt az én falum, utcáit ismerem;
És ha végigsiklik rajtuk tekintetem,
Nem zord valót, a múlt szépségét látom én
Röppenve emlékszárnyakon, mely mind enyém.
|
v 01/21/18
somogybarcsirimek-.
Nagyon vártuk már, hulljon hó,
nagy pelyhekben, legyen takaró,
fehér lepel, mely egyre vastagodó,
görgessünk hóembert, elő a szánkó.
|
szo 01/20/18
Dáma Lovag Erdő...
Sok a vendég, jönnek dáridóra
Zúdul a sokaság, jöttek hívó szóra
Meghallották mások is, egyre többen lesznek
Hullik a szemét, törnek a vendégszékek
Nő a sokadalom, nagy a vigadalom
Zene halkul, tánc vadul
Már nem tudja ki, kivel ropja a táncot
Kit bántott meg, kit megalázott?
|
A balsors-tépte magyar nemzet imádsága
Az országért, veszendő népéért, áldásért
A magyarok Istenéhez, költőnk fohásza;
A meghódított, honfoglalt szülőföldért,
Az oly sokszor felperzselt otthonokért;
Fűvel benőtt csataterek temetőinek,
És hajnalcsillagának fényeiből született,
Gyűlölet és harag nélkül írva, leborulva;
|
szo 01/20/18
somogybarcsirimek-.
Falú szélen magányosan,
füst tekereg a horhosban,
étel készül a függő tálon,
biztosan áll három lábon.
|
Lassabban járok, mégis csak célhoz érek,
egyre többet értek, kissé nagyot hallok,
már nem vezérel ösztön, az önös érdek
az érzékek hiába vonnak rám hálót,
szórakozott lettem már-már felületes,
és romlik a rövidtávú memóriám,
mégis senki előtt se legyen kétséges,
átlátok az aranyból szőtt, lyukas szitán,
csak szemüveggel tudok olvasni, írni,
|
Isten tudja már mióta
áll a bál és jár a nóta –
slágerlistás lett a kvóta.
|
p 01/19/18
Dáma Lovag Erdő...
Turul madár útra készül
Száll a fellegekbe
Oda hagyva fészket hazát
Karmában viszi kardját nagy sietve
Turul madár száll az égen
Billegeti szárnyát
Keserűen repül messze
Siratja hazáját
Turul madár ne szállj messze
Nincs jó fészked idegenben
Szíved ott is keseregne
Magyar hazát nem feledve
|
|
cs 01/18/18
somogybarcsirimek-.
Hagyom mindig, mint ahogy eddig,
munkálkodjon életemnek a folyama,
bár igyekeztem olykor szabályozni,
de hol egyik, vagy másik partot mosta.
|
sze 01/17/18
Dáma Lovag Erdő...
Fehér-fekete a szarka
Fekete a szárnya, farka
Szereti a fényt, a tárgyat
Hogyha csillog tolla
Izgatottan keres
Ugrál erre-arra
Minden, ami fényes
Megvámolja, ellopja
Fészkét ezzel gazdagítja
|
Könnyeim akár a gyöngyök...
|
Párnacihát szaggatnak az angyalok,
a világ most tollfehérben andalog.
|
A tó tükréből hiányoznak a színek.
A nádasok suttogása
jégbefagy.
|
Keskeny az ösvény, amin már rég járok,
tudom, nehéz, de enyém és végtelen,
utam nem díszítik kedves virágok,
bár nélkülük is egész az életem,
hiába köröttem sánc vizesárok.
|
h 01/15/18
Dáma Lovag Erdő...
Gólya madár, gólya madár
De hamar haza jöttél
Nem a meleg vár itt rád
Ha nem hosszú hideg tél
Fagyos itt a szív, a föld is
Elbúvik a kis állat is
Nem hallod a cinke szavát
Szomorú élet vár itt rád .
|
v 01/14/18
Dáma Lovag Erdő...

Oly korban élünk
hol a törtető lelket zabál
Fényesek a páva tollai
lopott szóval kiabál
|
Madéfalván megmozdult a kőturul,
Erdély szerte feszülnek a zászlók.
Székelyföldön a békesség fölborul:
láng gyúl, ami száz éve parázslott.
|