"Apa nézd: az égen
nincsen felhő,
a néni nem fújja habot"
|
Dobd félre fájdalmad, önsajnálatod,
Őrizd meg bajban, vészben is a szíved,
Még maradt benned cseppnyi szeretetet,
Mi az Istentől utadra adatott.
|
Ildikónak
Talán ígértél valamit a sorsnak?
Egyik kezével szíven üt,
másikkal gyógyítja a múltat.
Képeidről vetítődnek az érzések
utolértek az elmaradt képek,
azokon -- ott jelenik meg az élet!
|
Öreg tölgyfa áll a domboldalon
Koronája nagy és szelek tépte
Nem egy ága helyén sebhely tátong
Törzsén látszik évszázadok lépte.
|
h 10/10/16
Dáma Lovag Erdő...
/Kolontár és Devecser vörösiszap
katasztrófája/ - emlékezve-
|
v 10/09/16
Dáma Lovag Erdő...
Kiült a nap az ég peremére
Tüzet rakott örömében
Tűzet rakott, úgy ragyogott
Sugara melegséget adott
|
Itt nyílik!
Az egész életedet régen meghatározták!
Nap mint nap dobozos adagokban kapod
az ember-tápszergyárakban csomagolt
tartósított mindennapi kenyeredet.
|
Vacognak az őszi fák,
az égen szél tekereg,
avarszínű tájon,
gyűlnek a fellegek.
|
„No, csak – szól a gazda – eredj Mátyás öcsém.”
Jármot látva reggel hat szép villás-ökrén.
„Eredj ki a földre, húzz is mély barázdát,
Hadd mondják: ez igen! Akik útban látják.
|
szo 10/08/16
Mezei István
Már enyémek a kék tükör- tószemek
Sóhajom a hajnali pára
Nemrég leltem annak titkára
Hogy oldjak magamba felhőt és eget
Vérbokraim rejtik a vörösbegyet
|
Szerepen, a mi templomunk,
Nem oly’ templom, mint a többi.
Várunk, hitünk, szép otthonunk.
Bármi’ gőg azt le nem dönti.
|
Bús vagyok, mint az ősz… ő a jó barátom.
Nincs helyem életben, s nincs a túlvilágon…
Vergődöm tétován e két világ között,
Miközben lelkem már dús színbe öltözött.
|
Mi ezer éve egyedül harcolunk,
míg másoknak adtunk, addig alattunk
rengett a föld, de most ebben a napban
sötét bűn van, megbocsáthatatlan.
|
cs 10/06/16
Dáma Lovag Erdő...
Leteszem vers koszorúm
Leteszem szomorún
A haza hős fiai hantjára
Emlékezek vers virággal
|
cs 10/06/16
Lénárd József
Lágyan, ahogy a karodat tartja a szék
fája, lehajlik, mintha kiesett
volna valami. Ujjaid között már nincs
|
Nyárba fordul az őszelő,
lombtengerből szökik a zöld,
üstökében arannyal szőtt
tincsekkel mereng a föld.
|
cs 10/06/16
Juhászné Bérces...
Gyászba borult nap,
égbekiáltó,
hős vereségért
jár a halál?
|
Tegnapi hangja a vas duhajának
körbekerít ma is: átdobban rajtam.
Táncuk zajából a csizmás lábak
félelemcsillagot rúgnak agyamban.
|
sze 10/05/16
Dáma Lovag Erdő...
„Mire a kakas hármat kukorékol,
háromszor tagadsz meg engemet!”
Mire feljön az Esthajnal csillag
Sötét had bosszúja eltemet!
Édes hazám, háromszor tagadnak
meg tégedet!
|
Annyit éltél, mint most a gyermekem,
de még mindig érzem, hiányod fáj,
ha írok rólad, nedves tenyerem,
és sírásra görbül szem és a száj.
|