Két csöpp kis gyermek, két ér, két apró patak
napvilágot látott zordon erdők mélyén,
gyenge lábacskáik sziklákba botlanak,
majd egyesülnek Donaueschingennél.

Hozzon az újév
Égi meséket,
Álmot, szerelmet,
Fényt, meseszépet.
Hozza, hogy két kéz
Mindig öleljen,
Szív szava szóljon,
S égig emeljen.

/Mosonzentjános falú -ma:Jánossomorja város/
Szülőfalumban történt történetem
Nektek biz én elmesélem
Új év hajnalán nagy hó esett
A vad nyugati szél is felkerekedett
A havat fújta ,fákat rázta, hangját cifrázta
Ajtót, ablakot külvilágtól elzárta
Havat hordott hatalmast, kazlat
A nagy ház kinézett egy dombnak

Félrever a szívem –
valahol tűz van?
Nem hallja senki sem:
éget az üdvtan!

pőrén mezítelen,
én vagyok az új év
nem vagyok becstelen
 

Az új esztendőre Nektek azt kívánom,
Valósuljon meg mind, ami ma még álom!
Barátsággal, szeretettel: Anikó

Új évi kívánságom

Békét, nyugalmat, harmóniát

m. i.

Ó év fogta tarisznyáját
Üres volt már nem várták
El szaladtak belőle a napok
Elkoptak a hónapok

Hideg a reggel – vacog a nagykapu,
ordas leheletű az északi szél:
mínuszok baktatnak át az úton.
Hallgatnak a bűzölgő szürke kukák –

Begyűjti árnyait az alkonyat
vidámságod kedvesen biztató,
szelíd tekinteted úgy sugárzik
ajkadon szép a kimondott szó.

 Szeretettel nektek a sok biztatásért. :-) ideje összeszednem magam :) úgyhogy megpróbálom az élet napos oldalát nézni :) és köszönöm. :) 

Süt a nap, süt a nap,
a mosolyból rügy fakad,
kék az ég, kék az ég.
 

Megnőttél, rád nézek, boldog vagyok
Büszkén ragyogsz, mint a csillagok
Születés napodon én is köszöntelek
Távolság miatt nem ölelhetlek

Gyerek voltam, s mindenem volt a könyv –
kevés mosoly, tengernyi ócska könny:
kamasz álmaim sufniba zártan –
csak paplanom alatt kiabáltam.

Uram segíts!
Imára kulcsolom kezem
Feléd nyitom szomorú szívem
Lehajtom előtted fejem
Segíts még élni életem!

Közhely, elcsépelt fogalom ma, meglehet,
Mégis mindenkinek a hiánya hogy fáj,
Ha otthonunk már egy rozsdás vaskerevet,
Erőtlen kezünk csak ürességet talál,
Ha itt lesz a halál.

Ma éjjel szétromboltam
az összes feltörő álmomat,
így akkor a hajnali ködben
elvesztettem visszatérő utamat.

Decemberi zord napon 
Kinéztem az ablakon, 
S ha nem látom, nem hiszem, 
Rigó fürdik a vízben.