Az egek illatától
kiszínesedik a táj,
sajátos valóságom
kiteljesedik.

Hajnali fényben tündököl a puszta,
vércse vijjog, körrög a szarka fajta,
legelészni indul gulya és a konda,
más fényben tündököl a Napnyugta.

De még a hajnal harmatban mosdik,
már a kakasok is hangjukat eresztik,
gyémánt csepp fűszálakon fénylik,
kukacvirág szirma napfényre nyílik.

Mély szakadékba ért le a lábam,
ez volt éjszakai rémálmomban,
ott csüngtem mélységnek szélén,
ahol majd eszemet veszthetném.

Néha elfogynak a szavak,
csak az Idő csöndje marad
szívedbe írva.

Begyűjti árnyait az alkonyat,
vidámságod mindig oly biztató,
szelíd tekinteted úgy sugárzik,
ajkaidon kedves a kimondott szó.

Farsang ideje eljött
Szól a zene, áll a bál
Álarcok takarják az arcokat
A zenekar  szívből muzsikál

Álarcokat látok itt, hisz kötelező
Mosoly, vigyor igaz arcot, szívet fedő
S táncolnak, járják a csárdást
Ki, kivel járja, most nem vitás

Agárdi Gabika festménye alá

Hol elágazik múlt és a jövő...

Hókirálynő jégkirályfi,
meglepte az álmukat,
fehér lepellel borította,
kis kertjüket házukat.

Az út végén
vár egy másik valóság

/elbeszélő költemény/

Tavasz volt, faültető tavasz
Fáradoztam kiirtsam a gazt
Csemetefát ültessek helyette szépet
Ha Isten is akarja megéled

Itt vagytok-e velem?

Álmodó csönd ölén
levél zizzen halkan.
Ringó tó fénykörén
átsuhan egy dallam.

A távolság is hívta őt

Előttem sétál a tavasz, 
érezem, amint az emberek 
szívében szerelmet fakaszt. 
Apró lépéseit hallom, 
amint ütemet vált-- látom,
egy szerelmes lány ott 
magához öleli a világot.

Tavasz illata száll
a szélnek, ébred a tó.
Hóvirágok köré fonódnak
a színek